Laci!Konyha!

Bezár a Laci!Konyha! bisztró. Ez jóval nagyobb csapás, mintha mondjuk az egész CBA hirtelen eltűnne.

A fővárosban, nem messze onnan, ahol lakom, van egy kis zöldséges. Középkorú, de inkább fiatal emberek az eladók, nők és férfiak egyaránt. Nemegyszer vettem észre rajtuk, hogy pontosan nem tudják, mikor van az egyes terményeknek szezonja. Csak amiatt van ismeretük róluk, hogy árulják azokat, és a vásárlóktól pénzt kapnak érte. Azonban a legáltalánosabb kérdésekre sem tudnak pontosan válaszolni a részletekről, a bizonytalanságuktól pedig megrendül az ember bizalma bennük. Nemrég megint meggyőződhettem, mennyire nincsenek tisztában saját szerepükkel. Szombat kora délután álltam be a sorba az utcára nyíló pulthoz gyümölcsöt vásárolni, két-három idős ember volt előttem. A kiszolgáló, egy asszony, miközben mérte és csomagolta az árut, egyszer csak hátrafordult egy másik eladóhoz, és hangosan azt mondta neki, hogy látod, csak le kell húzni a rácsot, akkor kezdenek ezek jönni. Az nem pisszegett neki vissza, hogy ez akkor és ott nem megfelelő mondat, hanem vele egyetértően bólogatott. A kritikát persze a vevők is hallották, és mindenki egyszerre kezdte el magát szégyellni. Tényleg, miért is pont a záróra környékén kell nekik zavarniuk ezeket a szegényeket? Bűntudattal vették kezükbe a vásárolt holmit, és fizetés után így kullogtak el a bolttól a kis nejloncekkereikkel. Az asszonyság pedig, amikor végre mindenki elsomfordált, vidáman húzta le végleg a rácsot. Ez a zöldséges biztosan nem zár be, ez a modell kipusztíthatatlan.