Ha jön Moni néni – Magazin-ajánló

Interjú Snétberger Ferenccel, osztályfőnöki a Madarász utcai gyermekkórházban, rendhagyó táblacserék Pereden

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál! A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak.

Rendhagyó osztályfőnöki óra a kórteremben

Néha az élet úgy hozza, hogy a világ legtermészetesebb dolgai különös fénytörésbe kerülnek, és addig soha nem gondolt jelentőséget kapnak. Akkor, amikor egy iskolás gyerek súlyos beteg, és hónapokat tölt kórházban, az a máskor terhes tény, hogy tanulni kell, hirtelen kapaszkodóvá válik, megtartó erővé, amely azt mutatja: az, ami most van, csak átmeneti. Az élet megy tovább, pótolni kell, dolgozatot írni, az osztálytársakkal együtt haladni. És meggyógyulni, és visszamenni közéjük.

Almássy Moniban nincs semmi tyúkanyós és jó tündéres sem, csinos, vékony, vagány, és kórházi tanárnő a Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai részlegében. Vidám, színes kórházi ruhában, karján fonott kosárral, amelyben azért van néha gyümölcs is, de most éppen irodalomkönyv meg matekfüzet meg A suttogó című regény eredeti nyelven, könnyített, rövidített kiadásban meg néhány fejlesztő társasjáték. De lehet, hogy az a másik, nehéz szatyorban van, amely tele van kézműveskedéshez használatos dolgokkal meg mindenféle játékkal, de azt a folyosón nem vonszolja végig, mert vidáman és ruganyosan kell benyitni a gyerekek szobájába, karján a kosárral, nevetve, jókedvűen.

Tündérszőkeségű kamaszlány az ágyon, görnyedt, zavarodott, kétségbeesett. Nincs egyedül, Vargay Adrienn kórházi pszichológus ül mellette. A lány daganatos beteg, és fogszabályzós. Ez utóbbi még sokkal érthetőbb a számára, mint az a nagy, felnőttek számára is felfoghatatlan küzdelem, amely vár rá, és amely miatt talán a karácsonyt is itt tölti majd. Fogszabályzója mindenkinek volt, megtárgyaljuk. Aztán Moni kikérdezi a kislányt, hogy hova jár iskolába, mi a kedvenc tantárgya, elmondja, hogy ő fogja tanítani, aztán a lovakról kezdünk beszélgetni, mert a betegünkről kiderül, hogy díjugrató bajnok, és remekül beszél angolul. Pont neki való az angol nyelvű A suttogó, amely lovakról szól, olvasgathatja. Mire eljövünk, szépen kinyújtózva ül, jókedvű. Érkezik egy látogató, Moni szedelődzködik, ő még sokat fog jönni, örüljenek most egymásnak a keresztmamával! A kislány mosolyogva köszön el, és Moni után szól, hogy várni fogja.

A Madarász utcai kórházban tanárként hárman dolgoznak: Monikának van egy alsós tanítónő és egy reáltárgyakat oktató kolléganője is, de Moni tölti messze a legtöbb időt a betegágyak mellett, neki ez nem munka, hanem küldetés. Az itteni, kórházi óvó néninek kisbabája született, ezért most még az óvó néni is ő a maga magyar–angol szakos tanári képesítésével.

Rengeteg dolgot tanult külföldön, és amit lehet, megvalósít itthon is. Néhány hete megkapta a Richter Aranyanyu Díjat, amelyre mentora, példaképe, ma már nyugdíjas kolléganője jelölte. Ez a díj a hagyományos női segítőszakmákban tevékenykedő nők társadalmi megbecsülését hivatott szolgálni. A díjátadón mindenki sírt, amikor levetítették azt a klipet, amelyben Moni rolleren száguldozik a kórház folyosóján egy csomó nevető, kopasz és nagyon beteg gyerekekkel, meg énekel és táncol a nagyobbakkal és a szülőkkel. Bagdi Bella – akit Moni kért fel – közben arról énekel, hogy mit jelent az igazi bátorság.

Mintha bizony Moninak nem kellene igazán bátornak lennie, mikor mindennap belekacag a halál és a szenvedés arcába. Akkor is, amikor egy épp csak elkezdődött életből már csak napok vannak hátra, és az utolsó napjait élő kislánnyal soronként tanulgatják a Himnuszt. Ameddig Moni ott ül az ágy mellett, és halkan, tagoltan mondja a szöveget, addig ez, a mi kötelességekkel megtartó világunk van jelen az egész intenzív osztályon, és az a másik, ahova át kell lépni, messzi van, és talán nem is hívogat olyan nagyon.

Nyáron táborba viszi a tanítványait Kiskőrösre, az Együtt a Daganatos Gyermekért Alapítvány rehabilitációs házába, ahol végre igazi gyerekek lehetnek, infúziós állvány nélkül. Volt Moninak egy tanítványa, egy roma kamasz, aki igazi macsóként, hiphopsztárnak öltözve érkezett, és hamar kiderült róla, hogy hihetetlenül gyengéd, kedves fiú, aki rengeteget segített a táborozás alatt a felnőtteknek. Amikor örökre el kellett búcsúzni tőle, azt üzente Moninak, hogy ez a táborozás volt élete legszebb hete. Farkas Adrienne járt a Madarász utcai gyermekkórházban. (28–29. oldal)