Dan Brown városokat emelhet fel a turizmus mennyországába

A Da Vinci-kód írója új irányt szabhat a kulturális idegenforgalomnak.

Köves Jehuda rabbi izzadt és zihált, ahogy a Kazinczy utcán vonszolta magát. Szúrt az oldala, és úgy érezte, hogy öreg hólyagja mindjárt szétreped. Csak egy vécé kell és egy kis pihenés, gondolta megállva a Szimpla – Budapest egyik legnagyobb és leghíresebb romkocsmája – előtt összeverődött tömegben. Mindezt az immár magyarul is megjelent új Dan Brown-regény, az Eredet lapjain olvashatjuk.

A könyv egyébként a szokásos sémát követi: adott Robert Langdon, a Harvard szimbólumkutatója, aki Európában üldözi veszettül a jelképek útján kommunikáló ellenfeleit. Nem csak a fenti részlet kötődik a magyar fővároshoz: korábban már képeslapszerű panorámát kaptunk a Lánchídról, a Várról, a Gresham-palotáról és a Parlamentről is. Ráadásul Budapest nem csupán élettelen díszletként szolgál, de az író a tőle elvárható, idegenvezetőket megszégyenítő lelkesedéssel mutatja be nevezetességeinket.

Ugyanakkor a legtöbbet a katalán főváros profitál az Eredetből. „Most Dan Brown legújabb, idén (2017) októberben megjelenő könyvén keresztül ismerheti meg Barcelona lenyűgöző építészetét. Dan Brown új regényének köszönhetően Barcelona látnivalói még híresebbek lesznek világszerte, ez a legjobb promóció, amit bárki is végezni tud Barcelona történelme és kultúrája érdekében” – csábította már jóval az Eredet megjelenése előtt a leendő turistákat a Barcelona Home Guide idegenforgalmi honlap. És az állításaival nem is lehet vitatkozni.

A Da Vinci-kóddal befutott író regényei azóta intézménnyé váltak, a rajongói pedig kötelességszerűen megrohanják a könyvek helyszínéül szolgáló épületeket, történelmi színhelyeket. Minden turisztikai hivatal arról álmodik, hogy Robert Langdon professzor, Brown regényeinek főhőse náluk fejti meg a szimbólumok alapján, hogy ki és miként tervezi a gonoszt rászabadítani a világra. Az író regényeit 200 millió példányban értékesítették eddig világszerte, és minden egyes újabb epizód megjelenésével garantált a hírverés. Amikor Brown utazgat a világban, a rajongók minden lépését figyelik, mert azt gyanítják, hogy egy újabb könyvhöz méri fel a terepet. Egyértelműen ő a turizmus egyik messze leghatékonyabb reklámembere.

A könyvek megjelenésénél csak a nem sokkal később érkező filmadaptációk marketinghatása nagyobb. A Tom Hanks alakította főszereplő mindig a turisztikai célpontok legszebb, tökéletesen kivilágított arcát látja. Bár a belső felvételek általában stúdióban készülnek – az isztambuli Elsüllyedt Palotában (Bazilikaciszternában) játszódó jelenetek például Budapesten –, a nyílt téri jelenetekhez szükséges minden elképzelhető segítséget megkapnak a filmesek a házigazdáktól. Kivéve a Vatikánban, ahonnan az Angyalok és démonok – a pápaságot nem kifejezetten jó színben feltüntető cselekménye – miatt kitiltották őket.

A legutóbbi epizód, az Infernó csúcspontja Isztambulban játszódott. A török vendéglátók szövetségének elnöke a film bemutatója kapcsán nem is bírta visszafogni lelkesedését – ami érthető, hiszen a török turizmus a terrortámadások, illetve a puccskísérletnek beállított, kevéssé ismert hátterű események utáni nyílt diktatúraépítés miatt szenved. „E film hozzájárulása ahhoz, hogy az emberek újra felfigyeljenek Isztambul és Törökország történelmi emlékeire, felbecsülhetetlen. A szállodák kihasználtsága idén (2016) nagyjából harminc százalékkal esett Isztambulban, különösen az Európából érkező vendégforgalom csappant meg. Ezért ki kell használnunk minden lehetőséget arra, hogy bemutassuk: Isztambul biztonságos célpont” – idézte a szakembert a Hürriyet Daily News napilap.

A könyvek turistavonzó ereje olyan erős, hogy a turisztikai iparban már Dan Brown-hatásnak nevezik. A néhány évenként megjelenő könyvek és filmek színhelyei már jó előre készülnek a thrillerrajongók remélt tömegeire. Legutóbb Firenze volt a célpont, előtte Róma, Párizs, London és a skóciai Rosslyn-kápolna. Utóbbit érte legnagyobb sokként A Da Vinci-kód utáni hype. A nagy európai fővárosok egyébként is a kulturális turizmus fő célpontjai, de az Edinburgh melletti kis templom alig bírt megbirkózni a normális érdeklődést négyszerte meghaladó, Szent Grált kereső látogatók tömegével. A tumultus hamarosan oly naggyá nőtt, hogy egyre inkább zavaróvá vált, és már a templom művészeti értékeit veszélyeztette – a korábbi nyugodtságról, meghittségről nem is beszélve. A fenntartók fel is emelték a szavukat az ostrom ellen, ugyanakkor panaszuk kissé képmutatónak tűnhetett, tekintve, hogy a skót idegenforgalmi hivatal és a történelmi emlékhelyek fenntartásáért felelős ügynökség nagy szerepet játszott a mánia gerjesztésében.

Az utóbbi másfél évtizedben megszokottá váltak a Dan Brown-túrák a nagy európai idegenforgalmi gócpontokban. Ez sokaknak nem tetszik (bevallom, nekem sem annyira). A műveltség kissé sznob ideájába ugyanis nem fér bele, hogy a plebsz által (is) olvasott könnyed, szórakoztató irodalomból táplálkozzon. E turisták pedig nem is próbálják titkolni, hogy célzottan a helyszíneket túrázzák végig, közben alig néznek oldalra. Csakhogy az irodalom által gerjesztett idegenforgalom egyáltalán nem Brownnal kezdődött. Egy bizonyos William Shakespeare volt az, akinek művei turistákat kezdtek vonzani a 18. században, bár akkor még inkább maga az író személye ragadta meg az olvasókat. Életének fontos állomásait – statford-upon-avonbeli feltételezett szülőházát, a Globe színházat – látogatták végig az – akkoriban kialakult kifejezéssel – „irodalmi zarándokok”. A helyszínek turizmusa néhány évtizeddel később lendült fel, Jane Austen és a Brontë testvérek műveinek romantikus miliőjét próbálták megragadni az olvasók személyes jelenlétükkel. Különösen az északnyugat-angliai Lake District („Tóvidék”) profitált sokat e divatból, amelyhez az is hozzájárult, hogy számos író telepedett le a lankás helyeiről és megkapó tavairól híres területen. A mozgalom olyan nagy tömegeket vonzott, hogy hamarosan egész iparág épült köré: megjelentek az irodalmi útikönyvek, a települések jól látható táblákat helyeztek ki a náluk megtekinthető irodalmi nevezetességekről, egyértelműen az irodalomrajongókat célzó ajándékboltok nyíltak.

Már most találgatják, hogy hol fog játszódni Dan Brown következő regénye. Ő pontosan tudatában van jelentőségének (és az ebből fakadó bevételeknek). Így rendszeresen szór információmorzsákat a sajtó és rajongói elé, ők pedig éhes galambokként vetik rá magukat ezekre. Amikor például Írországban reklámozta a könyveit, nem felejtette el megemlíteni, hogy az ottani vallási konfliktusok – és persze az építészeti-természeti környezet – remek háttérül szolgálnának egy jövőbeli könyvhöz – számolt be az Irish Times. De hasonló bókokat szinte mindenhol elejt. Az ember azon gondolkozik, hogy ez puszta udvariaskodás vagy üzleti ajánlat a részéről. Minthogy a könyvei milliós vagy inkább milliárdos haszonnal járnak a helyszínek számára, rendszeresek a spekulációk arról, hogy pontosan milyen szempontok szerint is választja ki Brown ezeket. Az biztos, hogy szakértők, terepfelmérők, adatgyűjtők egész sora dolgozik a keze alá, akik Robert Langdonhoz hasonlóan járják be Európát. Kérdés azonban, hogy ezek az emberek csak a cselekmény szempontjait veszik figyelembe az alkalmas városok kiválasztásakor, vagy esetleg üzleti tárgyalásokat is folytatnak azokkal a helyi tisztviselőkkel, akik be szeretnék vásárolni magukat a következő regénybe. Ezt persze egyik félnek sem érdeke felfedni.

Bárhogy is, Dan Brown napjaink talán legfontosabb lektűrírója, aki különös tehetséggel vegyíti a kultúrát a krimivel. A történelmi thrillerek piaca hatalmas, rengeteg a megszólalásig hasonló kaptafára húzott könyv. Brown mégis kiemelkedett ezek közül, és ez alkalommal a közönség elismerése nem érdemtelen, hiszen képességei tagadhatatlanok.

Az pedig természetesen nem újabb magyar utalás, hogy az Eredetben fontos szerepet kap a diktátor Franco tábornok személyes jelképe, a spanyol polgárháborúban aratott nacionalista győzelemre utaló Victor felirat.