„Miért ne akarnám, hogy megbukjon?” – tette fel a kérdést a nyilvánosságnak Dylan Farrow a CBS csatorna This Morning című műsorában múlt csütörtökön. Woody Allen nevelt lánya először adott tévéinterjút, amelyben továbbra is fenntartotta korábbi állítását, hogy nevelőapja gyermekkorában molesztálta. „Csak egy dolgot tehetek: elmondom az igazat, és bízom benne, hogy elhiszik majd nekem” – fogalmazott a műsorban a most harminckét éves nő. Szerinte Allen „túl rég óta hazudik”.
Dylan Farrow a Los Angeles Timesban december elején megjelent cikkében már írt róla, nem érti, a Harvey Weinstein nevével egybeforrt szexuális zaklatási ügy hullámai miért nem érték még el Allent, ha mindenkit elmeszelnek, ő miért ússza meg. Kifakadását akkor semmilyen reakció nem kísérte, a januári Aranyglóbusz-gálát követően azonban a sztárok egymás után jelentették be, mennyire megbánták, hogy Allennel dolgoztak, soha többé nem tesznek majd így, s olyan színész is akadt, aki jótékony célra ajánlotta fel a rendező készülő filmjéért kapott honoráriumát. Dylan Farrow vádja alapján nem tűnik meglepőnek a színészek reakciója, sőt az a furcsa, hogy Allen még mindig szabadlábon van, csakhogy a dolog nem olyan egyértelmű, mint ahogy elsőre látszik. Egy hosszú és elkeseredett küzdelem újabb fejezete zajlik a szemünk előtt, amely során az igazság valószínűleg sosem fog kiderülni.
A történet gyökerei 1979-ig nyúlnak vissza, abban az évben találkozott egymással Woody Allen és Mia Farrow. A színész és a rendező – bár mindvégig külön lakásban laktak a Central Park szemközti oldalán – tizenkét éven át élt együtt, kapcsolatuk azonban botrányba torkollt. 1992 januárjában derült ki, hogy Allen viszonyt folytat Farrow – André Previn zongoraművésszel közösen – adoptált lányával, Soon-Yi Previnnel (viszonyuk kezdetén a lány hivatalosan 21 éves volt, ám a szöuli szegénynegyedből megmentett árva korával kapcsolatban ellentmondásosak adatokra találhatunk). Woody Allen nyilatkozatban hozta a világ tudomására, hogy szerelmes a nevelt lányába, ez azonban aligha hatotta meg Mia Farrow-t, aki ügyvédei segítségével szeretett volna elégtételt venni a megaláztatásokért. A jogi lépések előtt még befejezte Férjek és feleségek című közös filmjüket, és a botrány ellenére továbbra is megengedte Allennek, hogy látogassa a családját. Ez lett a későbbi molesztálási ügy alapja.
A gyerekek elhelyezéséért vívott küzdelemben 1992 augusztusában új vád bukkant fel, e szerint Woody Allen Mia Farrow házában, kihasználva, hogy a színész vásárolni ment, zaklatni kezdte az akkor hétesztendős Dylan Farrow-t. Az iratok tanúsága szerint Mia Farrow évek óta aggódva figyelte, ahogy a rendező kisajátítja a kislányt; míg saját vér szerinti fia és a család többi gyermeke iránt alig mutatott érdeklődést, Dylant valósággal bálványozta. Viselkedése Farrow ismerőseinek figyelmét is felkeltette, így mindig ügyeltek rá, hogy ne maradjon egyedül a kislánnyal, ám az inkriminált napon, 1992. augusztus 4-én hiába voltak sokan körülöttük, eltűntek húsz percre. Az egyik nevelő talált rájuk, állítása szerint Allen a kislány ölébe hajtotta a fejét, miközben ő a tévét bámulta. Mia Farrow a következő napon videóra vette Dylan vallomását, amelyben arról beszélt, nevelőapja a padlásra vitte fel, intim helyeken simogatta, majd a hasára fektette, és erőszakot követett el rajta.
Allen visszautasította a vádakat, és az orvosi szakvélemények inkább őt igazolták. A rendőrség a nyomozás során a Yale – New Haven-i Kórház gyermekek elleni szexuális zaklatási ügyekre szakosodott klinikáját kérte fel, hogy folytasson le független vizsgálatot, amelynek eredményeként megállapították, hogy Dylan Farrow-t nem érte szexuális zaklatás. A szakvélemény szerint a kislány vallomása ellentmondásokat tartalmaz, így a vádak forrása inkább az érzelmi zavaraiban keresendők, bár a szakértők azt sem zárták ki, hogy az anyja tanította be a történetet Dylannek, sőt az is lehet, hogy mindkét feltételezés igaz.
Az ügyben eljáró bíró 1993 májusában a pár mindkét tagját elmarasztalta, amiért a családtagokat megosztva igyekeztek viszályt szítani, hogy a káoszt a másik ellen használják fel. A zaklatást ugyanakkor nem találta bizonyítottnak, ám ítéletében hangsúlyozta, a gyanús körülmények, illetve a szakemberek Allenhez fűződő viszonya miatt nem biztos benne, hogy valóban kizárható. „Valószínűleg sosem tudjuk meg, mi történt azon a napon, a tanúvallomások alapján azonban egyértelműnek látszik, hogy Woody Allen nem megfelelő módon közeledett nevelt lányához, és ezért intézkedni kell Dlyan védelméről” – szólt a bíró végső konklúziója.
New York állam gyermekjóléti hatósága valamivel később, 1993 októberében zárta le tizennégy hónapig tartó nyomozását azzal a megállapítással, hogy nincs kellő bizonyíték a szexuális zaklatásra. Az ügy ezzel akkor véget ért. Allen 1997-ben feleségül vette Soon-Yi Prevint, és két gyermeket fogadtak örökbe.
A történet 2013 novemberében folytatódott, amikor a zaklatás vádját huszonöt évvel korábban nyilvánosságra hozó újságíró, Maureen Orth a Vanity Fair magazinban megjelentetett egy cikket, amelyben Mia Farrow újfent megvádolta egykori élettársát – és mellékesen még azt is elejtette, Ronan Farrow apja talán nem is Allen, hanem korábbi férje, Frank Sinatra. A rendezőt a következő év januárjában Cecil B. DeMille-életműdíjjal tüntették ki az Aranyglóbusz-gálán – amelyet Diane Keaton vett át helyette –, ennek apropóján ismét beindult a gépezet.
A Weinstein-botrány kapcsán felszínre került szexuális zaklatási ügyek elmélyülésében újságíróként az elmúlt hónapokban komoly szerepet vállaló Ronan Farrow négy éve a Twitteren tett fel egy erős kérdést: „Elmulasztottam a Woody Allen-megemlékezést. Az Annie Hall előtt vagy után mutatták azt a részt, amikor egy nő bevallotta, hogy hétéves korában molesztálta őt?” Nem sokra rá Mia Farrow is hozzászólt az elismeréshez, nagyjából a fia által kijelölt nyomvonalon haladva. Négy napra rá Dylan Farrow nyílt levelet tett közzé a The New York Times blogján, amelyben azt írta: amióta az eszét tudja, mindig kényelmetlenül érezte magát a rendező társaságában.
Allen ismét tiltakozott, igaztalannak és gyalázatosnak nevezte a vádakat. Védekezésében segítségére sietett másik nevelt gyermeke, Moses Farrow, aki állította, az állítólagos zaklatás idején ő tizennégy éves volt, pontosan látta, mi történik körülötte, és hiába állítják anyja barátai, a rendező és a kislány egy percre sem maradtak egyedül. És hozzátette még, hogy Mia Farrow igyekezett olyan légkört teremteni, amelyben a gyerekek egyedül az ő véleményét fogadhatták el.
Ezt követően hosszú ideig megint semmi sem történt, egészen 2017 december elejéig, amikor Dylan Farrow megjelentette már említett írását a Los Angeles Timesban. A cikk eleinte visszhangtalan maradt, ami a Weinstein-ügy természetét elnézve meglepőnek tűnik, hiszen a botrány kirobbanása óta minden újabb vád hatalmas indulatokat gerjesztett. Igaz, Ellen Page színész még a cikk megjelenése előtt kijelentette, élete legnagyobb hibája volt, hogy szerepet vállalt Allen filmjében, rajta kívül azonban alig szólalt fel bárki is a rendező ellen. Aztán lement az Aranyglóbusz, a filmipar szereplői észbe kaptak, és egymás után álltak be Dylan Farrow mögé, szemben a legendás rendezővel.
Elsőként a Lady Bird című filmje miatt körülrajongott Greta Gerwig kijelentése szólt nagyot. A színész-rendező elmondta, bánja, hogy valaha is együtt dolgozott Allennel, és felnézett rá. Őt követte mások mellett Rebecca Hall, Griffin Newman, Mira Sorvino, Rachel Brosnahan és Natalie Portman. Timothée Chalamet fiatal amerikai színész a múlt hét kedden bejelentette, az Allen készülő filmjében nyújtott alakításáért kapott pénzt a szexuális zaklatás ellen küzdő Time’s Up (lejárt az idő) mozgalom javára ajánlja fel. Két nappal később Colin Firth ítélte el Allent a nyilvánosság előtt, hangsúlyozva, hogy sosem dolgozna vele újra.
Dylan Farrow a múlt heti tévéműsorban újra elmesélte, mit tett vele Allen a padlásszobában. A felvetésre, hogy anyja tanította be neki, mit meséljen nevelőapjáról, a nő azt felelte: „anyám csak bátorított, hogy mondjam el az igazat”. Dylan Farrow hangsúlyozta, nem haragszik azokra, akik még mindig kiállnak Allen mellett, de reméli, hogy egyszer beismerik majd a bűnrészességüket, és rájönnek, felelősek azért, ahogy segítették fenntartani a hallgatás kultúráját a szórakoztatóiparban. „Ha nem hiszik el egyetlen áldozat történetét, hogyan állhatnak ki mindenkiért?” – tette fel a kérdést az interjúban.
Dylan Farrow mások mellett Alec Baldwinra is utalhatott, aki a Twitteren arról írt, Woody Allen ellen két államban is folyt törvényszéki nyomozás, és nem emeltek vádat. „Személyének és munkásságának megtagadása kétségkívül valamilyen célt szolgál. Igazságtalannak és szomorúnak tartom. Háromszor is dolgoztam együtt Woody Allennel, amire pályafutásom egyik megtiszteltetéseként tekintek.” Baldwin hangsúlyozta, nem kisebbíteni vagy figyelmen kívül hagyni akarja az ilyesfajta vádakat, de „nagyon megfontoltan és óvatosan kell eljárni, amikor ilyen bűnökkel vádolunk meg embereket”.
Woody Allen pénteken Facebook-posztban reagált Dylan Farrow szavaira. Mint írta, a vádak alól huszonöt éve két, egymástól függetlenül lefolytatott vizsgálat is tisztázta. Megismételte a szakvélemény konklúzióját, hogy az érzelmi zavar és Mia Farrow is segített abban, hogy a kislányban tévképzetek támadjanak, s hivatkozott Moses Farrow korábbi kijelentésére arról, hogy nem történhetett szexuális zaklatás. „Bár a Farrow család cinikusan kihasználja a Time’s Up kezdeményezés adta lehetőségeket arra, hogy megismételje a korábban már megcáfolt állításokat, az semmivel sem teszi igazabbá a vádakat most, mint amilyenek a múltban voltak – írta Allen. – Sosem molesztáltam a lányomat, az összes vizsgálat ezt állapította meg.”
Az ügyben eljáró bíró szavait nem tette hozzá, pedig ez lehet az egyetlen biztos pont az ügyben: „sosem fogjuk megtudni, mi történt 1992. augusztus 4-én”.
