Ráadásul rendkívül bosszantó dolgok is történtek velük az OMÉK-on. A kiállítást gyakorlatilag elfoglalta az állam: a Földművelésügyi Minisztériumnak, az államtitkárságoknak, a miniszteri kabinetnek, az állami erdőgazdaságoknak, a minisztérium külhoni agrárkapcsolatainak, a kamaráknak, a hungarikumoknak és a védjegyes termékeknek, a többi állami csúcsszervnek, alszervezeteiknek, valamint kutatóintézeteiknek külön-külön fölállított standjai. S míg a magyar állam és szövetségesei fényárban úsztak, addig a gazdaságok és a kistermelők a legkisebb morgás nélkül tűrték, hogy a csarnok végén, kicsi, egyszerű, kopott és sötét standokon kapnak helyet termékeik bemutatására, a mezőgazdaságikisgép-kiállítókat pedig kitelepítették a szabadba, ahol hiába áztak-fáztak három napot, a zimankós idő miatt a kutya sem volt kíváncsi rájuk.
Persze minden példa rossz, ha arra használják, hogy tökéletes tükörképként mutasson be egy másik helyen és időben történt dolgot. Ettől mindenképp tartózkodni kell. Aki ilyet tesz, annak egy szavát sem szabad többé elhinni.
