Régi adósságát törlesztette azzal Budapest, hogy a Clark Ádám tér évek óta üresen tátongó foghíjtelkét végre beépítette. Az Ybl Miklós által tervezett egykori takarékpénztári épület helyén az elmúlt hónapokban felhúzott hotel szigorú szabályozások szerint készült el, bár ez a vasszigor némi „rozsdásodást” idézett elő az eredeti elképzeléseket illetően.
Érdemes pár szóban kitérni a múltra is. A fellelhető fotók alapján a kétemeletes, belső udvaros Budai Takarékpénztár, a magyarországi neoreneszánsz építészet egyik legkorábbi alkotása valóban impozáns lehetett. Az udvart három oldalról félköríves árkádokkal kísért folyosó övezte, amelynek könnyedsége a genovai cinquecento palotákéra emlékeztetett. Az épület földszintjén kávéház és a bankfiók kapott helyet. A második világháborúban az épület súlyosan megrongálódott, a szűkös tér bővítése miatt nem állították helyre, maradványait 1949-ben lebontották, de egy ideig az északi udvari szárny földszintjét és az első emeleti oszlopokat, valamint a tűzfalak kiképzését meghagyták – írja az épületről Farbaky Péter művészettörténész az Ybl Miklós Virtuális Archívum honlapján.
A Clark Hotelt Anthony Gall tervezte (nevéhez köthető még például a veszprémi Hangvilla, illetve az ő pályázata alapján épül majd meg a Budapesti Velodrom), és az első elgondolások ívelt homlokzatú épületet mutattak, minimális díszítéssel – az izgalmasabb megoldások inkább a belső térben valósultak volna meg hullámos falakkal, illetve a tetőre tervezett kávézóval. Ezek végül nem készültek el, ahogyan a homlokzati díszítések is eltűntek. Utóbbi nem lett volna probléma, hiszen a skandináv letisztultságú homlokzat akár jól bele is tudott volna simulni a környékbeli házak sorába, az épület színe viszont érthetetlen.
Több helyen leírták, és ezt lapunk is csak megerősíteni tudja, hogy halványabb elgondolás helyett megvalósult csokoládébarna megoldás sajnos sehogyan sem passzol a tér képébe: ha valaki például az Erzsébet hídról tekint az Alagút felé, a remélt harmonikus látvány helyett zavartan pisloghat a kiugró sötét folt miatt. Persze ez a szín még mindig jobb, mint a hotel talán részbeni előképének tekinthető Buda Centeré: a Virág Csaba és Marillai Árpád által tervezett, 1991-ben átadott irodaház Hegyalja út felé eső, hasonlóan ívelt, négyzetes, süllyesztett ablakokkal bíró homlokzatát ugyanis az eredeti fehérről narancsos-rózsaszínűre festették. Szintén több kritika érte a hotel bejárati kapuját, amely egyben a szálloda logója is. A geometrikus oroszlánfej elsőre valóban kissé meghökkentő és fogcsikorgatásra késztető, bár elég egyértelmű, miért erre a szimbólumra esett a választás. A Clark téren eddig is hemzsegtek az oroszlánok – elég csak a Lánchíd budai hídfőjén, Marschalkó János szobrászművész alkotásaira vagy az Alagút boltíves bejáratának zárókövére gondolni –, így újabb példányokkal bővült az „állomány”.
Összességében elmondható, hogy a remek panorámával bíró, négycsillagos hotel biztosan számíthat a jó kihasználtságra, hiszen Buda amúgy is turisták által sűrűn látogatott részén helyezkedik el. Nagy kérdés azonban, hogy a szálloda képes lesz-e átvészelni azt a közel öt-hat éves időszakot, amikor a főváros nekifog a Lánchíd, az Alagút, a Clark Ádám tér felújításának. Bár ha az üzemeltetők helyett maga az épület külseje „őszülne bele” ebbe az időszakba, azzal talán a budapestiek is jobban járnának.
