A családok tömegeit érintő devizahitelek esete is ilyen, amely ott kezdődött, hogy a bankok félrevezető tájékoztatást adtak ügyfeleiknek, és azzal folytatódott, hogy a szerződésekbe a leendő ügyfeleik számára értelmezhetetlen, őket hátrányosan érintő feltételeket is belefoglaltak. Érdekes meghallgatni Róna Péter közgazdász véleményét arról a kommunikációs káoszról, amelyet a bankok itthon teremtettek, illetve arról, hogyan lehetne ezt megelőzni. Az Egyesült Államokban az általa vezetett pénzintézet kizárólag abban az esetben vezethetett be egy új piaci terméket lakossági fogyasztóknak, ha a saját költségén a szerződési feltételek közérthetőségét először kipróbálta. Ötven találomra kiválasztott, szó szerint az utcán sétáló embert kérdeztek végig a szerződés pontjairól, s csak akkor kapott zöld jelzést a hatóságoktól a bank, ha a megkérdezetteknek legalább háromnegyede megértette a szöveg 75 százalékát. Ilyen szigor nem ártana Magyarországon sem a sokat emlegetett „pénzügyi háttérhatalommal” szemben, hiszen a hazai pénzügyi felügyeletről jóhiszeműen csak annyi állapítható meg, hogy nem ért a dolgához.
Gergely Vera példája viszont azt mutatja, hogy van remény, mivel más országokban az ilyen mozgalmak már számos eredményt tudnak felmutatni. Elérték például azt, hogy intézmények és civil szervezetek is komolyan foglalkozzanak a hivatalos kiadványok közérthetőségével, illetve hogy egyetemi tantárgy legyen a közérthető nyelv. Ez igazi szabadságharc, mindannyian szeretni fogjuk.
