Öt előadás, amitől elakadt a szavunk

A pezsgő, sokszínű 2017-es színházi kínálatból nem könnyű kiemelni öt előadást. Végtelenül szubjektív lista következik.

A főszereplő Nawalt alakító Kováts Adél kortalanná válik, játéka letaglózó és felejthetetlen. A színházat magunk mögött hagyva, fájdalmát mi is magunkkal visszük. Alföldi Róbert nem a realista-naturalista irányba mozdította el a történetet, a hangsúly nála a szavak erején, a színészi játékon van. Kováts Adél mellett Martinovics Dorina, Olasz Renátó, László Zsolt, Lovas Rozi, Schneider Zoltán, Csomós Mari, Sodró Eliza, Pál András, Rusznák András, Csarnóy Zsuzsanna jelenléte miatt válhatott a 2017-es év legfontosabb előadásává a Futótűz. (Makrai Sonja)

Valló Péter érzékeny rendező, aki ismeri az emberi lélek rejtelmeit, pontosan érzi, hogyan kell egy drámai szituációt, lélektani állapotot elemezni, jellemet ábrázolni és azt is, hogyan kell egy intim térben mindezt színpadra alkalmazni. A Rózsavölgyi Szalonban novemberben bemutatott Visszavonulás is ezt példázza. Egy harmincéves házasság felbomlását követhetjük végig, azt, ahogy megkérdőjeleződik egy egész élet. Két ember rádöbben, mennyire nem ismerték egymást, mert be voltak zárva saját, elképzelt világukba.

Ez az a szituáció, amikor valahol legbelül mindketten tudják, hogy a házasságuknak vége, de sokáig nem hajlandók szembesülni az igazsággal. Alice halogatni próbál, hazudik másnak és magának is, Edward pedig tiszteletből, megszokásból van még együtt azzal a nővel, akiért fiatalon rajongott. Mégis ő lesz az, aki mer döntést hozni, és kilépni ebből a nyomasztó kapcsolatból – egy olyan nő miatt, aki elfogadja és úgy szereti őt, ahogy van. Söptei Andrea és Rátóti Zoltán kettőse olyan igaz és őszinte, amit ritkán látni színpadon. Nem póz, valódi gyötrelem. A fiukat alakító Porogi Ádám játéka teszi teljessé a történetet. (Makrai Sonja)

Székely Kriszta rendezése Brecht tanmeséjéből megrázó, bizonyos pontjain kifejezetten torokszorító drámát teremtett. Pálmai Anna Gruse-alakítása balladisztikus szépségű; az előadás az anyává érő figurán keresztül egy atomjaira hullott, a szolidaritás belső parancsát egyre inkább feledő korban a felelősséget vállalni kényszerülő és vállalni kész egyént állítja a középpontba. Az időnként szinte az áhítat különböző formáit öltő nézői alapállást különösen erősíti a Gruse szerelmét, az egyszerű, nyílt szívű Szimon Csacsavát alakító Mészáros Béla és Azdakot, a korrupt, részeges bírót plasztikusan megformáló Kocsis Gergely játéka.

Az előadás egyszerre ésszel felfogható és érzelmileg mélyre ható módon egészen a történelem nullpontjára repít vissza. Az újrakezdés kegyelmi pillanatába, amikor a jó „ijesztően csábító”, amikor a morális alapigazságok maguktól értetődők. Tűpontosan illeszkedik mindehhez a darab záró gondolata: „Fogadjátok el, amit a régi bölcsek mondtak: hogy azoké legyen, ami van, akik jól bánnak vele, vagyis a gyermek az anyaszereteté, hogy gyarapodjon, a kocsi a jó vezetőké, hogy jól vezessék, és a völgy a megöntözőké, hogy gyümölcsöt teremjen.” (Pethő Tibor)

Vidnyánszky Attila szimbólumokban és látványban gazdag, mégis bensőséges Bánk bán-rendezése megmutatja mindazt az érzelmet, bűnt és harcot, amely az emberek lelkében lakozik, de egyúttal egy egész ország sorsára is hatással lehet. A Gobbi Hilda Színpadon kamaraszínházi közelségbe kerülünk a történelmi drámához, a néző a bőrén érzi a feszültséget. Bár a Nemzeti Színház igazgatója korábban már Katona József művének drámai és operai változatát is megrendezte, most viszont egy húsba vágón aktuális képet kapunk a magyar drámairodalom klasszikusából. Olekszandr Bilozub – Vidnyánszky Attila állandó alkotótársa – díszlete és jelmezei is gondolkodásra késztetnek, legyen szó akár csak a darab eleji múzeumi üvegvitrinről, melyből II. Endre és Bánk lép elő, de Melinda elcsábítása utáni jelmeze a foszlányos mintákkal is lenyűgöző.

A színészválasztás is kiváló, egészen az apró szerepekig emlékezetes alakításokat láthatunk. Az előadás lehámozza Katona József művéről a ráerőltetett pátoszt, és bár régi nyelvezettel szólal meg, minden percében mai, előtérbe helyezve az emberi drámákat, konfliktusokat. Nem véletlen, hogy a nézőtéren ülő diákok is pisszenés nélkül, feszült figyelemmel kísérik a darab minden percét, hiszen ma is érvényes problémákat bemutató történelmi tablót láthatunk. (Kézdi Beáta)