Franz Biberkopf (Mészáros Béla) cementgyári szállítómunkás lelkében elszabadul a pokol, amikor kiderül számára, hogy barátnője, Ida el akarja hagyni őt. Féltékenységből egy fa habverővel megveri a barátnőjét, aki pár nap múlva belehal a sérülésbe. A férfit négy év börtönbüntetésre ítélik emberölésért. Biberkopf szabadulása után megfogadja, jó útra tér, tisztességes emberré válik. Az 1920-as évek Németországában, a weimari köztársaság idején – a német császárság és a hitleri rendszer közötti időszakban – ez azonban szinte képtelenségnek tűnik. Itt kezdődik a Berlin, Alexanderplatz története.
Külvárosi bérkaszárnyák, gyárkémények, vasolvasztó, zakatoló gépek, villamosok és tejeskocsik, utcai tolongás, felvonulás, női lábak, jazzkoncert, neonreklámok – képek Walter Ruttmann 1927-es, német némafilmjéből. A Berlin, egy nagyváros szimfóniájából vett montázzsal indul Kovács D. Dániel rendezése, mintegy előrevetítve, impressziók, életpillanatok révén rajzolódik ki majd Franz Biberkopf kálváriája is.
Alfred Döblin 1929-es regénye szuggesztíven ábrázolja a társadalom szorításában vergődő, és végül minden becsületes szándékát feladó kisembert és Hitler hatalomra jutásának előzményeit. Dos Passos Manhattan Transferjét (1925) vagy James Joyce Ulyssesét (1922) szokták elődjeként emlegetni. Döblin művét már megjelenése után két évvel megfilmesítették, majd 1980-ban Rainer Werner Fassbinder készítette el a történet 14 részes televíziós változatát. Most Kovács D. Dániel jelenre sok mindenben rímelő történetet Mikó Csaba adaptációjában vitte színre Bíró Bence dramaturg segítségével.
A közel hatszáz oldalas regényt sikerült feszesen, mégis követhetően összehúzni, a nagyvárosi lét monumentalitását pedig aprólékosan kidolgozott, jelzésértékű helyzetekben bemutatni. Bieberkopf tragédiája szinte kamaradrámává redukálódott jeleneteken keresztül elevenedik meg. Filmszerű életképek követik egymást: a nagyváros lüktetését remekül adja vissza a színpadon élőben játszó Freakin\' Disco klasszikus jazzszekvenciákból építkező muzsikája és a színészek némafilmre emlékeztető mozgása, amit a szélesvásznú mozit idéző színpadkép tesz még erőteljesebbé. A nagyvárosi lét hideg, ólomszürke hangulatát szépen idézik meg Horváthy Jenny díszletei, Nagy Fruzsina jelmezei pedig a kor kopott eleganciáját tükrözik.
Kovács D. Dániel a regény korában hagyta a történetet, a lehetőségek ellenére nem vont aktuálpolitikai párhuzamokat. Persze, ahogy a naiv kisember reflektálatlan jó szándéka eltorzul a hatalom tükrében, az általános igazságok mellett ijesztően aktuális példázattá is válhat.
Ne hagyd magad megszédíteni – Biberkopf egyszerű lélek, aki nem érti ennek az intelemnek a lényegét. A feltétlen bizalom mozgatja, de pont ez lesz a veszte. Egyfajta Jóbként szenvedi el a reá mért csapásokat: jóhiszeműségében odáig jut, hogy horogkeresztes újságot árul. Ő ebben csupán a „tisztességes munkát” látja, ami révén jut majd „tisztességes kolbászra” is. Könnyedén ágyba visz bárkit, ezért aztán csapdába is esik: törzskocsmájában jó barátságba kerül Reinholddal (Keresztes Tamás), akinek szívességből átveszi barátnőit, hogy a férfinak ne kelljen velük szakítania. Később tudtán kívül részt vesz Reinhold bandájának egyik rablásában, és amikor erre rádöbben, menekülne a helyszínről, de Reinhold kényszeríti, hogy velük maradjon az akció végéig, majd amikor üldözőbe veszi őket egy autó, alá löki Franzot. A kaland a férfi jobb karjába kerül. De ez után sem hagyja el az életbe vetett remény, hiszi, hogy mindenkinek, még a roncsembereknek is joguk a van a boldogsághoz. Szívbe markolóan jelenik meg ez a kissé ütődött prostituáltat játszó Mészáros Blankával közös táncukban. Ahogy új barátnőjével, Miezével (Pálos Hanna) való kettősük néhány jelenete is fájdalmasan szép. Bieberkopf újabb kalandja barátnője életébe kerül, őt pedig elmegyógyintézetbe zárják egy időre. Életének további része már érdektelen: tisztázódik ártatlansága a lány halálában, kiszabadul, végül segédportás lesz egy gyárban.
Bár a darabválasztások és az új bemutatók változó színvonala miatt nem az idei a Katona legerősebb évada, a Berlin, Alexanderplatzcal – és a szintén a napokban bemutatott Széljegy című előadással – azonban mintha helyre állt volna a rend a színház életében. Kovács D. Dániel rendezése izgalmas és jó ritmusú, kellően érzékeny és ironikus. Az eddig sem volt kérdés, hogy a hazai színházi élet egyik legerősebb társulatáról van szó, de ez az előadás most újra megerősít ebben. Mészáros Blanka, Pálmai Anna, Pálos Hanna, Szirtes Ági, Bezerédi Zoltán, Dér Zsolt, Dankó István, Kocsis Gergely és Tasnádi Bence játszik prostituáltat, rokkantat, orvost, beteget, berlini járókelőt, részeget, és vannak nagyobb jeleneteik is, de bármikor lépnek színpadra, mindig tűpontos arányérzékkel keltik éltre a figurákat.
A Bihari című előadás főszerepe után Mészáros Béla újra bebizonyította, el tud cipelni a hátán egy egész előadást. Ajándék neki ez a szerep. Bieberkopfja minden bűne, agresszivitása és naivitása ellenére is derűs, szerethető, mélyen érző figura. Játéka kidolgozott, mégis ösztöni. Ettől a kettősségtől lesz tökéletes.
