Szállásterület – Magazin-ajánló

E héten tudósítunk a Fülöp-szigetekről, Jánossomorjáról és Vácszentlászlóról, és írunk Pest-Buda egyesüléséről

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

Hogyan boldogul a gazdasági menekültek tömegével egy hatezer fős határ menti kisváros?

Jánossomorján ma már az albérletek árai olykor a fővárosi árakkal vetekszenek. Ám még így is olcsóbbak, mint a szomszédos Ausztriában. Ezért a magasabb órabér reményében keletebbről ideérkező munkavállalók innen járnak át dolgozni osztrák munkahelyükre. Ötvenhét évvel ezelőtt, 1956 novemberének első napjaiban elgyötört menekültekből álló menetoszlop masírozott Jánossomorja irányából a hat kilométerre fekvő osztrák Andau felé. A szovjet megtorlás elől menekülő emberek ezrei döntöttek úgy, hogy átkelnek a hansági csatorna keskeny fahídján, és egy jobb élet reményében elhagyják a hazájukat. Annak ellenére, hogy a magyar kisvárosban bőven van munkalehetőség, már a határnyitás előtt is sok magyar dolgozott Ausztriában.

A korlátlan munkavállalást lehetővé tevő törvényt örömmel fogadták a határ közelében élők, mivel tisztább helyzetet teremtett a gyakran feketén foglalkoztatott munkások számára. Ki gondolta volna akkoriban, hogy néhány esztendő elteltével a jánossomorjaiak egy része azt kívánja, bárcsak soha ne nyílott volna meg a határ a munkavállalók tömegei előtt? A közel hatezer fős településre az elmúlt években körülbelül négyszáz új lakó jelentkezett be, ám a bevándorlók száma a mezőgazdasági szezon idején becslések szerint a hétszázat is meghaladhatja. Többségük Ózd és Sepsiszentgyörgy zömében romák lakta szegénynegyedeiből származik.

Csécsi Lászlónak elmondták a helybeliek, hogy ismeretlenek járják az utcáikat, és szemérmetlenül kémlelik a házak udvarait. A várost sújtó betörési hullám csúcsán előre tudni lehetett, hogy a hét melyik napján kell alaposabban szemmel tartani a házakat. Amikor pedig lefülelték az elkövetőket, kiderült, hogy a helyi idénymunkások adták a tippeket az elkövetőknek, akik pedig szerdánként megérkeztek a városba, és végigjárták az ismerőseik által kiszemelt portákat. A betörések és a néha tettlegességig fajuló ellentétek a lakosság jelentős részét szembefordították a jövevényekkel, de legalábbis gyanakvóvá tették a helyieket. Az emberek azonban nemcsak a Kelet-Magyarországról és Romániából (főként Erdélyből) érkezőket okolja a helyzet romlásáért, hanem azokat a jánossomorjaiakat is, akik hasznot húznak a bevándorlók elszállásolásából.

A település szinte minden használható házát, szobáját kiadták már. Volt, aki a disznóólban is munkásszállót rendezett be, de a helyiek szerint találni olyan éttermet is, amelyik szezon idején bezár, és még a konyháját is ágyakkal zsúfolja tele. A keresletet jól példázza, hogy az egyik helybelitől olyan lakatlan házat akartak kivenni az Ózdról érkezők, amelynek falán méteres lyuk tátongott, a tetőt pedig csak az aládúcolás óvta meg az összerogyástól.

Speciális semmi
Bereményi Géza 1977 óta nem alkotott regényt, most Vadnai Bébi címen írt meg egy 1940-es és 1970-es években játszódó, önéletrajzi elemekben bővelkedő történetet. Amely végső soron nagyrészt arról a helyről szól, ahol élünk. A semmiben lebeg-e ma is Magyarország? Az írót Wekerle Szabolcs kérdezte. (23. oldal)

Méregpohár
Minek ment be? Ezt a kérdést feltette Vácszentlászlón mindenki a polgármestertől a szomszédig, akivel a fagyállóval kevert bor okozta halálesetről beszélt Hanthy Kinga. A társadalmi igazságérzetet sértette ugyanis, hogy a bűnözőből lesz az áldozat, az áldozatból pedig a bűnös. A borába a tolvaj ellen mérget keverő gazda története ismét felveti a kérdést: meddig terjed a jogos védelem? (24. oldal)

Törésvonal
Nem csak a Boszporusznál vagy a Bulgária vége táblánál húzódik civilizációs szakadék, sőt leginkább nem ott. Bejrút elegáns kis keresztény belvárosát csupán egy főút választja el a valódi Közel-Kelettől; odaát, alig pár óvatos lépés után, teljesen más világba csöppenünk. György Zsombor vetett pillantást Libanonra, a cédrusok földjére, amely ismét farkasszemet néz a háborúval. (27. oldal)

Egymillió dolláros gyilkosság?
Kiderül-e valaha az igazság Jasszer Arafat haláláról? A kilenc évvel a palesztin vezető eltávozása után folyó „tisztázó” vizsgálat talán még inkább összekuszálja a szálakat. Hogy mennyire, ezt példázza Pósa Tibor írása. (28. oldal)

Hárman egy lepelben
A múlt hét pénteki Haiyan tájfunt máris a világtörténelem legpusztítóbb szélviharaként tartják számon. Munkatársunk, Lukács Csaba ellátogatott abba a városba, ahol a Fülöp-szigeteket ostrom alá vevő tájfun a legpusztítóbb erővel csapott le. (30–31. oldal)

Utazás Pestről – Budapestre
Épp száznegyven éve, 1873. november 17-én egyesült Pest, Buda és Óbuda, s jött létre Budapest. Méltó ünneplésére Wekerle Szabolcs megkérte a város három mai szerelmesét, itt fontos munkát végző civileket – Saly Noémit, Kovács Dánielt és Kürti Gábort –, hogy merengve a múlton és belepillantva a jövőbe válaszoljanak két kérdésére. Az első így hangzott: ha lehetséges lenne az időutazás, és választhatna, a főváros 140 évének melyik időszakában élne még szívesen és miért? A második pedig így: ha lenne egy varázspálcája, mit intézne el egyetlen suhintással Budapesten – mi épülne fel, mi alakulna át, mi tűnne el? (32–33. oldal)

Három kozák
Lassan hetven éve, hogy a Vörös Hadsereg végigpusztította Európát – meggyilkolva és meggyalázva civilek millióit, tízmillióit. A háborúkat eddig férfiak történetének volt szokás tekinteni, az elmúlt évtizedekben szinte alig esett szó arról, hány nő szenvedett el erőszakot, bántalmazást, testi-lelki megsemmisülést a megszálló katonáktól. Lassan fogynak a szemtanúk, minden történet, visszaemlékezés kincs, hiszen a történelmet meséli el. Farkas Adrienne riportja. (34. oldal)

Felszabadulás után
Végnapjait éli a patinás, történelmi időket idéző kétkéményes gőzhajó, a Szőke Tisza (születési nevén IV. Károly). A fémszerkezetek nagy részét ócskavasként értékesítik majd. Arra várnak, hogy az ár levonuljon, s a lángvágók ismét nekieshessenek a hatalmas testnek. Pethő Tibor vetett rá még egy utolsó pillantást. (40. oldal)

Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a Hétvégi Magazint az újságárusoknál!