Elitcsere

A gasztronómiában az új elit mögött a kormányfő legidősebb leánya, Orbán Ráhel áll.

Csatlakozva a felsoroltak gondolatmenetéhez, azt lehet mondani, hogy a legdühítőbb és a legigazságtalanabb az a folyamat, amikor egy új elit megszületésének nincs szakmai szükségszerűsége, ennek ellenére hozzá kezd igazodni a politikai elit. Amikor a kiszemelt új elit nemhogy nem hoz létre újat, de eltulajdonítja a korábbinak a teljesítményét. Ez a nyomulás figyelhető meg a Pannon Gasztronómiai Akadémia (PGA) esetében, amely pár hónapja jött létre, és amely a munkáját tíz éve sziszifuszi módon végző Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) jussán kezdte el tevékenységét. Az avatatlan olvasónak látszólag talán nem túl fontos dologról van szó, ez a szakterület azonban meghatározza a hazai gasztronómia és idegenforgalom egészét, az éttermi kultúra alakítását, a hozzá szükséges szakképzés kérdését, és az alapanyagok felhasználását illetően alapvetően érinti a mezőgazdasági termelést. Az MGE a Kulináris charta megalkotásával és a fogyasztói érdekek megalkuvástól mentes képviseletével elkezdte megállítani az ízlés további rombolását, munkája nyomán ma már van 50-60 olyan étterem Magyarországon, ahová érdemes betérni. Az új elitnek – amely Gerendai Károlyt is vezető tagjai között tudhatja – egyelőre arra futja, hogy saját magáénak mondja egy szakmailag hiteles előd teljesítményét. Erejét azonban jelzi, hogy mögötte a kormányfő legidősebb leánya, az ország egyik legbefolyásosabb asszonya, Orbán Ráhel áll.