Érdekes gondolatok vetődtek föl a hazai elitről a Szeretem Magyarországot Klub szombati beszélgetésén. A meghívottakról szólva az Index úgy tudósított, hogy kiválasztásukban nem érvényesült a politikai szekértáborok logikája, s hogy politikusokat egyáltalán nem lehetett fölfedezni közöttük. A tudósok, kutatók, bankárok, jogászok és újságírók által elmondottak jó kiindulópontok ahhoz, hogy össze lehessen vetni megállapításaikat a valóság egy-egy szeletével és a demokrácia pillanatnyi állapotával.
A klubot vezető Gerendai Károly üzletember például azt mondta, „az elit elvesztette a hitelét az elmúlt években a széles társadalom szemében”. Kolosi Tamás, a Tárki vezetője szerint a 2010-es elitcserét a liberális értelmiség valóságidegensége miatt jogosan hirdették meg különböző területeken, de nagy hiba, hogy ez saját klientúra építésébe torkollott. Fokozatosan értelmetlenségnek nyilvánították a szakmaiságot, az állam egyre nagyobb befolyást szerzett a különböző szektorokban, és ott a politikai szelekciót érvényesítették, jelenleg egyre nagyobb befolyás jut a politikai kinevezetteknek. Orbán Krisztián közgazdász szerint a 2010 előtti rendszer és elit megbukott, de Orbán Viktornak nem volt módja semmilyen másik modellhez nyúlni, improvizált, és így jutottunk el a jelenlegi helyzethez. Azt mondta, veszélyes illúzió, ha az elit akar politikát csinálni. Ehelyett az elitnek olyan közeget kellene kialakítania, amelyen belül helyes eredmények születnek. Ugyanis a politika abban a gondolkodási keretben működik, amelyet az elit megteremt.
A beszélgetéshez hozzá lehet fűzni, hogy nagyon érdekesek az elitcsere részletei. Az új elit ugyanis gátlástalanul, agresszívan nyomul, és idegesítően ellentmondásosan alakul. Csere ráadásul nemcsak az elitben zajlik, hanem sokkal szélesebb körben, és ott sem egyértelműen. A kormány legbefolyásosabb szervezete, az új uralkodó elit megszületésénél bábáskodó szuperelit, a Századvég például az elitcserének tudja be a nemzeti trafikok létrejöttét, ugyanakkor a cserét legtürelmesebben szemlélő fideszesek sem értik, és nehezen nyelik le azt, hogy Kóka János korábbi gazdasági miniszter vagy épp Such György volt rádióelnök mit keres közöttük.
Csatlakozva a felsoroltak gondolatmenetéhez, azt lehet mondani, hogy a legdühítőbb és a legigazságtalanabb az a folyamat, amikor egy új elit megszületésének nincs szakmai szükségszerűsége, ennek ellenére hozzá kezd igazodni a politikai elit. Amikor a kiszemelt új elit nemhogy nem hoz létre újat, de eltulajdonítja a korábbinak a teljesítményét. Ez a nyomulás figyelhető meg a Pannon Gasztronómiai Akadémia (PGA) esetében, amely pár hónapja jött létre, és amely a munkáját tíz éve sziszifuszi módon végző Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) jussán kezdte el tevékenységét. Az avatatlan olvasónak látszólag talán nem túl fontos dologról van szó, ez a szakterület azonban meghatározza a hazai gasztronómia és idegenforgalom egészét, az éttermi kultúra alakítását, a hozzá szükséges szakképzés kérdését, és az alapanyagok felhasználását illetően alapvetően érinti a mezőgazdasági termelést. Az MGE a Kulináris charta megalkotásával és a fogyasztói érdekek megalkuvástól mentes képviseletével elkezdte megállítani az ízlés további rombolását, munkája nyomán ma már van 50-60 olyan étterem Magyarországon, ahová érdemes betérni. Az új elitnek – amely Gerendai Károlyt is vezető tagjai között tudhatja – egyelőre arra futja, hogy saját magáénak mondja egy szakmailag hiteles előd teljesítményét. Erejét azonban jelzi, hogy mögötte a kormányfő legidősebb leánya, az ország egyik legbefolyásosabb asszonya, Orbán Ráhel áll.
