A kenyér folyamatos lezüllesztése nemrégiben elérte a hazai adminisztráció ingerküszöbét is. Bejelentették, hogy változtatnak a törvényen, azaz a Magyar élelmiszerkönyvön. A kézműves pékek azonban nem hisznek benne, szerintük a változás sem fog javítani, hiába rendelkezik úgy, hogy feljebb kell vinni egy adott pékáruban a liszt részarányát. Vajda József, a Pékműhely tulajdonosa szerint a kenyéripar térnyerése következtében nem a liszt veszett ki a kenyérből, hanem a szakma. Manapság az adalékszergyártók irányítanak, pedig az általuk készített anyagok – a csomósodás-, a nyúlásgátló vagy az extra glutén – nem szükségesek a kenyérhez. S ugyan ezek nem illegálisak, csak éppen a jó tésztához nincs rájuk szükség.
Vajda pék fővárosi üzletei mindegyikében vásároltam már kenyeret, megtalálhatók az interneten. A boltokra leginkább az a jellemző, hogy kenyér épp nincs, mert sütés után azonnal elkapkodják a vevők, s a legközelebbi sütésnél újra sor áll. Legutóbb, amikor kettőt akartam venni, könyörgött az eladó, hogy inkább csak egyet válasszak, mert akkor talán a sorba állók mindegyikének jut abból a sütésből. És tényleg, ha valaki megízleli, akkor csak kínjában vásárol legközelebb szupermarketben. Így történt azokkal is, akiknek már ajánlottam a Pékműhelyt. Onnantól föltámadt bennük az igény, és már nem hajlandók lemondani erről az élvezetről. Még ha kevés is van belőlük, szerencsére Vajdáén kívül is nyílt már pár pékség, ahol nem engedik meg maguknak a pékek, hogy lelkiismeretlenségből vagy a tudás hiánya miatt ízléstelenséget állítsanak elő. Ne hagyjuk magunkat, válasszuk őket!
