Csokifesztivált rendezett Kecskemét idén is, a sorban a másodikat. A helyi és az állami tévé is „tudósított” a helyszínről, ami nem volt haszontalan. Ezekből előzetesen meggyőződhetett az ember arról, hogy a rendezvény megint csak olyan, mint valamilyen közpénzpazarló hakni, s mindenki akkor járt a legjobban, ha messze elkerülte.
Kecskemét tévéjének weblapja például, a Hírös.hu a csokifesztivált egy szerecsen férfival mutatta be, aki szakácssipkában molyol valamivel. A fénykép alapján nem derül ki, hogy ki ez az ember, és hogy pontosan mi a dolga. Csak találgatni lehet, hogy mit keres a kecskeméti csokihalmok között. Talán az egyszerűséget demonstrálja? Azt, hogy a csoki is meg ő is barna? Esetleg neoliberális romantikáról van szó? Hogy az idegen szép? Vagy ez a kép valami demonstráció? A migránsok igenis főzni jönnek Európába? Vagy inkább valami burkolt figyelmeztetéssel állunk szemben?
A kép megfejtéséhez nem jutunk közelebb akkor sem, ha elolvassuk a beszámolót. Ami derengeni kezd, az az ostobaság őszintesége és ártatlansága. Íme, pár sor a helyi tévé írásos beszámolójáról, változtatás nélkül: „Tessék elképzelni azt a mérhetetlen ÖRÖMÜNNEPET (igen, így, csupa nagybetűvel), amikor egy hatalmas sportcsarnokot töltenek meg csokoládéval. Olyan, mintha a Messzi István Sportcsarnok lenne a csomagolás, aztán besétálnánk a gigantikus csokoládé belsejébe. Az édes illat megszédít, amint belépünk. Aztán az orr után jóllakik a szem is, ahogy végignézünk a végtelen csokoládétengeren. Orr, szem, száj, pocak! Mert ki az, aki csak nézelődni megy egy csokifesztiválra? [ ] Telik a gyomor, a kéz, a szatyor, a táska no meg az idő! És utóbbi milyen jól!” Másutt: „Mert azért mégis csak ott a program, amitől még Gombóc Artúr is megnyalja mind a tíz ujját. A Babi néninek. Vagy Willy Wonkának. A csokoládét tonnaszám kínáló standok mellett izgalmas programok is várják a résztvevőket. [ ] A nyugisabb gyerekeket játszósarok és kézműves foglalkozás, az elevenebbeket pedig egy hatalmas, fából készült kalandpark várja. Ilyen pedig még soha nem volt Kecskeméten! A szülők irigykedve figyelhetik, ahogy a gyerekek kötélpályák pókhálójában kalandozva lemozogják az aktuális csokiadagot, helyet adva a következőnek édességeknek.”
És akkor nézzük, mit adott nekünk minderről az M1! Nos, kizárólag az ATV-s Bombera Krisztina lenne képes azzal a lelkesedéssel tudósítani az Oscar-díj-átadásról, mint amellyel Jakab Cintia a hazai gasztronómiai fesztiválok botrányos ízléstelenségéről. A műsorai valóban ínyenceknek szólnak, azoknak, akik a világ leglényegtelenebb butaságairól, a színvonal alattiságról a legtudatlanabbul tudósító riporterre azért kíváncsiak, mert már annyira rossz, hogy jó. A videó olyan mondatokkal kezdődik, hogy csokifesztiválról az emberek éhesen nem mehetnek el, meg hogy jót falatozhatnak ott. Jakab Cintia ingerküszöbét nem érte el az a szakácsruhát öltött szerencsétlen mondandója sem, aki a csokimúzeum alapítójaként a tavaszról süketelt, eközben narancs- és citromsárga, illetve eperszínű, csokoládénak hazudott trutymófolyamot mutatott be egy úgynevezett csokiszökőkút nevű kamuszerkezet segítségével. Ebbe például nemzeti trikolórt formáló cukorzselét mártogatott, ami a csokitrutyiban rögvest elveszítette trikolór jellegét. A szökőkútból hömpölygő gusztustalanságnak az alapját fehér csokinak hívta – ami valójában cukrozott kakaóvaj csupán, szakember semmiképpen sem mondhatná, hogy csokoládé –, a diszperzit állagú folyamnak falfestékszínét pedig valódi gyümölcsöknek tulajdonította.
Manapság kizárólag az ATV-ben gasztronómiai műsort vezető Laci bácsit állítja mindenki pellengérre, ha az éttermekben fölszolgált félreértésekről esik a szó. Tévedés. Sokkal gazdagabb a kínálat. Jakab Cintia tálcán szállítja őket nekünk az M1-en. Pedig tényleg lehetne jót is csinálni.
