Persze hogy honnan indul az ember, nem mindegy. Agnieszka Ziemiszewska szülővárosa, Lódz avantgárd festőjére, Wladyslaw Strzeminskire éppúgy elődként tekint, mint a varsói grafikai iskola több képviselőjére. Ziemiszewska azt vallja, a művészet, főleg a tervezőgrafika feladata nem a „szép képek” készítése, hanem a szenvedélyes érzelmek kiváltása. Ilyen plakátja volt például egy pohárban tárolt műfogsor képe, alatta a felirattal: „Álmomban mosolygok.” − Egyrészt a pozitív üzenetet szerettem volna hangsúlyozni, másrészt az idősek elhagyatottságára szerettem volna felhívni a figyelmet – magyarázta kesernyés humorral átitatott, vizuális költeményét. Persze mindig akadnak olyanok, akik a hasonló üzeneteit félreértik. Amikor a Marzenia (Álmok) betűszobraival járta az országot, nemcsak találkozási pontokat, kedvelt fotóshelyeket teremtett: akadt, aki provokációt kiáltott.
(A beszélgetésben Takács Malgorzata volt segítségünkre.)
