Ki eszi le a svédasztalt? – Magazin-ajánló

A „toleráns” Svédországról, Vásáry Tamásról, a Parlamentre 1956-ban kitűzött fehér zászlóról is írunk e héten.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

Skandinávia sem az ígéret földje a cigányoknak és a bevándorlóknak (1.)

Október huszonharmadikán a svéd állami televízióban sugároztak egy Magyarországot meglehetősen egyoldalúan, negatív színben feltüntető riportfilmet. Kétrészes svédországi riportsorozatunk első epizódjában annak járt utána Lukács Csaba, hogy a világ egyik legjobban működő jóléti társadalmában hogyan sikerült integrálni a cigányságot, és mi történik azokkal a bevándorlókkal, akik cseppet sem akarnak beilleszkedni.

Ülök egy roma konferencián Stockholm belvárosában, és nehezen tudom értelmezni a hallottakat. Itt vagyunk a világ egyik legirigyeltebb országában, ahova nehéz sorsú emberek százezrei szeretnének bevándorolni szerte a világból. Olyan társadalomba kerülni, ahol erős a szociális háló és a szolidaritás, nem hagynak elesni senkit. Ahol van pénz, lehetőség értelmes célokra, és van törvény arról, hogy a gazdi a kutyát nem hagyhatja otthon hat óránál hosszabb ideig, mert az depressziós lesz – ezért lettek zsúfoltak a kutyaóvodák. Vannak persze problémák is: például ötszáz év alatt sem sikerült integrálniuk a cigányokat.

Ehelyett „strukturális anticiganizmus” hatja át az egész közigazgatást. Ezt nem én mondom, egy Maria Leissner nevű néppárti (ami itt inkább liberálist jelent) politikus többéves tanulmányának konklúziója. Hogy ez nem csak légből kapott fogalom, jelzi az idei botrány: Malmőben a rendőrség egészen ez évig, a fővárosban pedig 1996-ig listázta a cigányokat. Nemcsak azokat, akiknek dolguk volt a törvénnyel, hanem még a kisgyerekeket is.

Hasse Taikon családja ötszáz éve érkezett ide, nem nevezhetők friss bevándorlónak:
– Amikor megtudtam, hogy van egy ilyen lista, és az egész családommal rajta vagyok, felháborodtam – meséli. – Teljesen úgy éreztem magam, mintha a harmincas években lennénk, amikor ezek a hitleres dolgok történtek Európában. Korábban azt gondoltam, az már rég elmúlt, ma mindenki egyenlő, és azonos jogokkal rendelkezik. Ilyesminek nem lett volna szabad megtörténnie.

A családias hangulatú konferencia egyébként egy kulturális központ negyedik emeletén kapott helyet. A folyosó végében uniszex mosdók a nemek közti egyenlőség jegyében. Piszoár egyikben sincs, cserébe minden ülőke le van vizelve. A férfiak bosszúja, gondolom, de azért nem lennék a meg nem különböztetett nők helyében.

A bevándorlók lakta negyedek fiataljai közül minden harmadik sem iskolába, sem dolgozni nem jár, és várható volt, hogy más nyugat-európai nagyvárosok mintájára itt is elkezdődnek a randalírozások. A szikra Stockholmban idén májusban robbant be, amikor egy késsel hadonászó 69 éves portugál férfit lelőtt a svéd rendőrség a Husby nevű elővárosban (az érintett városrész 12 ezer lakójának nyolcvan százaléka bevándorló). A tiltakozó megmozdulások hamar erőszakba fordultak, és átterjedtek több városra. A gond az, hogy időközben gyökeresen megváltozott a migráció szerkezete: míg korábban a szomszédos országokból, esetleg Európa más részeiből jöttek ide jól képzett munkavállalók, most már jellemzően harmadik világbeli, fejletlen országok menekültjeit fogadják be.