A magyarhoz hasonlóan a kínai vasút is állami tulajdonban van. Míg a MÁV iszonyatos közpénzt emészt fel, hogy az utasok számára leginkább kétségbeejtően működjön, addig a kínaiaké maga a csoda. Egyetlen példa: a Sanghajtól 1500 kilométerre lévő Kujlin (Guilin) városába naponta hatszor szállít utasokat a tökéletesen kényelmes, halk és légkondicionált szuperexpressz, amelynek sebessége időnként meghaladja a 300 kilométert óránként. Soha egyetlen percet sem késik a kilencórás út alatt. Sanghajban a folyamatosan bővülő, jelenleg 14 vonalon utasokat szállító metróhálózat hosszú évek óta olyan informatikai rendszerrel működik, amiről Budapesten csak álmodunk. Semmit sem lehet a közöttünk lévő kulturális különbségekre fogni, ennek egészen más az oka. A tömegek kényelmesen, az állomásokra telepített számítógépeken vásárolhatnak jegyet, amely egy újra és újra hasznosítható mágneskártya. A legfrissebb, hogy egy éve az összes vonalon wifin keresztül lehet ingyen hozzáférni az internethez utazás közben, hiszen mindenki az okostelefonját használja élete megszervezéséhez.
Amikor az erős állami akarat következtében ilyen kiszámíthatóan és halálpontosan működik az elképesztő tömegeket mozgató közlekedés, akkor a Kínával közös társaságra mutogató, ám folyton csak a lemaradást megvalósító magyar álláspont tényleg csak vicc. De vajon mi a megoldás?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!