Az Iparművészeti élén a „Fidesz Hagyó Miklósa”

Az Iparművészeti főigazgató-helyettesi székében tűnt fel Simon Péter vállalkozó, aki kis híján csődbe vitte Szentendrét.

A Dunakanyar uraként is jellemzett Simon fő művének azonban alighanem a Vizes Nyolcas uszodát tartja majd az utókor. A vállalkozó csupán egy üres telket kért Szentendrétől, cserébe komplett létesítményt ígért, 70:30 százalékos tulajdonrésszel, saját maga javára. A beruházáshoz hárommilliárd forint hitelt vett fel a Raiffeisentől, amire a város készfizető kezességet vállalt. Az uszodát Dietz Ferenc polgármester és Schmitt Pál adta át büszkén, mintha nem is sejtenék, hogy a projekt hatalmas bukást ígér. Az uszoda évente százmillió forint körüli veszteséget termel, Szentendre tartozása a kamatokkal együtt mára átlépte a hárommilliárd forintot. Az állam ebből 2,9 milliárdot magára vállalt, vagyis a Simon-féle üzletet végső soron az adófizetők finanszírozták. Ehhez persze az is kellett, hogy a vállalkozó jó érzékkel az átadás után kiszálljon a veszteséges uszodából, és az egészet a városra testálja.

Simon működésének kellemetlen következményei nem akadályozták meg az önkormányzatot, hogy a Szentendre Város Mecénása díjjal tüntesse ki a vállalkozót, akit 2012-ben még a városi Fejlesztési és Projektmenedzsment-iroda élére is megválasztottak. Igaz, a város később pert indított Simon cége, a QualiTeam Consult Kft. ellen, annak több mint félmilliárdos adóssága miatt, a bíróság másodfokú ítéletében pedig a felperes javára döntött.

Az Iparművészeti Múzeumot megbízott főigazgatóként a korábbi V. kerületi főépítész és Habony Árpád barátja, Cselovszki Zoltán irányítja. Az ősfideszes, ám a hatalom kegyeiből már-már meghatározott menetrend szerint kihulló építészt 2014 nyarán menesztették a Forster Központ éléről, és bár megfelelő végzettsége nem volt, néhány hónappal később rábízták az Iparművészeti Múzeum vezetését. Simon Péter szentendrei jogviszonya 2014. május 31-én szűnt meg, a múzeumhoz Cselovszki révén került, végzettség és intézményi tapasztalat nélkül: főigazgató-helyettesnek.

Múzeumi forrásaink szerint azonban a hierarchia csupán papíron helyezte Cselovszki alá, többen is arról beszéltek lapunknak, hogy a mindennapi kommunikációban Simon látszott betölteni a vezető szerepét. És a gyanús ügyletek ebben a pozícióban sem kerülték el a Simont. Jó példa erre az informatikai szolgáltató lecserélése: a megfelelően működő és olcsón dolgozó céget egy lényegesen drágább és nem kifejezetten jó munkát végző „baráti” vállalkozás váltotta. Mindez persze csak pletyka, ráadásul aprópénz a múzeum rekonstrukciójához képest.

A felújítás és a miatta szükségessé váló szállítás ugyanis milliárdos tételeket takar. A költöztetés anomáliáiról beszámoltunk korábban, elég csak annyit megjegyezni, hogy a szállítás és raktározás költsége 1,4 milliárd forint. És a múzeum Zsolnay cserepekkel rakott tetőszerkezetének cseréje sem elhanyagolható beruházás. Információink szerint jelenleg is zajlik az elemek vizsgálata, a pécsi Zsolnay porcelángyárért folytatott ádáz harcot elnézve nem lennénk meglepve, ha végül a cserepek újragyártása mellett döntenének a beruházást lebonyolító cégek szakemberei. Kérdéseinkkel megkerestük a múzeumot, választ azonban lapzártánkig nem kaptunk.