Liberális héják – Magazin-ajánló

E heti Magazinunkban sorra vesszük, milyen veszélyekkel járna egy Szíria elleni amerikai támadás; portrét rajzolunk a száz éve meghalt Vámbéry Árminról; „nem lehet megúszni, hogy a devizaalapúkölcsön-szerződések helyett újakat kössenek” – mondja Varga István, a Civil Összefogás Fórum szakértője; és nyomába eredünk Pesterzsébeten, miként hálóz be gyanútlan embereket a lakásmaffia.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

Van-e értelme Szíria korlátozott megtámadásának?

Bassár el-Aszad szíriai elnök bizonyára nem téved, amikor a minap a térséget egy francia újságírónak lőporos hordóként jellemezte. Vajon érdemes-e felrobbantani ezt a hordót egy nyugati katonai akcióval, amikor az Aszad-rezsim elleni büntető hadjárat konkrét céljai éppúgy nem világosak, mint a Washingtont háborúra sarkalló damaszkuszi vegyi támadás körülményei – írja Pósa Tibor helyzetelemzésében.

Kétségtelenül nehéz helyzetbe kormányozta magát Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke. Tavaly augusztusban mondott beszédében kijelölt egy „vörös vonalat” – ez a polgárháborúban tömegpusztító fegyverek alkalmazása a civil lakosság ellen –, amelyet ha átlépi a szír rezsim, az külföldi megtorlást von maga után. Most – legalábbis több nyugati ország hírszerzése által megerősítve – ez a helyzet állt elő: augusztus 21-én a kormányerők Damaszkusz egyik elővárosában, amelyet a felkelők uraltak, vegyi fegyvereket vetettek be. Sok száz békés polgári lakos áldozatává vált a szaringáznak.

Konkrét bizonyítékokat azonban még senki nem tárt a nyilvánosság elé, a brit kormányfő és az amerikai elnök is az általuk megismert hírszerzői jelentésekre hivatkozik. Ahogy az oroszok is saját információikra hivatkozva állítják: júliusban a felkelők vetettek be a kormányerők kezén lévő területek ellen szaringázt.

A „nagyok” közül csupán Franciaország maradt, amely elsőként támogatta az amerikaiak által felvetett büntetőexpedíciót. De Hollande Franciaországa sem mutatta azt az egységes képet, amelyet januárban a Maliban végrehajtott akció során. A francia bal- és jobboldal is megosztott, míg a szélsőbal és -jobb egyaránt elutasítja a tervezett akciót, tehát itt sem lesz nemzeti közmegegyezés a kérdésben. A párizsi parlament megtárgyalta az ügyet, de tanulva a brit példából nem szavazott, de az elnök élhet jogkörével: egyedül is dönthet az ilyen korlátozott fegyveres szerepvállalásban.

A francia közvélemény többsége, csakúgy, mint a brit és amerikai, nem kér a szír beavatkozásból. Elege van a messzi földön vívott háborúkból, ahonnan a fiatalok egy része fekete műanyag zsákban tér haza, míg a többiek örökre hordozzák a lelki sebeket. Van épp elég bajunk odahaza, semmint hogy máshol tegyünk rendet – mondják. A háborúellenes közhangulat egyre erősebb. Vannak, akik a jó erkölcs nevében utasítják el az erőszak minden formáját, és csak a békés, tárgyalásos megoldásban hisznek. Mások felhívják a figyelmet Irak példájára.

Az e heti G20-as szentpétervári csúcson Putyin orosz elnök bizalmas tárgyalásain szinte biztosan tájékoztatta Obamát arról, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznie, ha Szíria megtámadása mellett dönt. Eközben a Földközi-tengeren állomásozó orosz hadihajók éberen figyelik a térséget, már a hét elején egy izraeli–amerikai hadgyakorlatot rakétatámadásnak néztek.

Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a Hétvégi Magazint az újságárusoknál!