Az Áldomás védjegy ötletgazdája az agrárminisztérium sokat látott nyugdíjasa, Gyaraky Zoltán. Az egykoron élelmiszer-feldolgozási kérdésekkel foglalkozó főosztályvezető ma is frissen képviseli a múltat. A szakember nevéhez olyan minőségellenes dolgok kötődnek, mint például a jónak hazudott étkeket állami segítséggel összegyűjtő Kiváló Magyar Élelmiszer (KMÉ) védjegy, amely mindenkit megtéveszt. Pedig vannak olyan magyarok is, akik képesek a teljesítményre.
Megpróbáltuk tisztázni a szakemberrel a hozzá kötődő értelmetlen védjegyeknek az egymáshoz való viszonyát. Így aztán megtudtuk tőle, hogy a KMÉ és az Áldomás termékei között nincs alá-fölé rendeltségi viszony: az előbbi védjegyet viselő termék lehet az utóbbiba tartozó is. Arra a kérdésre, hogy miért nem egy már meglévő védjegy kap állami pénzt, azt felelte: ez nem az ő kompetenciája. Azt pedig, hogy ennek az egésznek pontosan mi az értelme, azért nem kérdeztük meg, mert nagyon jól tudjuk. Mindenesetre múlt héten a szemek az Áldomásra szegeződtek. Hiszen a Kiváló Magyar Élelmiszer védjeggyel ellátott „fagyasztott halászléalap” és hasonlók mellé most zárkózik föl az új védjegy, amelynek címkéje ott virít a „Bio csicsókás ketchupon”, a „Bio diétás poron (Mesterkeverék)”, a „Céklás almavilágon”, a „Bio szépségen” és más hasonló nyalánkságokon.
A múlt héten az állam is képviseltette magát az Áldomás védjegy- és termékbemutatóján. Egy túlbuzgó hivatalnok megjegyezte, hogy „ez teszi majd sikeressé a magyar agrár- és élelmiszeripart” itthon és külföldön. Gulyás Andrea államtitkár pedig olyan civil kezdeményezésnek nevezte, amelyre a kormányzat is kiemelt figyelmet fordít. Ami körülbelül azt jelentheti, hogy az ügyek menedzselésében és az érdekérvényesítésben Gyaraky Zoltán semmit nem bízott a véletlenre. A folyamatba beleöntött közpénz amellett, hogy mindig jól jön, tekintélyt is kölcsönöz a védjegynek. A politikai celebek közül a szakember megnyerte Mészáros Lőrincet (vagy talán fordítva?), hogy leánya mangalicatermékeit is az Áldomás védjegyek díszítsék, a szakmaiságot pedig egy itthon működő, félénk német vállalattól kérte és kapta kölcsön. A német tulajdonban lévő Wessling élelmiszer-laboratóriumról azt mondta, hogy az nemcsak független és ügyel a minőségre, de társadalmilag ellenőrizhető és átlátható módon is működik. S bár az nem derült ki, hogy ez burkolt kritikája-e az állami élelmiszerlaboroknak, az viszont biztos, hogy egy labornak semmi köze a gasztronómiához.
