A magyarok hozzászoktak már ahhoz, hogy amikor a jogaikat csorbítják, vagy amikor valamilyen botrányos dolgot művel a politikai elit, akkor nemzetközi példákat mutogatnak a sajtóban. 2007-ben Gyurcsány Ferenc ilyesmikre hivatkozva tolta le a parlament torkán az Európai Unió alapokmányát, a lisszaboni szerződést. A Fidesz pedig ellenkezés helyett ugyanilyen példákról hadoválva írta alá elolvasás és ész nélkül a dokumentumot. Horn Gyuláék is a nemzetközi gyakorlatra hivatkoztak, amikor bizonyos korosztályok számára teljesen indokolatlanul kötelezővé tették a magán-nyugdíjpénztári tagságot. És Orbán Viktorék sem tesznek most másként, amikor a külföldieknek árult letelepedési államkötvényből származó hatalmas bevételt idegeneknek engedik át a magyar állam helyett, egyelőre ismeretlen célból.
Ezeken kívül van persze sok más európai uniós példa, amelyekkel nem hozakodik elő a politika. Ilyen tanulságos eset történt például szombaton Párizsban, a Mezőgazdasági Szakkiállításon, ahol Francois Hollande francia államfőt füttyel és bekiabálásokkal fogadták az ágazatot sújtó krízis miatt hetek óta tüntető gazdák. Egy részük a rendőrökkel is összetűzésbe keveredett, egy tüntető trágyát is megpróbált az elnök felé hajítani. Rendkívüli állapotot a tenyésztőknek! Nem vagyunk migránsok! – skandálták a termelők, majd személyesen is sértegetni kezdték a politikust, aki válaszként ígéretet tett nekik az állapotok megváltoztatására. Ez azonban nem nyugtatta meg a feldühödött gazdákat, és pár perc alatt szétrombolták az agrárminisztérium standját. Az eset tehát szombaton történt, a francia parasztok azonban ennél jóval durvább érdekérvényesítő eszközökkel is éltek már a hatalommal szemben. Lehet, hogy a latin vérmérséklet hiánya, lehet, hogy más miatt, de Magyarországon a tavaly szeptember végi mezőgazdasági szakkiállításon, az OMÉK-on semmi ilyesmi nem történt. Pedig elegendő ok lett volna rá. Az Orbán-kormány akkorra már bejelentette az állami földek privatizációját, amelyet még fideszes képviselők is bíráltak. Turi-Kovács Béla például azt kifogásolta, hogy a kormány a parlamentet megkerülve jelentette be az állami földek teljesen előkészítetlen eladását, s jelezte: meg kell akadályozni a további föld- és vagyonkoncentrációt, hogy a termőföldbirtoklás a kis- és közepes birtokok erősítését szolgálja. Vagyis a magyar gazdák a kiállítás megnyitásakor már tudták, hogy óriási érdeksérelmet fognak elszenvedni. Sokkal nagyobbat, mint most épp a franciák.
Ráadásul rendkívül bosszantó dolgok is történtek velük az OMÉK-on. A kiállítást gyakorlatilag elfoglalta az állam: a Földművelésügyi Minisztériumnak, az államtitkárságoknak, a miniszteri kabinetnek, az állami erdőgazdaságoknak, a minisztérium külhoni agrárkapcsolatainak, a kamaráknak, a hungarikumoknak és a védjegyes termékeknek, a többi állami csúcsszervnek, alszervezeteiknek, valamint kutatóintézeteiknek külön-külön fölállított standjai. S míg a magyar állam és szövetségesei fényárban úsztak, addig a gazdaságok és a kistermelők a legkisebb morgás nélkül tűrték, hogy a csarnok végén, kicsi, egyszerű, kopott és sötét standokon kapnak helyet termékeik bemutatására, a mezőgazdaságikisgép-kiállítókat pedig kitelepítették a szabadba, ahol hiába áztak-fáztak három napot, a zimankós idő miatt a kutya sem volt kíváncsi rájuk.
Persze minden példa rossz, ha arra használják, hogy tökéletes tükörképként mutasson be egy másik helyen és időben történt dolgot. Ettől mindenképp tartózkodni kell. Aki ilyet tesz, annak egy szavát sem szabad többé elhinni.
