Csúcs – Magazin-ajánló

Emlékezés a száz éve született Illés Sándorra, a szocsi olimpia az orosz állam működésének próbája, a francia szocialisták ámokfutása.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

„Itt kezdjük az építkezést!”

Szocsiban tegnap megnyílt a téli olimpia. Unikális már maga a helyszín is, hiszen míg a tengerparton pálmafák alatt 15 fokban sétálnak a szurkolók, addig fönt a hegygerincen, Krasznaja Poljanában fagy és kiváló minőségű hó várja a versenyzőket. Ez a sporttörténelem eddigi legdrágább ilyen rendezvénye, amely a körülötte lévő politikai habzás ellenére az egész világ előtt igazolni hivatott Oroszország megújulását. Vlagyimir Putyin megvalósuló álma az orosz elnök eddigi ténykedésének jelképes megkoronázása – írja Stier Gábor.

Legtöbbször ez a szó juthat eszükbe a manapság Szocsiba látogatóknak: szürreális. Ahogy a hófödte csúcsokon megcsillan a napfény, amelynek ereje a parton már leszedi a turistákról a téli dzsekit. Vagy az Olimpiai Park modern épületeit látva. A megfagyott esőcseppre hasonlító Bolsoj Jégkupolát, a kagylót formázó Fist Olimpiai Stadiont az üvegtetőn át délre a Fekete-tengerre, északra a Kaukázusra nyíló csodálatos kilátással, a Mzimta folyó medrében oszlopokra épített vasutat, a több kilométer hosszú alagutakat. A tengerparti acél-, üveg- és betonrengeteghez hasonlóan lenyűgöző a Krasznaja Poljanán kiépített síközpont. Több mint kétezer méteres lejtésével, hetvenkét kilométernyi pályával és tizennégy felvonóval a Roza Hutor vagy a Gorki Gorod harmincegy kilométeres pályarendszere a tizenhat sílifttel.

Szocsi megdöbbentő átalakulása azonban nem volt olcsó mulatság már csak azért sem, mert az egész infrastruktúrát a nulláról kellett kiépíteni. A számok is szürrealisztikusak. Az eredetileg tervezett 12 milliárd dolláros költségvetés a többszörösére emelkedett. Szocsi a maga 50 milliárd dolláros összköltségével minden idők legdrágább olimpiája. Egy versenyszámra lebontva a fajlagos ár 520 millió dollár. A csúcsot eddig Peking tartotta 43 milliárddal. A londoni nyári olimpia 13,9 milliárd dollárba, míg a vancouveri téli 9,2 milliárdba került. Csupán az olimpiai falu építésére 690, a médiaközpontéra 420, az adleri repülőtér felújítására 100 millió dollárt költöttek. A csupán a megnyitónak és a záróünnepségnek helyet adó negyvenezres olimpiai stadiont 780 millió dollárból húzták fel.

A legnagyobb tétel a Krasznaja Poljanára felvezető közel ötven kilométernyi út építése volt. Ebből a 8,7 milliárd dollárból a kanadaiak négy éve szinte az egész olimpiát megrendezték. Putyin álmának valóra váltásán mintegy 75 ezer munkás dolgozott átlagosan 120 ezer forintnak megfelelő bérért. Sokkal jobban jártak a Kremllel jó viszonyt ápoló oligarchák, hiszen a becslések szerint az 50 milliárd dollár mintegy harmadát vitte el a korrupció.

A Fekete-tenger partján lévő orosz üdülőváros biztonságát rendkívüli módon megerősítették. Az olimpia az orosz kormányzat kiemelt projektje, így nemcsak a létesítményekre költöttek rengeteg pénzt, hanem összetett védelmi rendszert is kiépítettek a két helyszín, Szocsi és Krasznaja Poljana körül. Csupán a biztonsági intézkedések kiadásai hárommilliárd dollárra rúgnak. Az elemzők szerint bizakodásra adhat okot, hogy az észak-kaukázusi radikálisok ügyelnek arra, hogy akcióik csak az oroszok és az orosz állam ellen irányuljanak. Szeretnék ugyanis elnyerni a Putyin-rezsim elleni küzdelmükhöz a külföld szimpátiáját.

A volgográdi merényletek alapján valószínűsíthető az is, hogy az észak-kaukázusi iszlamisták képességeit meghaladják az összetett, sokszereplős támadások. Nem képesek nagyszabású, bonyolult műveletek végrehajtására már csak azért sem, mert a két csecsen háború sokat próbált, veterán parancsnokai mára szinte kivétel nélkül halottak.

Ráadásul az orosz rendvédelmi erők az utóbbi hónapokban szinte házról házra átvizsgálták az Észak-Kaukázus településeit, folyamatos razziáikban szélsőségesek sorát semlegesítették, s nyomás alatt tartva az iszlamistákat zavarták az esetleges akciók előkészítését is. Feltételezhető az is, hogy a radikálisok esetleges támadásai nem az olimpiai létesítmények, hanem más oroszországi polgári célpontok ellen irányulnak. A dél-oroszországi területek fenyegetettsége ugyan nagyobb, de nem zárhatóak ki a főváros elleni kísérletek sem. Céljukat ezzel is elérhetnék, hiszen így is riadalmat keltenének a nemzetközi közösségben. A szocsi olimpia így egyben az orosz állam működésének próbája is. (21., 30–31.)

Szerda esténként
Olyan őserő birtokosa, amellyel manapság kevesen dicsekedhetnek: szóval tudja tartani az embereket. A Kortárs Kiadónál nemrégiben megjelent Vidróczki-kódex című regénye kapcsán Halász Margittal arról beszélgetett Major Anita, hogyan kormozta be magát a Mátrában, miért vonzódik a cigányok ábrázolásához és miből táplálkozik „mágikus realizmusa”. (23. oldal)

Fatigris
Toscanát és Dordogne-t lát a csereháti tájba egy holland vállalkozó, aki rendületlenül hisz abban, hogy Magyarország egyik legelmaradottabb kistérsége és benne az ország egyik legszegényebb települése nemzetközi turisztikai brandként éledhet újjá. Szálloda és gasztroszentély a Csereháton? Wekerle Szabolcs terepszemléje. (24–25. oldal)

Túrózselé
Tizenötmillió forintra büntette a Gazdasági Versenyhivatal a McDonald’sot egyes termékeinek összetétele és a vásárlók megtévesztése miatt. A cég cáfol, és bírósági felülvizsgálatért folyamodott. De vajon mit lehet utólag megállapítani az élelmiszerek összetételéről, és általában mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy mit is eszünk? – kérdezi Molnár Csaba. (25. oldal)

Tőr a szívünkben
Miért kellett meghalnia Marian Cozmának? Egyik gyilkosa egy évvel a tragédia után megdöbbentően primitív választ adott: „Dühített az, ahogy Marian Cozma táncolt ” A román kézilabda-játékos értelmetlen halála két ország sportszerető társadalmát rázta meg. A bűnösök egytől egyik megkapták a törvény szerint őket megillető büntetésüket. A Cozma család vagyoni és nem vagyoni kártérítéséért indított polgári perében még nem született jogerős ítélet. Torkos Matild visszatekintése. (26. oldal)

Felelsz vagy mersz!
Az ötvenesztendős pedagógusra harminc évig a gyanú árnyéka sem vetült, amíg néhány tanítványa molesztálással meg nem vádolta. Állhat-e kamaszbosszú a háttérben? A történetben sok a bizonytalanság és a tanulság is. Hanthy Kinga segít a tisztánlátásban. (27. oldal)

Börtönnapközi
Váratlan sikert hozott a hét végi százezres párizsi tüntetés: a kormány e heti bejelentése szerint az idén nem terjeszti be a parlament elé a sokat vitatott családügyi törvényt. De valóban eredményként kell-e elkönyvelniük a tiltakozóknak ezt a halasztást, hiszen számtalan olyan tervezet fekszik a törvényhozás asztalán, amely borzolja a társadalom kedélyeit? Pósa Tibor elemzése. (28–29. oldal)

Ronggyá olvasott arckönyv
Tízéves a Facebook. Az internetes cég társadalmi beágyazottságát mutatja, hogy kevesen vannak, akik e rövid hírt ne értenék. Mára a közösségi hálózat mindennapjaink részévé vált. De vajon változtak-e ettől a mindennapjaink? Molnár Csaba születésnapi vissza- és előretekintése. (40. oldal)

Szavak a tarisznyában
Nem is tudom, hogy a települések mondhatják-e a szerencsésnek magukat akkor, ha akad olyan szülöttük, aki megörökíti és történetük egy pontján örök életűvé teszi őket, vagy a szülöttek szerencséje, hogy ihletet adó helyen látták meg a napvilágot? Egy biztos: Illés Sándor és Temerin összetartoznak. Sándor bácsi a 100. születésnapját olyan mennyországban ünnepelheti, amely szakasztott olyan, mint a régi Bácska. Temerinben pedig ott van ő nemcsak emléktáblákra vésett névként, hanem anekdoták hőseként, idősen is szép hölgyek sóhajaként, mindenki ismerőseként. Farkas Adrienne emlékezik Illés Sándorra. (32–33. oldal)

Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a Hétvégi Magazint az újságárusoknál!