Magyarország szomorúan szürreális hely. A napokban meghalt az édesanyja az egyik ismerősömnek. Mesélte, hogy a dologba belekeveredett a rendőrség is. Ami azért különös, mert a család mindenkor jogkövető és törvénytisztelő volt, ma is az. Barátomnak sem apja, sem anyja nem bántott senkit. Nem gyilkolt, nem lopott, nem volt börtönben soha. Régimódiak voltak. Közpénzek elherdálásában nem vettek részt. Az adó meg a társadalombiztosítás és minden egyéb közteher teljesítése számukra lelkiismereti kérdésként jött szóba. Édesanyja egész életében gondosan ügyelt arra, hogy a tartozásokat, a lakbért, a társasházi költségeket és a közüzemi csekkeket pontosan fizesse. Nyugodtan és jól aludt. Majdnem kilenc évtizedig jogkövető és olcsó állampolgára volt hazájának. Táppénzt tán soha nem vett igénybe, s az ingyenes egészségügyhöz is meglehetősen ritkán fordult. Mostanában is csak azért feküdt kórházban, mert a kor egyre inkább eljárt fölötte.
A rendőrséggel való fenyegetőzés a halála után bukkant föl. Nem az elhunytat érinti, de miatta került elő. Mégpedig egy olyan idézésben, amelyet az örökösöknek küldött a hatóság a hagyatéki leltár felvételéhez. Az iratból úgy tűnik, a hatóság mintha ismerte volna az elhunytat és az egész családot. A mama eszerint inkább felelőtlen ember volt, aki elhanyagolta utódait. Olyan, aki félreérthette az állampolgári felelősséget, és még tetemes köztartozást is fölhalmozhatott. És persze az alma sem esett messze a fától, az utódok is pernahajderek. Máskülönben a Szent Istvánra hivatkozó Magyarország hatósága mindenekelőtt őszinte sajnálattal kezdte volna, kezdené a mély gyászban lévő családtagoknak küldött levelét. És csak ezután ismertetné az örökösödési illeték jogi kérdéseit. Nem felejtene el részvétet nyilvánítani, mielőtt közölné a hivatalos idézés pontos helyét és idejét. Ám ez nálunk nem így van. A hatóság meg sem várta, hogy kihűljön a holttest. Az örökösöknek elküldött idézésben közvetlenül a megszólítás után már bárdolatlanul fenyeget. Dübörög, hogy ha az örökösök nem megfelelő magatartást tanúsítanak, akkor bizony komoly joghátránnyal sújtják őket. Az irgum-burgum így folytatódik: „A Ket (a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályaitól szóló) 48. § (2) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki, vagy öt munkanapon belül megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre, meghallgatásra nem alkalmas állapotban jelenik meg (!), és ezt a körülményt nem menti ki, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhető.”
