Somodi László interjújából az is kiderül, hogy ezt a szélsebességet ráadásul kisebb ráfordítással fogják elérni a kivitelezővállalatok. Amelyek a híradások szerint ugyan 20 milliárddal többet kértek annál, amennyit a NIF eredetileg erre a célra szánt, de végül mindenki örült, hogy valaki egyáltalán elvállalta a melót. A mesterek használt és felújított síneket fektetnek le Kaposvár és Fonyód között. Olyanokat, amelyek a Szántód–Balatonszentgyörgy-szakaszon kibontott anyagokból származnak. Az óránként 80 kilométeres sebességet ugyanis ez a szakadtnak tűnő, de biztos megoldás is biztosítani tudja. Az újrahasznosításról a NIF döntött, miután egyeztetett a MÁV szakértőivel, hogy tudnak-e ilyen síndarabokat biztosítani számukra. Mert ha igen, az jó, mert végeredményben a költségvetés érdeke is, hogy ezekből épüljön – mondta határozottan az igazgató.
Persze mindig vannak elégedetlenkedők. A Kapost.hu korábbi elemzéséből például süt a megátalkodott kormányellenesség, amikor ezt a módszert „ostoba, szűk látókörű, pitiáner gondolkodásmódnak” tudja be. „Nem lenne szabad a közösségi közlekedés kulcsfontosságú intézményeihez 2016-ban úgy hozzányúlni, hogy azok a felújítás után legfeljebb a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek színvonalát érjék el. Rengeteg munka, rengeteg pénz, amelyből valóban XXI. századi szintre lehetne hozni a régiónkban létfontosságú ágazatot. Ehelyett az történik, amit az elmúlt évek során már megszokhattunk: bontott anyag, bontott sín, egy kis alibi gányolás innen-onnan, kenjük be sárral, oszt jó’van. Parasztnak falura. Lényeg, hogy fizessen az EU.”
A szóhasználat azt mutatja, hogy Magyarországon ma már ember embernek embere. Hiszen a somogyiaknak mégsem egy kisvasúton vagy egy hullámvasúton kell utazniuk a Balcsira, hanem egy komoly nagyon. Akkor mire ez a sivalkodás?
