Új ötlettel állt viszont elő Varga Mihály a múlt héten. A gazdasági miniszter bejelentette, hogy meg kell teremteni Magyarország fegyvergyártási képességét, mert ez hosszabb távon az ország húzóágazata lehet. Egyelőre nem tudni, milyen fegyverre gondol a kormány, az ügyön mindenesetre – ahogyan korábban a Wekerle-tervnél – egy tárcaközi munkabizottság kezdett el dolgozni.
Az, hogy kinek jutott eszébe ez a dolog, nem tudni. Feltehetően nem Vargának, akit a karcagi református egyházközség presbitereként nem nagyon tölthet el büszkeség, hogy a fegyvergyártás hazai megalapítójaként emlegetik majd. Ha nem a századvéges marketingipar áll a háttérben, az sem lehet komoly ok, hogy a Magyar Nemzeti Bank fegyveres őrséget állított föl, vagy az, hogy az adóhatóság ellenőrzései során immáron fegyveresek ijesztgetik az adófizetőket. Ha ugyanis ez piaci megfontolás, akkor düböröghetne a hazai buszgyártás is, ami biztosan hasznos lenne az országnak.
A folyamatos kapkodás helyett iparpolitikára és tervezésre lenne szükség. Egy iparág kiválasztását alapos előkészítéssel kellene elvégezni, hozzáigazítva a szakképzést is. Az összeszerelő bérmunkások tömege nem véletlen, azt mutatja, hogy a magyar kormányok még mindig a külföldi vállalatokat részesítik előnyben.
