Le akarta kottázni művét, ez tartotta életben a haláltáborban

Száztíz évvel ezelőtt született Láng György, az elfeledett zeneszerző.

Ha belelapozunk a megsárgult papírlapokba, érdekes és egyedülálló információkat kapunk erről a különleges időszakról. Híreket, tudósításokat, verseket, riportokat, kisebb tárcákat, életképeket, helyzetjelentéseket olvashatunk a táborlakó „zsidó fiúk mindennapjairól”. Láng korábban, a harmincas években már dolgozott kulturális újságíróként. Szakmai tapasztalata, kiforrott stílusa és témaérzékenysége jól látszik az Alpenjäger viharvert hasábjain. Az új Scharf Móric – Beszélgetés a tizenhat éves, zsidó tömeggyilkossal című zseniális riportja a huszonegyedik századi olvasót is sokkolja.

Láng György azonban nem csak újságíróként és számtalan zenei regény szerzőjeként alkotott maradandót. Kodály tanítványa volt a Zeneakadémián. Elsajátította mestere finom érzékenységét a magyar folklór iránt, melynek része volt a jiddis kultúra, az a különleges haszid csodavilág, amely Máramaros vármegyében és Kárpátalján virágzott, és amelyet az üldöztetések pusztítottak el. „1942-ben egy téléjszakán valahol ismeretlen vad tájakon kattogott a hosszú szerelvény. A marhavagonban összebújtak az áldozatok, mert már-már megfagytak a gyilkos hidegben. A sötét vagonban egyszer csak zümmögés éledt: felzendült az Él sónó habó kezdetű örömének. Mindig nagyobb erővel zengett, zúgott, ujjongó ritmusa túlharsogta a kerekek kattogását, a háborút és a halált, mely felé robogtak” – írja a zeneszerző önéletrajzi regényében. A regényben beszámol élete zeneszerzői fő művének, a Concerto Ebraico című hegedűversenyének keletkezéséről, amelyet ez az emlékezetes téli éjszaka ihletett, és amelybe gyönyörűen beépül az elpusztított haszid dallamvilág. Láng a haláltáborban, fejében komponálta meg a Concerto Ebraciót. Az tartotta életben, hogy ha kiszabadul, le fogja kottázni művét.

Láng György másik különleges és méltatlanul elfeledett műve a Hanele című kisregény. A regény ugyanabból a máramarosi jiddis kultúrából táplálkozik, melyből a hegedűverseny is. A könyv, melyet az 1970-es években írt, egy árva és szegény, hitsorsosai által kitaszított, szellemi fogyatékos zsidó lányról szól. Megrázó női sorstörténet, egyben néprajzi és népzenei gyűjtésként is funkcionálhat, hiszen jiddis dalokat, mondókákat tartalmaz. Precíz, pontos képet ad a tradicionális zsidó ünnepekről. Lángnak sikerült tehát megőriznie egy darabot az elpusztított kultúrából.

A Hanelét Láng halála után három évvel, 1980-ban jelentette meg a Magvető Kiadó. A zeneszerző fia, Láng Tamás jól emlékezik arra, mi mindent tett édesanyja azért, hogy férje utolsó regényét kiadják. A könyv különlegességét azok a grafikák jelentik, amelyeket a szerző készített a szövegéhez. Láng úgy tervezte, hogy ezekkel együtt fogja megjelentetni művét. A Magvető akkori igazgatója, Kardos György azonban nem tartott igényt a grafikákra. Csupán a könyv borítójára és belső oldalára került fel egyetlen kép, amely egy haszid lakodalmi jelenetet ábrázol. A többi grafika a zeneszerző hajdani lakásának falát díszíti, és arra vár, hogy felfedezzék.

Az ötvenes években felfigyelt rá az ÁVO. Érte küldtek egy fekete Volgát, beszállították, és barátságosan felkérték, hogy adjon nekik zongorakoncertet. A zeneszerző eleget tett a felkérésnek, saját műveiből állította össze repertoárját. Láng a Kádár-érában a Sortex gyár énekkarának volt a karvezetője. Emellett kávéházakban, füstös presszókban zongorázott, hogy el tudja tartani családját. Ezenkívül ingyen és bérmentve is vezényelt, tartott előadásokat.

Láng felesége, Weinstein Izabella elmondása szerint férje mosolygós, kedves szavú, de alapjában véve nagyon zárkózott ember volt. „Sokat szenvedtünk Gyurikámmal, sokat nélkülöztünk, mert sem zeneszerzőként, sem íróként nem tudott érvényesülni” – emlékezett vissza nehézségeikre. Láng György 1976. április 3-án halt meg Budapesten. Halálhírét a Magyar Nemzet közölte.