Hosszú cikket írt Bencsik András az új „kormánypárti újságban”. A Demokrata főszerkesztője a Magyar Idők születéséhez gratulált a lap hasábjain. Ennek jelentőségét a rendszerváltáskor induló Pesti Hírlapéhoz hasonlítja, amelynek főszerkesztője volt. Ezt írja utóbbiról: az alapítók „Kossuth Lajos, majd később a Légrády testvérek lapja szellemiségét kívánták feltámasztani. Ezt a szellemiséget Kossuth nyomán a nemzeti liberalizmusban fogalmazták meg. [ ] Sorsunk megpecsételődött, nem annyira a mi akaratunkból, mint a fősodratú baloldali és liberális média döntéséből. A Pesti Hírlap nem tartozott a láthatatlan centrumokból jól érzékelhetően egyenirányított fősodorba, ezért ki kellett rekeszteni, a lehető legképtelenebb vádakkal le kellett járatni, ezáltal és ezzel együtt el kellett vágni minden olyan bevételi forrástól – hirdetések –, amik a túlélését segíthették volna. [ ] Időközben a lap tulajdonosa a növekvő veszteségek miatt megszüntette a Pesti Hírlapot, de a szerkesztőség egy hatalmas erőfeszítéssel, némi pénz összekoldulásával egy alapítványt hozott létre, amelynek keretében újraindítottuk, pontosabban szólva új név alatt – Reggeli Pesti Hírlap –, új feltételekkel, új kiadóval, de az eredeti szerkesztőségi csapattal és az eredeti, most már tudatosan vállalt küldetéssel újra elindítottuk a napilapot.”
A Pesti Hírlap sokunk életében volt fontos helyszín, ezért – mivel az események összefoglalása nagyvonalú és az adatok is pontatlanok – néhány dolgot érdemes tisztázni.
A lap tulajdonosa egy tájékozott vállalkozó, nagyszerű ember, Varga István volt. Azért határozott a Pesti Hírlap elindításáról 1990-ben, hogy egy keresztény és konzervatív szemléletű, pártoktól független újságból is tájékozódhassanak az emberek a zavaros időkben. Szándéka elé az első pillanattól kezdve akadályokat gördítettek. A Pesti Hírlap nevet például rosszhiszeműen levédték előle, ezért, és nem másért lett az utcára került lap neve Reggeli Pesti Hírlap. Később a túlsúlyos balliberális oldal oktalanul nácizta a szerkesztőség munkáját, ugyanakkor az új jobboldali hatalomnak sem tetszett a függetlenséghez való ragaszkodás. Az ide áramló multik kizárólag a balliberális pártok befolyásolta lapokat tömték hirdetésekkel, Varga saját pénzéből előállított lapja ugyanis a magyar érdekek érvényesülése mellett állt ki. Emellett az újság függetlenségéhez annyira ragaszkodott, hogy az MDF-kormánytól akkor sem fogadott volna el támogatást, ha az szerette volna. Nem véletlenül született meg hamarosan a közpénzből előállított kormánypárti újság, az Új Magyarország. A Pesti Hírlap a végső döfést azzal kapta, hogy a tulajdonos egyéb vállalkozásait a kormány törvénytelen eszközökkel ellehetetlenítette, ezzel megszüntette a lapkiadás forrásait. Nyolc évig tartó pereskedés után mondta ki végül a bíróság, hogy neki volt igaza az állammal szemben.
A pártoktól független Pesti Hírlap 1992-ben tehát elvérzett a függetlenség oltárán. Bencsik András azonban a szerkesztőséggel együtt az újság kiadásának folytatását szerette volna elérni. Ennek megvalósításához azonban kevés volt a jó szándék, a lelkesedés. A formálódó jogállamiság miatt és a függetlenséghez való tulajdonosi ragaszkodás mellett források nélkül megvalósíthatatlan volt az ötlet. Csak ez elvek „átgondolása” és a gyors cselekvés hozhatta meg a sikert. Mivel a tulajdonos ragaszkodott a tulajdonához, nyers erővel kellett kitekerni a kezéből. Azután a főszerkesztő „összefutott” a kormányfővel, akinek támogatása eredményeként elhárult a másik legfontosabb akadály is a további megjelenés elől. A Pesti Hírlap 1994-ig tudott hűségesen szolgálni, a Horn–Kuncze-kormány azután hagyta kivérezni. Azóta senki sem akarja újraindítani.
