Szeretjük a nyomozókat

Az ember azt hinné, hogy akármennyire bonyolódnak is az ügyek köröttünk, vannak még egyértelmű dolgok.

Akárhogyan hódít is teret a gondolkodásban az inneniség és az onnaniság, bizonyos esetekben a fekete az fekete, a fehér meg fehér. Amikor nincs fordítva és nincsenek árnyalatok sem. Ilyen dolognak tekinthető például az, hogy a borjúhús az borjúhús, a sertéshús az sertéshús. Meg az, hogy az a kereskedő, aki ezeket szándékosan összekeveri, az bűncselekményt követ el. Szóval a gondolatok bármilyen szárnyalása, a jogi érveknek a legbonyolultabb csűrése-csavarása sem vezethet oda, hogy ez a logika felboruljon, kibillenjen, ellenkezőjére változzon. A tényeket nem maszatolhatja össze, nem teheti viszonylagossá, nem relativizálhatja, nem keverheti meg semmilyen érvrendszer, mert a valósághoz ragaszkodni kell.

Két éve már, amikor a Magyar Nemzet újságírói és a Hír TV riporterei egy forgalmas budai piacon lelepleztek egy visszataszító manipulációt. Olyan kereskedők ügyeskedésére világítottak rá, akik a forgalmukat a nemzeti érzelmek felkeltésének kellékeivel igyekeztek növelni, miközben ezzel aztán duplán becsapták és megrövidítették a magyarokat. A trikolórral földíszített húsboltokban borjúhúsként árultak sertéshúst, amivel nemcsak az volt a baj, hogy csaknem megkétszerezték a hasznukat, indokolatlanul, de az is, hogy a két húsfajta eltérő konyhai feldolgozást igényel. A sertéshús megfelelő hőkezelés nélkül káros lehet az egészségre a benne található kórokozók miatt. Nem bocsátkozva túlságosan a részletekbe, könnyen elképzelhető, hogy milyen élmény is az, amikor az ember tatár bifszteket készít, majd a megfelelő fűszerezés után jóízűen befalja a nyers disznóhúst. Egy szó, mint száz: a büntető törvénykönyv három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja a rossz minőségű termék forgalomba hozatalát, a minőség hamis tanúsítását és az áru hamis megjelölését, valamint kétéves szabadságvesztés járhat a fogyasztó megtévesztéséért.

A csalást a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal vizsgálata állapította meg a beküldött minták alapján. Laboratóriumi elemzés során kimutatta, hogy a csaknem dupla áron vásárolt borjúhús egyáltalán nem tartalmazott marhafehérjét. A hivatal munkatársai megsemmisítettek 40-45 kilogramm tisztázatlan eredetű húst, és az is kiderült, hogy a vágóhíd, ahonnan az eladók az árut rendelték, egyáltalán nem foglalkozott borjúhús forgalmazásával. A riportban az volt a hab a tortán, amikor a tévé levetítette a kereskedők és a közöttük zajló párbeszédet a leleplezés után. Az újságíró megkérdezte tőlük, hogy nem szégyellik-e magukat. Erre azt válaszolták, hogy ha borjúhúst árultak volna, az sokkal drágább lett volna

Miután tehát lelepleztük az átverést, a piac üzemeltetői nyomban büntetőfeljelentést tettek, az eladók ugyanis eljárásukkal veszélyeztették a fogyasztókat. Emellett a piac vezetése azonnali szerződésbontást helyezett kilátásba a csalókkal, illetve döntés született a rendszeres hatósági ellenőrzésről is. A rendőrség sem tétovázott, a fogyasztók megtévesztésének vétsége miatt elrendelte a nyomozást, és 2013 végén vádemelési javaslatot tett az ügyben. Az ügyészséget azonban nem győzte meg a fekete-fehérnek látszó eset. További nyomozást rendelt el, ami így összesen két évig, azaz egészen mostanáig zajlott.

A kriminalisztikában is különlegesen bonyolult eset végére most került pont. A nyomozást megszüntették, mert a nyomozók szerint nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése. A miértekre való kérdéseink megválaszolásától elzárkóztak, ami magyarán azt jelenti, csak! A fogyasztó így aztán csak arra gondolhat, hogy mi is szeretjük a nyomozókat.