„Na most, a német újraegyesítés miatt Németországban megugrott az infláció, és jól fel kellett emelni a kamatokat, de Angliában meg ekkortájt éppen egyre mélyült a recesszió, naponta ezrekkel nőtt a munkanélküliség, és kamatot kellett volna rég vágni (hogy felélesszék a gazdaságot), de nem lehetett, mert vállalták a devizák egymáshoz kötését. A brit recesszió meg csak mélyült, a munkanélküliek száma nőtt, a helyzet egyre elviselhetetlenebb lett. Ekkor számos gonosz spekuláns azt mondta, hogy ez teljesen lehetetlen helyzet, aminek úgyis az lesz a vége, hogy a britek, ha választhatnak a között, hogy fenntartsák a devizák egymáshoz rögzítését, vagy feltámasszák egyre gyengülő gazdaságukat, akkor úgyis azt fogják választani, hogy leviszik a kamatokat, és hagyják, hogy a font meggyengüljön – bármennyire is ennek ellenkezőjét állították naponta a politikusok. A britek pár nap után inkább levitték a kamatokat, és elengedték a fontot, ami jelentősen meggyengült. Ezután a gazdaság talpra állt, és megindult a munkahelyek számának növekedése. Ez persze nem azt jelenti, hogy Soros és a többi spekuláns szíve vágya az volt, hogy fellendüljön a brit gazdaság, hanem csak azt, hogy elkerülhetetlennek látták ezt az utat, és szerettek volna rajta pénzt keresni. Ennek során pár héttel-hónappal előbbre hozták a font gyengülését, mint ahogy az egyébként is valószínűleg bekövetkezett volna. Ezzel előbbre hozták a brit gazdaság talpra állását is, így valójában nemhogy károkat, hanem hatalmas hasznot hajtottak, hiszen sokkal kevesebb ember sokkal kevesebb ideig maradt munkanélküli, mint egyébként lett volna.”
Egy szó, mint száz, azért tehát, ami 1992-ben a fonttal történt, Sorost nem lehet agyonütni, bármennyit „szenvedett” is a brit valuta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!