Érzelmeinkre sokféleképpen lehet hatni. Érhetnek kellemes, kellemetlen, megindító benyomások vagy épp olyanok, amelyek csak a pillanat töredékéig jelentenek valamit. A fontosabb emóciókra komoly iparágak települtek. Nem véletlenül. A szerelem érzését Valentin-napon igyekeznek erősíteni az emberben, félelmeinkkel pedig többnyire horrorfilmek és -regények segítségével találkozhatunk újra és újra.
Ennek a két érzelemnek a közös megélését nyújtja Budapesten, a Nagydiófa utcában található Nightmare In Budapest interaktív horrorház, ahol igazán különleges Bálint-napi programon vehetnek részt a bátor szerelmesek. A játék a hazánkban igen népszerű szabadulószobák mintájára készült, ám a „szoba” itt valami jóval szűkebb közeg: a pároknak egy dupla koporsóba kell befeküdniük összebilincselve, és egy órájuk van, hogy kijussanak belőle.
A feladat nem könnyű, vagyis inkább a szituáció teszi nehézzé. – Viszonylag egyszerű feladványok várnak játékosainkra, ugyanakkor a klausztrofób helyzet többnyire nem segíti a józan gondolkodást. És persze mi magunk is igyekszünk a segítség mellett kicsit emelni az adrenalinszintjüket – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a cég egyik vezetője, Baranyi Ferenc. Hozzátette, nem ritka, hogy valaki a helyszínt meglátva dönt úgy, inkább mégsem szeretné kipróbálni az élve eltemetést. Nem is csoda, hiszen a gyér fényben, egy viszonylag szűk ládában fekve az embernek talán még aludni sem lenne kedve, nemhogy az idő szorításában mindenféle titok nyitjára rájönni. A rekorderek egyébként minimális segítséggel háromnegyed óra alatt tudtak eddig kiszabadulni a koporsókból.
A ház másik ékessége a több helyszínből álló interaktív játék, amely során a vállalkozókedvűeknek félelmetesebbnél félelmetesebb szobákon kell átvergődniük – vagy éppen rohanniuk, ha a hátuk mögött felbőg egy benzinmotoros láncfűrész. A nagy-nagy kreativitással, élethű bábokkal összeállított helyiségek (például gyerekszoba, színház, étkező) persze rejtett csapdákkal is fel vannak szerelve, ráadásul egy-két alkalmazott is várja az árnyékba húzódva, hogy csuklyában, bohócmaszkban jól ráhozza a frászt a vendégekre. Előfordult, hogy valaki elájult, mások viszont életük egyik legjobb élményeként emlékeznek a bent töltött percekre. – Mi is mindig igyekszünk felmérni, milyen emberek jönnek be hozzánk, és próbálunk hozzájuk igazodni. Akin például látjuk, hogy kevésbé félős, inkább viccesre vesszük a helyzeteket; aki balhésabb, azt esetenként ki is küldjük. De időnként egymást is meg szoktuk lepni, van terünk arra, hogy improvizáljunk – mondta Marcsi, aki állandó színészként szokta rémisztgeti a szellemházba érkezőket.
Mivel a horrorfilmeknek számtalan rajongójuk akad, a szellemháznak is egyre nagyobb a közönsége. Többségében külföldiek járnak ide, akik a készítők szerint hálásabb vendégek, jobban átélik a helyzeteket, a magyarok sokkal frusztráltabban állnak az egészhez, és mindig dolgozik bennük a virtus, hogy megmutassák, mennyire ügyesek.
Az utcáról belépve a sikolyok, a félhomály vagy épp a pincehideg szinte azonnal egy másik világba rántja az embert. Az viszont csak rajtunk múlik, hogy eltorzult ábrázattal, netán mosollyal lépünk-e ki a koporsóból vagy a sokkoló szobákból. Aki érzelmileg nincs felkészülve a dologra, valószínűleg néhány napig még kellemetlenül fogja érezni magát a sötétben. Aki viszont kellően fifikás, akár a Kaszást is kicselezheti.
