Ezzel élniük – Magazin-ajánló

Politikai játékelméletekről, katari FIFA-bánatról és Helyey László szerepeiről is írunk ezen a héten.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

A Vörös Hadsereg katonái által elkövetett tömeges nemi erőszak és a leigázottak hallgatása

Halottak napján mindig viszek virágot annak a kisfiúnak, aki csak két hónapot élt, és a nagymamámmal fekszik egy temetőben. Andriskának hívták. Míg az édesapja a fronton szolgált, az édesanyján 1945 telén kilenc orosz katona ment végig. A kicsi baba közben felsírt – talán éhes volt, talán megérzett valamit –, erre valamelyik vadállat katona fogta, és a földhöz vágta. Van olyan fájdalom, amelyet nem lehet elviselni: azt hiszem, ennek a megerőszakolt fiatalasszonynak a lelke összekapaszkodott a kisfia lelkével, és nem tért vissza többé abba az égető és lüktető fájdalmas roncsba, amely a testéből maradt – írja Farkas Adrienne.

Skrabski Fruzsina Elhallgatott gyalázat című filmjét nem csak azért szerettem meg, mert bátor, és áttöri a hallgatás falát a Vörös Hadsereg katonái által megerőszakolt nők történeteivel. A film azért csodálatos, mert van benne néhány pillanat, amikor hiába forog a kamera, és hiába rögzít a film, mégis mindent körülvesz az intimitás burka, amelyben egy idős, bölccsé érett nő átad egy fiatalnak valami tudást, amely akkor is az élet áramlását és a túlélést szolgálja, ha fáj, és nehéz kimondani.

Akkor, amikor katonák erőszakolnak meg egy nőt, megalázzák azt a nemzetet, amelynek tagja – hiszen azért történik ez vele, mert ő a leigázandó ellenség. Megalázzák a hozzá tartozó férfit – aki éppen az ellen a nemzet ellen harcol, amelyiknek ezek a katonák a tagjai. Megalázzák a következő nemzedéket is, az erőszaknak ugyanis az a tudatos/tudatlan célja, hogy az adott nemzethez tartozó asszonyok a leigázók gyerekeit szüljék meg. Az már csak dupla csavar, hogy negyven éven át dicsőíteni kellett a több százezer magyar asszony megkínzóit.

Az elhallgatásban is vereség volt, és a győztesek igazsága. Nem beszélhettünk sokáig róla, nem beszélhettek róla sokáig Németországban sem. Amikor 2008-ban a Berlin ostromát túlélő Marta Hillers naplója alapján ott elkészült az Egy berlini nő – Anonyma című film, amelyben megjelent a legyőzöttekkel szembeni brutalitás, sokan felkapták a fejüket: nem hallottak erről korábban semmit. Magyarországon pedig még ma is gyakran találkozni az érvvel: mit ugrálunk? Hiszen Magyarország üzent hadat a Szovjetuniónak! Polcz Alaine volt az első, aki Asszony a fronton című regényében őszintén írt arról, hogyan tették meddővé az orosz katonák; Apor Vilmos püspök boldoggá avatása kapcsán is sokat írtak és beszéltek arról, hogy feláldozott életével a győri nők és asszonyok becsületét mentette meg az orosz katonáktól, éppen húsvétkor.

Tudjuk, hányan lettek szifiliszesek, azt is tudjuk, hogy 1945 januárjában felfüggesztették az abortuszt tiltó törvényeket. Csak azt nem tudjuk, hogy mi történt azokkal a gyerekekkel, akik megfogantak és megszülettek, úgy, hogy az anyjuk iszonyodott attól, amiből lettek

Az állandó halálos veszélyben élő katonáknak joguk van egy kis szórakozáshoz, vélte Sztálin, és a Vörös Hadsereg ennek megfelelően viselkedett, bár elvileg tiltva volt az civil lakosság elleni erőszak. Ötven- és kétszázezer közé szokás tenni azoknak a magyar nőknek a számát, akiket a megszálló szovjet csapatok 1944. augusztus 28. és 1945 tavasza között megerőszakoltak. Vannak olyan becslések, amelyek ennek háromszorosát sem tartják elképzelhetetlennek.

Fejes vonalzó
Ismét Mátyás királyként lép színpadra az Új Színházban – kétségkívül ez a figura tapadt hozzá a leginkább. Bánja is meg nem is ezt Helyey László, aki gazdag életművel és több mint száz színházi szereppel a háta mögött ma is sokat dolgozik. A le nem zajlott színházi rendszerváltozásról is kérdezte Hanthy Kinga. (23. oldal)

Nyugati zárás
Tőlünk nyugatabbra a jobboldali radikális pártok néhol azon liberális értékek legharcosabb őrzőjévé váltak, amelyeket egykoron maguk akartak legyőzni. Válság, ultrakonzervatív bevándorlók, a jóléti állam kimúlásától való félelem: az új szélsőjobboldal az európai kispolgárság orvossága a bajra – írja Techet Péter. (25. oldal)

Négy Oroszország
Oroszország ma ahhoz az idős emberhez hasonlít, aki gazdag élettapasztalatára alapozva sokat ért a világból, ám inkább a dicső múltra gondol, mint a jövő útjait fürkészi. Pedig az önmeghatározás mind fontosabb tényező a globális versenyben: az orosz társadalomnak arra a kérdésre kell választ adnia, hogy mi az orosz a XXI. században. Milyen közös célok mozgatják, és van-e az oroszoknak közös jövőképük? – teszi fel a kérdést Stier Gábor. (26–27. oldal)

Dollárlicit
Miért vonultatták fel a nehéztüzérséget a kormánypártok és az ellenzék Baján egy helyi képviselő-testületi választáson? Lépéseik irracionálisnak tűnhetnek, ám ha a politikai játszmákat játékelméleti eszközökkel modellezzük, kiderül: az irracionalitás nyerő is lehet. Ennek esélyeit latolgatja a szakértőkkel Molnár Csaba. (28. oldal)

Fejjel mellbe
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA mára alaposan megbánta azt a döntését, amellyel három éve Katarnak ítélte a 2022-es labdarúgó-világbajnokság rendezésének jogát – tudjuk meg Pósa Tibor cikkéből. A szavazásról azóta sem sikerült lemosni a korrupció gyanúját, a szövetség nem tud dönteni a nyári vagy téli rendezésről, ráadásul a katariak úgy viselkednek a vendégmunkásokkal, mintha a rabszolgáik lennének. (29. oldal)

Játék és muzsika
Talán nehéz elképzelni, de létezik Magyarországon olyan tanintézmény, amelynek több mint négyszáz diákjából majdnem mindenik halmozottan hátrányos helyzetű. Arló általános iskolája ilyen. Itt a tanítók elképesztő erőtartalékokkal és elhivatottságtudattal próbálnak embert faragni legalább a nebulók egy részéből –derül ki György Zsombor írásából. A minap elérkezett hozzájuk a magaskultúra. (33. oldal)

Az utolsó szemtanú
Vasárnap hunyt el a belgrádi sürgősségi központban az egykor teljhatalmú jugoszláv elnök özvegye, Jovanka Broz. Tito felesége valaha királyi pompában élt, majd maga is a rendszer áldozata lett: férje párttársai gyakorlatilag boszorkánnyá nyilvánították, életének utolsó három évtizedét megalázó nyomorban töltötte. Állítása szerint rajta akartak megtorolni mindent, amit a férje valaha tett. A napokban megjelent életrajzi kötetet Majláth Ronald ismerteti. (34. oldal)