Közhelyszerű, hogy a pártok azokat a tagjaikat küldik el európai parlamenti képviselőnek, akik valamiért fontosak ugyan egy kicsit, de valójában számukra a selejtet jelentik. Mondjuk, ha ez igaz, mi, magyarok nem lehetünk boldogabbak. Hiszen milyen az, hogy az alkalmatlanokat azzal büntetik, hogy az itteniekhez képest elképzelhetetlenül magas fizetést kapnak? Persze, a magas bérük és a csillagászati összegeket fölemésztő költségeik az EU-nak fájnak, így a pártok aztán azt gondolhatják, hogy ez legyen az EU baja. Csak hát ezek az emberek mégiscsak Magyarországról állítanak ki bizonyítványt, vagy tesznek valami ilyesmit. Na mindegy, mindez állítólag nemcsak ránk igaz, hanem a többi uniós országra is. Onnan is a selejtet küldik állítólag.
Az anyaország néhány képviselőjét tekintve a háttérben valóban föllelhető lehet ilyesmi szándék. Nem sorolom, mindenesetre most feketén-fehéren kiderült, hogy például a békési fidesz–KDNP-s, ott néppárti képviselő, Erdős Norbert biztosan nem tartozik a selejtbe. A múlt héten az Európai Parlament agrárbizottságának ülésén adott elő a mézágazat globális és nemzeti problémáiról, valamint a megoldások lehetőségeiről, megnéztem a közel kétórás vitát. A képviselők és a hozzászólók tényleg azért nem tapsolták meg állva a magyar képviselő precíz és konstruktív mondandóját, mert ez ott nem szokás. Erdős egy részletes és nagyon alapos jelentést készített, és ezt ismertette Az európai méhészeti ágazat előtt álló kilátások és kihívások címmel, amely csak első látásra unalmas, hiszen a méhészeti ágazat több mint 500 ezer uniós polgár számára biztosít fő- vagy mellékjövedelmet. Másrészt a növényfajok 84, az európai élelmiszergyártás 76 százaléka függ a méhek általi beporzástól. Az így előállított gazdasági érték pedig – amelyet az EU-ban évi 14,2 milliárd euróra becsülnek – lényegesen felülmúlja a megtermelt méz értékét. És még egy adat Erdőstől: sajnos az EU-ban nem ismerik el eléggé a beporzás jelentőségét, miközben például az Egyesült Államokban évente kétmilliárd eurót költenek a mesterséges beporzásra.
A jelentésben a politikus kitért rá, hogy messze a legnagyobb problémát a hamisított méz térnyerése jelenti az EU belső piacán, ami miatt – elsősorban a nagy méztermelő tagállamokban – a méz felvásárlási ára a 2016-os év végére a felére esett a 2014-es árakhoz képest. Ami reménytelen helyzetbe taszítja az európai méhészeket. A méz a világon a harmadik leginkább hamisított termék, ezért ezzel nemcsak az uniós méhészek védelmében, hanem fogyasztóvédelmi, sőt közegészségügyi indokok miatt is foglalkozni kell. A tarthatatlan helyzet megnyugtató rendezése érdekében a tagállamoktól és az Európai Bizottságtól joggal várható el, hogy a jogszabályok betartására kényszerítsék a tisztességtelen eszközöket használó harmadik országbeli, főleg egyes kínai mézelőállítókat, valamint a hamisított importmézet a jó minőségű európai uniós mézzel tudatosan keverő európai uniós csomagolókat és mézkereskedőket. Az elfogadhatatlan folyamatokat ismertetve egy bolgár hozzászóló elmondta, hogy a Bulgáriában kapható mézek összetételük szerint csupán egy százaléka bolgár, 99 százaléka pedig Kínából származó anyag. A megoldás sarokköve Erdős szerint az lenne, ha a megfoghatatlan „EU-s és EU-n kívüli országokból származó mézek keveréke” jelölés helyett a címkén feltüntetnék, hogy a végtermékben felhasznált mézek pontosan mely ország(ok)ból származnak, méghozzá olyan sorrendben, ahogyan a végtermékben szereplő mézek aránya kinéz. A jelentést, amelynek javaslatai a magyar mézágazatra is jótékony hatást gyakorolnának, novemberben fogadja el minden bizonnyal a bizottság és januárban az Európai Parlament.
Szóval, tisztelt Erdős Norbert, büszkék vagyunk önre! Amit képvisel, kulcsfontosságú nekünk, méztermelő magyaroknak. Arra biztatjuk, hogy abba ne hagyja!
