Tavaly októberben adták át a főváros XVI. kerületében, az egykori homokbánya területén kialakított új parkot, amely a Reformátorok tere elnevezést kapta. Utóbbi nem véletlen, ugyanis a liget létrehozása eredetileg egy a Reformáció 500 programsorozathoz kapcsolódó emlékmű felállításának továbbgondolásából született: a kerület régóta rendezni szerette volna a Homokdomb, Sashalom, Milán utca és a Rákóczi út által határolt, elhanyagolt „senki földjét”. Ebből lett aztán a várhatóan az idén teljes egészében megszépülő tér, amely az Ekho Építész Műterem jóvoltából valósul meg. Maga a tervezési szakasz nagyjából egy évet, a kivitelezés pedig hat hónapot vett igénybe. A már elkészült parkszakasz 350 millió forintból épült meg.
– A megrendelő önkormányzattól azzal kapcsolatban érkezett kitétel, hogy egy kilátó és egy kávézó mindenképp kapjon helyet a parkban, s ezek lehetőleg legyenek különálló létesítmények. Minden más esetben szabad kezet kaptunk – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Emődi-Kiss Tamás, a tervezőiroda vezetője. Hozzátette, természetesen magát a reformációs emlékművet nem ők álmodták meg, a három szobor (Luther Márton és Kálvin János reformerek, valamint a vallási nézetkülönbözőségeket is rendező, 1606-os bécsi békét aláíró Bocskai István) egymással szemben, kör alakban álló alakjait R. Törley Mária készítette. A terep egykori adottságait részben kihasználó, hullámzó parkban (amelyet az átépítéskor feltöltöttek, főként termőfölddel) a hármasság dominál. Három objektum uralja a teret (a szoborcsoport, a kávézó és a kilátó), a némileg bauhausos, ívelt kávézó épülete is háromszögformát mutat, ahogyan maga a park járdákkal való tagolása is lekerekített végű háromszögeket eredményezett, de maga a kilátó is mintha földbe állított háromszögekből állna. Azt pedig már említettük, hogy szoborból is három van.
Emődi-Kiss Tamás ezzel együtt a torony esetében más szimbólumokra is odafigyelt:
– Sokat töprengtem azon, milyen formát adjak a kilátónak. Először a haranglábmotívum jutott eszembe, ám végül Weöres Sándor Szembe-fordított tükrök című versének egy sora ragadta meg a fantáziámat: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Ezután arra gondoltam, hogy négy stilizált fát állítok egymás mellé, amely egy ötödiket, az építményt magát adja ki, és bár a formájuk nagyjából megmaradt, végül mégis inkább talán létrákra asszociálhatunk a kész mű kapcsán. Ezenfelül a színek is szimbolikusak, hiszen a fehér és a barna a reformáció színei. Meglepő volt viszont észrevenni, hogy a néhány hónapja álló tornyot máris megrongálták, a lépcsőkorlátok vasát lezáró műanyag borítást több helyen felfeszítették és letörték. A tervezőtől azt is megtudtuk, hogy emellett már a parkba ültetett virágok egy részét is ellopták.
