Sakkjátszma – Magazin-ajánló

3D-nyomtatás az egészségügyben, megállapodás az iráni atomprogramról, egy volt maléves pilóta magazinunkban

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

Döntés Irán atomprogramjáról: történelmi megállapodás vagy fatális hiba?

Örömtáncot kellene járnia a világnak: a diplomácia eszközeivel békésen rendeződni látszik egy tíz éve tartó válság, amelyből bármikor kipattanhatott volna fegyveres összetűzés. Ám az atomprogramról Irán és a világ nagy része között a napokban elért „kezdeti megállapodás” korántsem aratott osztatlan lelkesedést. Az ellenérdekelt felek fanyalognak, de a nagyfokú bizalmatlanság miatt mindkét fél is azt keresi, hogy hol lehet a csapda – írja Pósa Tibor.

Vasárnap hajnalban Genfben történelmi megállapodás született, vagy épp most követték el a fatális hibát? Láttuk az örömöt a tárgyaló felek arcán, a baráti öleléseket a delegációvezetők közt, ami talán annak is szólt, hogy az ötnapos tárgyalássorozat után nem kellett eredmény nélkül felállniuk, mint legutóbb, két héttel ezelőtt. A maratoni megbeszélés végül is eredményt hozott: Catherine Ashton, az Európai Unió külképviselője jó szót használt, amikor bejelentette, hogy Irán és az 5+1 csoport – amely magában foglalja az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt nagyhatalmát (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország), valamint Németországot – megállapodott „egy cselekvési tervezetben”.

A megegyezést úgy lehetne összefoglalni egy mondatban, hogy hat hónapra Teherán felhagy minden olyan tevékenységével, amely az 5+1 államok szerint atomfegyver kifejlesztését célozza, ezt megbízhatóan ellenőrzik is, és ennek fejében enyhítenek az Iránnal szembeni nyugati gazdasági embargón. A feleknek fél évük lesz arra, hogy diplomáciai úton végleg tető alá hozzanak egy megállapodást az iráni atomprogramról. A hat hónap nincs kőbe vésve, ez lehet kevesebb – vannak olyan derűlátók, akik már az idén megállapodást gyanítanak –, de akár több is. Tehát a valódi egyeztetések csak most kezdődnek az iráni atomprogramról, de tíz év sikertelen tárgyalásai után már azt is eredménynek kell elkönyvelni, hogy Teherán felfüggeszti gyanús urándúsítását, és a nagyhatalmak is enyhítenek Irán „kiéheztetésén”.

Mit sikerült elérniük a feleknek a Genfi-tó partján? Az egyik legfontosabb kérdés az urándúsítást érinti, ugyanis enélkül nincs atomfegyver. Az 5+1 államok (hatok) elérték, hogy Irán hat hónapig nem dúsít ötszázalékos fölötti uránt. Megtarthatja mintegy 19 ezer urándúsító centrifugáját, ezeket meghibásodás esetén kicserélheti újakkal, de kapacitását nem fejlesztheti. Uránkészleteit, amelyek húszszázalékos állapotban voltak – ezekre Teherán szerint kísérleti reaktorokba, orvosi célokra volt szüksége –, semlegesíti, „felhígítja”. Az atomfegyverekbe 90 százalékra dúsított urán kell. Irán leállítja az araki nehézvizes reaktor építését, amely használt fűtőelemekből plutónium előállítására is képes lett volna. Ez volt egyébként az a pont, amelyet az előző genfi fordulón a franciák követeltek, és amelyet akkor Teherán nem fogadott el. Az elkövetkező hat hónapban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szakemberei akár mindennapos ellenőrzést is végrehajthatnak az iráni atomlétesítményekben.

A megállapodás után megszólaltatott nyugati szakértők többsége csupán találgatni tudja, vajon mi járhatott az iráni fél fejében, amikor rábólintott a kezdeti egyezségre. Talán minden jóst meghazudtolva mégiscsak kész az első iráni atombomba? Akkor bármibe belemehetnek, célhoz értek, majd egyszer bejelentik, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság atomhatalom. Vagy mégiscsak meggyőzték a legfőbb vezetőt, Ali Hameneit, hogy jobb, ha felhagy az atompróbálkozásokkal, mintsem rámenjen egész rendszere? De az is megeshet, hogy elérték azt a pontot, amely az atomfegyver-készítés előszobája. Birtokában vannak a tudásnak, és csak hetek választják őket el a gyártástól. Mindenesetre elég érdekes lenne a helyzet, mert ha valamely ország eljut ilyen szintre, az meg is szerezte a hőn áhított fegyvert. (21., 24. oldal)

Kőfurulya
Amikor Szlovénia délnyugati részén a hegyek mélyére száll az ember, szinte minden réteg külön háborút jelent. Az egykori frontvidéket büszke, patrióta nép lakja, amely a kommunizmus bukása óta egyre bátrabban és elszántabban emlékezik meg a legmélyebb rétegről: az első világháború nyereségeiről és veszteségeiről. Függetlenségi szellemüknek, katonai legendáriumuknak is ez az alapja. Három háború veteránjaival volt találkája Margittai Gábornak és Major Anitának az Isonzó és a Doberdó vidékén. Élőkkel és holtakkal. (30–31. oldal)

Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a Hétvégi Magazint az újságárusoknál!