Dan Brown városokat emelhet fel a turizmus mennyországába

A Da Vinci-kód írója új irányt szabhat a kulturális idegenforgalomnak.

A könyvek megjelenésénél csak a nem sokkal később érkező filmadaptációk marketinghatása nagyobb. A Tom Hanks alakította főszereplő mindig a turisztikai célpontok legszebb, tökéletesen kivilágított arcát látja. Bár a belső felvételek általában stúdióban készülnek – az isztambuli Elsüllyedt Palotában (Bazilikaciszternában) játszódó jelenetek például Budapesten –, a nyílt téri jelenetekhez szükséges minden elképzelhető segítséget megkapnak a filmesek a házigazdáktól. Kivéve a Vatikánban, ahonnan az Angyalok és démonok – a pápaságot nem kifejezetten jó színben feltüntető cselekménye – miatt kitiltották őket.

A legutóbbi epizód, az Infernó csúcspontja Isztambulban játszódott. A török vendéglátók szövetségének elnöke a film bemutatója kapcsán nem is bírta visszafogni lelkesedését – ami érthető, hiszen a török turizmus a terrortámadások, illetve a puccskísérletnek beállított, kevéssé ismert hátterű események utáni nyílt diktatúraépítés miatt szenved. „E film hozzájárulása ahhoz, hogy az emberek újra felfigyeljenek Isztambul és Törökország történelmi emlékeire, felbecsülhetetlen. A szállodák kihasználtsága idén (2016) nagyjából harminc százalékkal esett Isztambulban, különösen az Európából érkező vendégforgalom csappant meg. Ezért ki kell használnunk minden lehetőséget arra, hogy bemutassuk: Isztambul biztonságos célpont” – idézte a szakembert a Hürriyet Daily News napilap.

A könyvek turistavonzó ereje olyan erős, hogy a turisztikai iparban már Dan Brown-hatásnak nevezik. A néhány évenként megjelenő könyvek és filmek színhelyei már jó előre készülnek a thrillerrajongók remélt tömegeire. Legutóbb Firenze volt a célpont, előtte Róma, Párizs, London és a skóciai Rosslyn-kápolna. Utóbbit érte legnagyobb sokként A Da Vinci-kód utáni hype. A nagy európai fővárosok egyébként is a kulturális turizmus fő célpontjai, de az Edinburgh melletti kis templom alig bírt megbirkózni a normális érdeklődést négyszerte meghaladó, Szent Grált kereső látogatók tömegével. A tumultus hamarosan oly naggyá nőtt, hogy egyre inkább zavaróvá vált, és már a templom művészeti értékeit veszélyeztette – a korábbi nyugodtságról, meghittségről nem is beszélve. A fenntartók fel is emelték a szavukat az ostrom ellen, ugyanakkor panaszuk kissé képmutatónak tűnhetett, tekintve, hogy a skót idegenforgalmi hivatal és a történelmi emlékhelyek fenntartásáért felelős ügynökség nagy szerepet játszott a mánia gerjesztésében.

Az utóbbi másfél évtizedben megszokottá váltak a Dan Brown-túrák a nagy európai idegenforgalmi gócpontokban. Ez sokaknak nem tetszik (bevallom, nekem sem annyira). A műveltség kissé sznob ideájába ugyanis nem fér bele, hogy a plebsz által (is) olvasott könnyed, szórakoztató irodalomból táplálkozzon. E turisták pedig nem is próbálják titkolni, hogy célzottan a helyszíneket túrázzák végig, közben alig néznek oldalra. Csakhogy az irodalom által gerjesztett idegenforgalom egyáltalán nem Brownnal kezdődött. Egy bizonyos William Shakespeare volt az, akinek művei turistákat kezdtek vonzani a 18. században, bár akkor még inkább maga az író személye ragadta meg az olvasókat. Életének fontos állomásait – statford-upon-avonbeli feltételezett szülőházát, a Globe színházat – látogatták végig az – akkoriban kialakult kifejezéssel – „irodalmi zarándokok”. A helyszínek turizmusa néhány évtizeddel később lendült fel, Jane Austen és a Brontë testvérek műveinek romantikus miliőjét próbálták megragadni az olvasók személyes jelenlétükkel. Különösen az északnyugat-angliai Lake District („Tóvidék”) profitált sokat e divatból, amelyhez az is hozzájárult, hogy számos író telepedett le a lankás helyeiről és megkapó tavairól híres területen. A mozgalom olyan nagy tömegeket vonzott, hogy hamarosan egész iparág épült köré: megjelentek az irodalmi útikönyvek, a települések jól látható táblákat helyeztek ki a náluk megtekinthető irodalmi nevezetességekről, egyértelműen az irodalomrajongókat célzó ajándékboltok nyíltak.

Már most találgatják, hogy hol fog játszódni Dan Brown következő regénye. Ő pontosan tudatában van jelentőségének (és az ebből fakadó bevételeknek). Így rendszeresen szór információmorzsákat a sajtó és rajongói elé, ők pedig éhes galambokként vetik rá magukat ezekre. Amikor például Írországban reklámozta a könyveit, nem felejtette el megemlíteni, hogy az ottani vallási konfliktusok – és persze az építészeti-természeti környezet – remek háttérül szolgálnának egy jövőbeli könyvhöz – számolt be az Irish Times. De hasonló bókokat szinte mindenhol elejt. Az ember azon gondolkozik, hogy ez puszta udvariaskodás vagy üzleti ajánlat a részéről. Minthogy a könyvei milliós vagy inkább milliárdos haszonnal járnak a helyszínek számára, rendszeresek a spekulációk arról, hogy pontosan milyen szempontok szerint is választja ki Brown ezeket. Az biztos, hogy szakértők, terepfelmérők, adatgyűjtők egész sora dolgozik a keze alá, akik Robert Langdonhoz hasonlóan járják be Európát. Kérdés azonban, hogy ezek az emberek csak a cselekmény szempontjait veszik figyelembe az alkalmas városok kiválasztásakor, vagy esetleg üzleti tárgyalásokat is folytatnak azokkal a helyi tisztviselőkkel, akik be szeretnék vásárolni magukat a következő regénybe. Ezt persze egyik félnek sem érdeke felfedni.

Bárhogy is, Dan Brown napjaink talán legfontosabb lektűrírója, aki különös tehetséggel vegyíti a kultúrát a krimivel. A történelmi thrillerek piaca hatalmas, rengeteg a megszólalásig hasonló kaptafára húzott könyv. Brown mégis kiemelkedett ezek közül, és ez alkalommal a közönség elismerése nem érdemtelen, hiszen képességei tagadhatatlanok.

Az pedig természetesen nem újabb magyar utalás, hogy az Eredetben fontos szerepet kap a diktátor Franco tábornok személyes jelképe, a spanyol polgárháborúban aratott nacionalista győzelemre utaló Victor felirat.