Latourt nem sokkal korábban húzta lámpavasra a nép. 1848 októberének végén járunk, a bécsi forradalmat nagyjából leverték, a császári hatóságok a hadügyminiszter akasztásának felelőseit keresik. Találnak is nyolc egyetemistát, akikre rá lehet kenni a leszámolást. Hogy ártatlanok, az mellékes. A statuálás a lényeg: hadd rettegjenek csak a rebellióra hajlamos lelkek. A császári magyar főcenzornak, az öreg Hédervárinak valószínűtlenül nagy hatalma van, nemcsak Petőfi kényesebb sorait törli egyetlen mozdulattal, de a nyolc fiatal ügyében is ő az illetékes. Szobájában hatalmas térkép, a régi, a Kárpátoktól az Adriáig tartó Magyarország domborzata és vizei a vetített háttér, ami percekkel korábban váltotta a schönbrunni kastély szép udvari homlokzatát.
Topolcsányi Laura író és Szurdi Miklós író-rendező Talpra, magyar! című rockmusicaljének első képe a császárvárosban játszódik, Hédervári irodájában. A labanc főcenzort itt keresi meg az ifjúkori jó barát, a forradalom ügyét szolgáló Vilmányi András újságíró, hogy a nyolc diák elengedését kérje. Ám Hédervári nemcsak megtagadja a régi ismerős kívánságának teljesítését, de börtönbe is veti őt, holott pontosan tudja, hogy súlyos szívbeteg. Hédervári titkárként dolgozó fiában ekkor pattan el végleg valami. Már korábban, a cenzúrázandó szövegeket olvasva is nyiladozni kezdett az értelme, de az apa kegyetlensége, reakcióssága végképp a másik táborba sodorja. Rövidesen (miután, mint később megtudjuk, a nyolc foglyot kiszabadította) Kozák álnéven teátristának csap fel Pesten. A történet rövid pest-budai intermezzo után az ideiglenes főváros, Debrecen színházában folytatódik. Szerelmi szálak gabalyodnak, érzelmi viharok dúlnak, a börtönbe zárt újságíró fia, ifjabb Vilmányi András pedig rendületlenül keresi a beszivárgó kémeket, akik esetleg meg akarnák ölni Kossuthot. Rábukkan egy gyanús alakra, a Kozák nevű pályakezdő színészre, aki az öreg Vilmányi cikkeinek soha meg nem jelent, cenzúrázatlan kézirataiból idéz, és ezzel bukik le.
A Papp László Budapest Sportarénában bemutatott rockmusical története izgalmas, érdekes; noha a fordulatok helyenként egyszerűnek tűnnek, azzal a fajta bárgyúsággal, amit a műfaj gyakorlói időnként a közönség nyakába zúdítanak, most nem találkozunk. Igaz, a cselekménynek a második felvonásbeli, 1849 nyarán, Szegeden játszódó, a zárás felé haladó jelenetei némiképp összecsapottak; ám a nézői fantázia ezen a ponton elvégzi a maga toldozó-foldozó munkáját. Mátyássy Szabolcs színvonalas rockmusicalt szerzett, érezhető, hogy a szerző korábban más műfajokban is alkotott. A színészek közül kiemelkedik a Laborfalvi Rózát megjelenítő Kiss Ramóna. Pesák Ádámnak, Fehér Adrienn-nek és Tóth Andinak vannak még igazán jó pillanatai. Oláh Ibolya énekben kitűnő, prózában erőtlen.
