Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
Új uralkodó a kontinens legdrágábban működő monarchiájában
Kétezer-négyszáz vendég az amszterdami Új templomban, tízezrek az utcán, 101 ágyúlövés, lobogó zászlók, ünnepi hajókonvoj és a hollandok Mága Zoltánja, André Rieu: egyebek közt így ünnepelte a holland főváros új királya, Vilmos Sándor e hét keddi trónra lépését – írja Wekerle Szabolcs. Vilmos Sándor, a 46 éves uralkodó harminchárom éven át regnáló édesanyját, Beatrixet váltotta az Európa nyolc parlamentáris monarchiája közé tartozó, csaknem 17 millió lakosú ország élén. A ceremónián katonai díszegyenruhájára kanyarított, hermelinprémmel díszített palástban jelent meg, s tett esküt Hollandia parlamenti képviselői, valamint miniszterei és kormányfője előtt.
Merő anakronizmus. Sőt: színjáték. Utóbbi szóval a nagy napot megelőző publicisztikákban is sűrűn találkozhatott az olvasó. Egy ismert író, Robert Vuisje az egyik országos napilap hasábjain jelentette ki, hogy a gyerekei számára a király körülbelül olyan mesefigura, mint Pókember vagy a szeretni való zöld ogre, Shrek. Igaz, ez a „mese” nem kevés pénzbe kerül: Hollandia jelenleg Európa legdrágább monarchiája, a királyi család tagjai tavaly 35 millió eurót kaptak költségtérítésként és járandóságként – ráadásul adómentesen.
Nem csoda, ha egyre többen vetik fel, hogy az országnak, mely csupán kétszáz éve királyság, azelőtt jól működő köztársaság volt, ideje lenne megszabadulnia az Oránia–Nassaui-háztól. Tíz éve már mainstream politikusok szájából is el-elhangzanak ilyen mondatok, egyes felmérések szerint a lakosság húsz százaléka határozottan antiroyalista. Ám a beiktatási ünnepséget és a nép reakcióit, valamint a köztársaságpárti ellentüntetők erőtlenségét látva Vilmos Sándornak egyelőre nem kell trónfosztástól tartania. Úgy fest, hogy még a híresen racionális és demokrata hollandoknak is van igényük olyan pillanatokra és személyekre, amelyek és akik a nemzet összetartozását jelképezik. Kerül, amibe kerül.