Peremvidék – Magazin-ajánló

Lehet-e a Balaton térsége Tirol?; Görgényi István a vízi lőfalról, a tündérmeséről és a magyar fociról; A Kúria és a magyar törvényhozók kezében a devizahitelesek sorsa

2014. 05. 02. 16:09
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

 

 

Szeszélyes, de sohasem kibírhatatlan – Lehet-e a Balaton térsége Tirol?


Nyitott Balaton címmel rendeznek akciót május 1-je és 11-e között azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet: legnagyobb tavunkat nem pusztán nyáron érdemes felkeresni. A szezonnyújtási szándék nem új keletű – ahogyan az a tény sem, hogy megannyi próbálkozás dacára a tó még korántsem az őt megillető helyet foglalja el a „külső és belső világ bedekkeres turistáinak” körében. A megoldás a civilek kezében lehet, írja Wekerle Szabolcs.

Napozni, fürdeni, úszni sokkal egészségesebb, mint a kávéházban kártyázni és a kocsmákban iddogálni! – hívja fel az olvasó figyelmét Cholnoky Jenő 1936-ban megjelent Balaton című munkájában, amelyben külön fejezetet szentel a tó körüli turizmus témakörének. Neves földrajztudósunk, a Balaton szerelmese és elkötelezett népszerűsítője elragadtatottan szól Közép-Európa legnagyobb, majd 600 négyzetkilométer felületű taváról. Hangsúlyozza, hogy míg az északi- vagy balti-tengeri strandfürdőkben – a hollandiai Scheveningenben, a belgiumi Ostendében, Borkum, Sylt vagy Rügen szigetén – egy nyáron át alig van tíz fürdőnap, és „rendesen kabátban kell »nyaralni« és »napozni«”, az olasz és délfrancia strandfürdők pedig „nyáron olyan forrók, hogy alig lehet kibírni”, a Balaton környékének éghajlata szeszélyes, változékony ugyan, de sohasem kibírhatatlan. „A jó úszóknak rendesen igen szép, arányos, egyenletesen fejlett testalakjuk van – folytatja a szerző a tó adta lehetőségek dicséretét –, ezért a homokozó fürdőzést minden tekintetben elő kell mozdítanunk, különösen gyermekek részére.”

Nincs új a nap alatt. Van egy tavunk, amely – a hozzá tartozó partvidék kulturális, természeti és gasztronómiai attrakcióival együtt – igazi szenzáció lehetne, ám több mint száz éve úgy érezzük, csupán beváltatlan ígéret. Amikor a XIX. század végén felfedezték a turizmusnak, úgy tűnt, szép jövő áll előtte, ám a második világháborúig tartó felfutást megfékezte, megakasztotta a szocializmus időszaka. A Balaton mostanában kezdi kiheverni a „Zimmer Ferik” és az étvágylohasztó lángososok korszakát, ám ahhoz, hogy konkurálni tudjon Európa jelesebb fürdőhelyeivel, átgondolt és felelős stratégiára van szükség.

Vajon létezik-e ilyen stratégia? Képesek-e összefogni a tó körüli települések? Lehet-e a Balatonnál magyar Riviéra? (Vagy legalább Tirol?)
– Idővel lehet – mondja Oláh Miklós szociológus, a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) kutatásvezetője. – El tudom képzelni, hogy néhány ügyesen kihasznált évvel, „jól berendezett” 2014 és 2020 közötti uniós fejlesztési ciklussal visszakerülhetünk az élmezőnybe, hogy aztán 2020 után a legjobbakat is utolérjük, és a Balaton Közép-Európa turisztikai központja legyen.

Oláh ambiciózus optimizmusa több forrásból táplálkozik. Amikor 2010-ben új elnököt választottak a BFT élére Bóka István, Balatonfüred polgármestere személyében, nagyon kicsi volt a mozgásterük, mivel a tó a 2007 és 2013 közötti uniós fejlesztési időszak kárvallottjai közé tartozott. A térségbe indokolatlanul kevés forrás érkezett, amelyet ráadásul rossz hatásfokkal költöttek el. Most azonban új szakasz kezdődik, és a Balatonért tenni akaró megyei vezetők és szakemberek béklyók nélkül tervezhetnek. Április 18-i hír, hogy az unióval megkötött partnerségi megállapodás értelmében a következő költségvetési ciklusban negyvenmilliárd forint jut a Balaton régió gazdaságfejlesztésére. (Igaz, az összeg egyelőre nincs nevesítve az érintett operatív programegyeztetés alatt álló, még kormánydöntésre váró anyagában, ám a BFT vezetése a közelmúltban jelezte a problémát a Nemzetgazdasági Minisztériumnak.)

– Az előző időszakban nem történt összehangolt tervezés a Balatonon osztozó három megye és a helyi szereplők között – magyarázza a kutatás vezetője. – Esetleges volt a Balaton-szempontú koordináció, igazából csak az rúghatott labdába a térségben, aki ügyesen tudta érvényesíteni az érdekeit. Most azonban pozitív végösszegű játszmában bízom, amelyben jól járnak mind a megyék, mind a többi balatoni szereplő, és ahelyett, hogy egymás kárára dolgoznának, megvalósulhat az integrált fejlesztés. A BFT tagsága nemrég kiegészült – a megyék képviselői mellett – a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Miniszterelnökség küldötteivel, vagyis a kormányzat részéről is jelen vannak azok, akik fejlesztési kompetenciával rendelkeznek.
Ami pedig a magyar turisztikai szakemberek által gyakran példaként említett Tirolt illeti – ahol mára tudatos építkezéssel elérték, hogy a tartomány nevének hallatán a turistáknak ne csak a téli sportok jussanak eszükbe –, van esélyünk arra, hogy hasonlót valósítsunk meg a Dunántúlon is. Ugyanis ismerjük a tartomány „titkát”.

Oláh szerint Tirolban vagy bárhol Európában azok vannak hatással a turizmussal és fejlesztési forrásokkal kapcsolatos döntésekre, akik érdekeltek a haszonban és a fejlesztésben. A Balatonnál 2003-ban Gyenesdiáson épp dél-tiroli modell alapján alakult meg az első TDM (a turisztikai desztináció-menedzsment rövidítése) szervezet, majd sorra jöttek létre ilyenek máshol is, és 2011-ben megszületett a Balatoni Regionális TDM-szövetség. Ezekben azok az önkormányzatok és helyi civil szereplők működnek együtt, akik a legjobban ismerik egy-egy térség igényeit és lehetőségeit. Ezeket a szervezeteket már nevesítették a 2012-ben a parlament elé került, ám végül el nem fogadott turizmustörvényben. Bizakodhatunk, hogy az új parlamentben ismét napirendre kerül a törvény.

Ez a regionális szövetség szervezi a május 1-jén kezdődött Nyitott Balaton nevű rendezvénysorozatot, amelynek elsődleges célja, hogy a nyárin kívül új szezonokat nyissanak, tudatosítsák: a tó és tágabb környéke a fürdőzés mellett további „versenyképes termékekkel” is rendelkezik. A tavasz például az aktív turizmus, a túrázás, a nordic walking (skandináv gyaloglás, síjárás), a kerékpározás vagy épp a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által kínált programok élvezetének ideje lehet, az ősz pedig a gasztronómiáé, a borkultúráé.

– A Balaton jóval több, mint fürdőhely, minden évszakban megvan a vonzereje – állítja Hoffmann Henrik, a balatoni TDM-szövetség vezetője. – Ma már nincs gond a termékkel, a szolgáltatások adottak, a baj az, hogy elavult turizmusirányítási rendszerekkel dolgozunk. A Balaton pedig különösen jó helyzetben lenne, hiszen talán az egyetlen tájegység az országban, amelynek saját régiós öntudata van, miközben régiója valójában nincs hozzá: a tó és települései három megye – Somogy, Vas és Zala – peremvidékét képezi, egyben három statisztikai régió peremvidéke is. Ebből következik, hogy a Balatont nem egységként kezeljük, ahogyan kellene, hanem amerre járunk a partján, mindenütt különböző koncepciók munkálnak.

Így ma szétaprózódik a balatoni kínálat, mert az egyik falu polgármesterét nem érdekli, mi történik a települése tábláján túl. Pedig, véli Hoffmann, rivalizálás helyett már réges-rég egyben kellene megjeleníteni és kínálni az egész tavat, mert így lenne esély arra, hogy elszipkázzák a vendéget egy-egy konkurens úti céltól. A Nyitott Balaton épp ennek az együttműködésnek a főpróbája. A majdani látogatók számától függetlenül máris siker abban az értelemben, hogy a tó körül működő több mint négyszáz szolgáltató csatlakozott a rendezvényhez. A Magyar Turizmus Zrt. pedig csaknem ötvenmillió forinttal támogatja az esemény kampányát.

Hoffmann szerint a turizmustörvény eddig részben azért nem születhetett meg, mert az önkormányzatok – érthető módon – foggal-körömmel védik bevételi forrásaikat, például az idegenforgalmi adót. Pedig előbb-utóbb ki kell találni, miből jutnak kiszámítható forráshoz a turizmust szervező civil egyesületek. Az idegenforgalmi adó egy részéből vagy valamilyen új kis adóból? Ausztriában és Németországban épp a jól működő finanszírozásban rejlik a turisztikai térségek sikerének titka. (21., 24. oldal)

Gólöröm
A csoportélet törvényszerűségeit kutatja az élsportban és a nagyvállalatoknál. Bár jogász, inkább pszichoterapeutaként és edzőként dolgozott. Görgényi István irányításával Ausztrália női vízilabda-válogatottja a 2000-es nyári olimpián aranyérmet nyert. És még azt is tudja, miért beteg a magyar futball. Varga Attila interjúja. (23. oldal)

Bankkivonat
Az árfolyamrögzítéskor meghatározott sávok feletti tartozások elengedése is elképzelhető a kormány újabb devizaadós-mentő intézkedéssorozatának részeként. A döntés károsultanként százezres, milliós könnyebbséget jelenthet, így minden bizonnyal óriási felháborodást okoz majd a pénzintézetek körében. Érdemi előrelépés néhány hónapon belül várható – írja György Zsombor. (25. oldal)

Rettenthetetlenek
Az ősz elején megrendezendő skóciai népszavazás előtt a közvélemény-kutatásokban egyre inkább felzárkózik a függetlenségpártiak aránya az azt elvetőkéhez. Vajon a hátralévő öt hónapban megtörténik-e a fordulat, amely magával vonná a tartomány kiválását az Egyesült Királyságból, és fejfájást okozna az Európai Uniónak? – teszi fel a kérdést Pósa Tibor.
(27. oldal)

Meghurcoltak
Negyedszázada kezdeményezték hivatalosan az akkori pártvezetők az 1956-os ügyekben elítéltek, elsősorban Nagy Imre és társai rehabilitálását. Azóta négy semmisségi törvény adott jogi elégtételt a megtorlások áldozatainak. A bűnösök felelősségre vonása viszont jóval később kezdődhetett csak el. Pethő Tibor visszatekintése. (28. oldal)

Bálna a menzán
A hágai Nemzetközi Bíróság kimondta minapi ítéletében, ami eddig is nyilvánvaló volt mindenki számára: a japán bálnavadászatnak nincs semmilyen tudományos értéke, az évente megölt rengeteg tengeri emlős csak a bálnavadászok profitját gyarapítja. Bár az Antarktisz környéki vizeken most betiltották a vadászatot, a japán kormány máris a döntés kijátszásán dolgozik. Molnár Csaba cikke. (30–31. oldal)

Gyümölcsöt fájáról
Gyümölcsfák ültetésével és gondozásával próbálják felelősségtudatra nevelni a máskülönben gyakran elkallódó gyerekeket a borsodi Ongán. De a telepítés nemcsak pedagógiai módszer, hanem egyben kísérlet is. A kisváros hétköznapi hősei a helyi értékek megbecsültetésén, az önellátó gazdálkodás kiépítésén dolgoznak. György Zsombor járt a gazdaságban.
(33. oldal)

Bastyaluki uram álma
Autodidakta módon tanulta ki a képregényrajzolást. Az 1960-as években a Pécsi Bőrgyár ezermester-dekoratőreként sok szovjet katonát kellett megörökítenie a nagy szocialista ünnepekre, miközben mindig is inkább elhallgatott közelmúltunk érdekelte. Az utóbbi időben „vezeklésképpen” a doni hősökről és Trianonról rajzol – kérdés, van-e befogadó közeg a történelmi témájú képregényekre. Wekerle Szabolcs lapozta fel a kötetet. (34. oldal)

Gleccsertörés
A Csomolungma nemrégi legsúlyosabb tragédiája megrázta a hegymászó-társadalmat: tizenhat ember halt meg a csúcs felé vezető úton lezúduló lavinában. A katasztrófa áldozatai egytől egyig serpák voltak, akik éppen a jól fizető hegymászóknak építették az útvonalat. Molnár Csaba is azt kérdezi: vajon mire lennének képesek a nyugati „felfedezők” e névtelen emberek nélkül? (40. oldal)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.