Lukács György is versenyben volt a Nobelért

A Svéd Akadémia feloldotta titkosított iratait, amelyekben sokak mellett A Gyűrűk Ura szerzője, Tolkien is felbukkan.

Ficsor Benedek
2018. 01. 10. 15:07
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A filozófus, aki, ahogy Faludy György fogalmazott, az „egyetlen exportcikkünk nyugat felé, a pulykákon kívül”, 1919-ben a Vörös Hadsereg politikai biztosaként több embert főbe lövetett, később a marxista ideológia rendíthetetlen harcosaként szilárdította meg a kommunizmus elméleti alapjait. A hatalom azonban 1949 után már nem nagyon kért belőle, „jobboldali elhajlóként” önkritikára kényszerítették, aminek hatására belső emigrációba vonult. A Nobel-jelölés évében azonban beléphetett az MSZMP-be – vagy visszazárta a párt, ahogy ő maga fogalmazott –, és nem sokkal később műveinek hazai kiadása is elkezdődött. Az irodalmi Nobel-díj azonban elkerülte, bár nem lett volna példátlan, hogy filozófust tüntetnek ki, hiszen korábban Henri Bergson, Bertrand Russel és Jean-Paul Sartre is megkapta az elismerést.

A bizottság azonban a guatemalai Miguel Ángel Asturias javára döntött 1967-ben. Vele és Lukáccsal együtt összesen hetven alkotót jelöltek abban az évben, köztük olyanokat, akik akkor még lemaradtak a díjról, később azonban megkapták, így Samuel Beckettet, Saul Bellow-t, Jaszunari Kavabatát, Pablo Nerudát és Claude Simont is. De a Maigret alkotója, Georges Simenon, illetve A Gyűrűk Ura és A hobbit szerzője, J. R. R. Tolkien is felbukkant a jelöltek között. A populáris műfajok képviselői számára azonban (akkor még) elérhetetlen távolságban volt a Nobel-díj, nem is kerültek fel a bizottság szűkített listáira.

Az utolsó körben az akadémikusok három alkotó közül választhattak, Asturias mellett az angol Graham Greene és az argentin Jorge Luis Borges maradt versenyben. A bizottság elnöke, Anders Osterling Greene mellett kardoskodott, de a többségi akarat győzedelmeskedett, és a guatemalai szerző kapta a díjat. Talán annak is köszönhetően, hogy a szűklátókörűsége miatt sokat bírált bizottság az idő tájt nyitott a kevésbé ismert irodalmak felé. A spanyol nyelvű irodalom egyik, ha nem a legfontosabb alakjaként emlegetett Borges mellőzését pedig – számos jelölése ellenére sosem kapott Nobel-díjat – sokan az író konzervatív politikai nézeteivel magyarázzák, és azzal, hogy nem határolódott el egyértelműen a szélsőjobboldali katonai diktatúráktól. Nem utasította vissza a chilei szocialista kormányt 1973-ban puccsal megdöntő Augusto Pinochet tábornok kitüntetését, és kezdetben szimpatizált az argentin katonai juntával is.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.