Legutóbb az olaszországi Malatesta Short Film Festival legjobb kisjátékfilmnek járó díját hozta el A kockaember, az alkotásról a hazai és a külföldi kritika is elismerően szólt.
„A film egy teljesen hétköznapi ember apró erőfeszítéseit mutatja be szívhez szólóan, a képbeállítástól kezdve a jeleneteket végigkísérő élénk kontrasztokig tökéletesen megszerkesztett formában. Minden kis részlet a helyén van ebben a képi világban, és ez rímel a bemutatott valóság abszurditására, amelyből a végkifejlet szívszorító módon ráz fel” – írták a filmről Olaszországban.
„Bár a történet egy nyugdíjas korú férfiről szól, a visszajelzésekből arra következtethetünk, hogy minden korosztályt megszólít” – mondta a rendező. Dombrovszky Lindának a legnagyobb meglepetést egy rangos spanyolországi fesztiválon kapott elismerés szerezte, a palenciai nemzetközi szemlén ugyanis a legjobb ifjúsági filmnek járó díjat ítélték oda. „Ott azt emelték ki, milyen jó, hogy a filmünk felhívja a fiatalság figyelmét a mulandóságra és arra, hogy törődni kell az idősebb emberek gondjaival” – mesélte.
A kockaember, amelyért a főszereplő, Kovács Zsolt három különdíjat is bezsebelt már, egy kis falu zárt közösségébe kalauzol minket. A főhős egy nyugdíj előtt álló özvegy férfi, aki minden tevékenységét óramű pontossággal végzi, napról napra. Ennek a rendszernek alapvető eleme a munka a játékkockagyárban, ahol negyvenöt éven át dolgozott, és ahonnan most az általa tervezettnél kicsit korábban nyugdíjazzák. Innentől élete drámai fordulatot vesz.
Dombrovszky Linda filmjeiben visszatérő hősök a társadalmi vérkeringésből kihulló emberek. A Hetvenes című áldokumentumfilmjében például egy – bizonyos kor fölött „fölöslegessé váló” idős emberek humánus módon való elaltatásáról hozott törvény kreálta – fiktív konfliktust rajzol meg a rá jellemző groteszk eszközökkel.
„Az idősebb emberek mint karakterek sokkal jobban érdekelnek, mert van bennük valami izgalmas mélység a számomra, ami valószínűleg egyszerűen abból fakad, hogy ők már annyi mindent átéltek az életben. Engem jobban izgat az elmúlás, az, amikor valaki kifelé megy valamiből, és közben küzd ez ellen, mint az a féktelenség, amelyet egy fiatal karakter hozhat egy filmben, legalábbis akkor, ha azt a filmet én csinálom” – fogalmazott a rendező. Dombrovszky Linda alkotásaiban gyakran az egyén vágya és a társadalom uniformizáló, ám feltartóztathatatlan mozgásának engedő embertömegek engedelmessége közötti ellentmondás teremti meg a feszültséget.
