Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
Szeszélyes, de sohasem kibírhatatlan – Lehet-e a Balaton térsége Tirol?
Nyitott Balaton címmel rendeznek akciót május 1-je és 11-e között azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet: legnagyobb tavunkat nem pusztán nyáron érdemes felkeresni. A szezonnyújtási szándék nem új keletű – ahogyan az a tény sem, hogy megannyi próbálkozás dacára a tó még korántsem az őt megillető helyet foglalja el a „külső és belső világ bedekkeres turistáinak” körében. A megoldás a civilek kezében lehet, írja Wekerle Szabolcs.
Napozni, fürdeni, úszni sokkal egészségesebb, mint a kávéházban kártyázni és a kocsmákban iddogálni! – hívja fel az olvasó figyelmét Cholnoky Jenő 1936-ban megjelent Balaton című munkájában, amelyben külön fejezetet szentel a tó körüli turizmus témakörének. Neves földrajztudósunk, a Balaton szerelmese és elkötelezett népszerűsítője elragadtatottan szól Közép-Európa legnagyobb, majd 600 négyzetkilométer felületű taváról. Hangsúlyozza, hogy míg az északi- vagy balti-tengeri strandfürdőkben – a hollandiai Scheveningenben, a belgiumi Ostendében, Borkum, Sylt vagy Rügen szigetén – egy nyáron át alig van tíz fürdőnap, és „rendesen kabátban kell »nyaralni« és »napozni«”, az olasz és délfrancia strandfürdők pedig „nyáron olyan forrók, hogy alig lehet kibírni”, a Balaton környékének éghajlata szeszélyes, változékony ugyan, de sohasem kibírhatatlan. „A jó úszóknak rendesen igen szép, arányos, egyenletesen fejlett testalakjuk van – folytatja a szerző a tó adta lehetőségek dicséretét –, ezért a homokozó fürdőzést minden tekintetben elő kell mozdítanunk, különösen gyermekek részére.”
Nincs új a nap alatt. Van egy tavunk, amely – a hozzá tartozó partvidék kulturális, természeti és gasztronómiai attrakcióival együtt – igazi szenzáció lehetne, ám több mint száz éve úgy érezzük, csupán beváltatlan ígéret. Amikor a XIX. század végén felfedezték a turizmusnak, úgy tűnt, szép jövő áll előtte, ám a második világháborúig tartó felfutást megfékezte, megakasztotta a szocializmus időszaka. A Balaton mostanában kezdi kiheverni a „Zimmer Ferik” és az étvágylohasztó lángososok korszakát, ám ahhoz, hogy konkurálni tudjon Európa jelesebb fürdőhelyeivel, átgondolt és felelős stratégiára van szükség.
Vajon létezik-e ilyen stratégia? Képesek-e összefogni a tó körüli települések? Lehet-e a Balatonnál magyar Riviéra? (Vagy legalább Tirol?)
– Idővel lehet – mondja Oláh Miklós szociológus, a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) kutatásvezetője. – El tudom képzelni, hogy néhány ügyesen kihasznált évvel, „jól berendezett” 2014 és 2020 közötti uniós fejlesztési ciklussal visszakerülhetünk az élmezőnybe, hogy aztán 2020 után a legjobbakat is utolérjük, és a Balaton Közép-Európa turisztikai központja legyen.
Oláh ambiciózus optimizmusa több forrásból táplálkozik. Amikor 2010-ben új elnököt választottak a BFT élére Bóka István, Balatonfüred polgármestere személyében, nagyon kicsi volt a mozgásterük, mivel a tó a 2007 és 2013 közötti uniós fejlesztési időszak kárvallottjai közé tartozott. A térségbe indokolatlanul kevés forrás érkezett, amelyet ráadásul rossz hatásfokkal költöttek el. Most azonban új szakasz kezdődik, és a Balatonért tenni akaró megyei vezetők és szakemberek béklyók nélkül tervezhetnek. Április 18-i hír, hogy az unióval megkötött partnerségi megállapodás értelmében a következő költségvetési ciklusban negyvenmilliárd forint jut a Balaton régió gazdaságfejlesztésére. (Igaz, az összeg egyelőre nincs nevesítve az érintett operatív programegyeztetés alatt álló, még kormánydöntésre váró anyagában, ám a BFT vezetése a közelmúltban jelezte a problémát a Nemzetgazdasági Minisztériumnak.)
– Az előző időszakban nem történt összehangolt tervezés a Balatonon osztozó három megye és a helyi szereplők között – magyarázza a kutatás vezetője. – Esetleges volt a Balaton-szempontú koordináció, igazából csak az rúghatott labdába a térségben, aki ügyesen tudta érvényesíteni az érdekeit. Most azonban pozitív végösszegű játszmában bízom, amelyben jól járnak mind a megyék, mind a többi balatoni szereplő, és ahelyett, hogy egymás kárára dolgoznának, megvalósulhat az integrált fejlesztés. A BFT tagsága nemrég kiegészült – a megyék képviselői mellett – a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Miniszterelnökség küldötteivel, vagyis a kormányzat részéről is jelen vannak azok, akik fejlesztési kompetenciával rendelkeznek.
Ami pedig a magyar turisztikai szakemberek által gyakran példaként említett Tirolt illeti – ahol mára tudatos építkezéssel elérték, hogy a tartomány nevének hallatán a turistáknak ne csak a téli sportok jussanak eszükbe –, van esélyünk arra, hogy hasonlót valósítsunk meg a Dunántúlon is. Ugyanis ismerjük a tartomány „titkát”.
Oláh szerint Tirolban vagy bárhol Európában azok vannak hatással a turizmussal és fejlesztési forrásokkal kapcsolatos döntésekre, akik érdekeltek a haszonban és a fejlesztésben. A Balatonnál 2003-ban Gyenesdiáson épp dél-tiroli modell alapján alakult meg az első TDM (a turisztikai desztináció-menedzsment rövidítése) szervezet, majd sorra jöttek létre ilyenek máshol is, és 2011-ben megszületett a Balatoni Regionális TDM-szövetség. Ezekben azok az önkormányzatok és helyi civil szereplők működnek együtt, akik a legjobban ismerik egy-egy térség igényeit és lehetőségeit. Ezeket a szervezeteket már nevesítették a 2012-ben a parlament elé került, ám végül el nem fogadott turizmustörvényben. Bizakodhatunk, hogy az új parlamentben ismét napirendre kerül a törvény.
Ez a regionális szövetség szervezi a május 1-jén kezdődött Nyitott Balaton nevű rendezvénysorozatot, amelynek elsődleges célja, hogy a nyárin kívül új szezonokat nyissanak, tudatosítsák: a tó és tágabb környéke a fürdőzés mellett további „versenyképes termékekkel” is rendelkezik. A tavasz például az aktív turizmus, a túrázás, a nordic walking (skandináv gyaloglás, síjárás), a kerékpározás vagy épp a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által kínált programok élvezetének ideje lehet, az ősz pedig a gasztronómiáé, a borkultúráé.
– A Balaton jóval több, mint fürdőhely, minden évszakban megvan a vonzereje – állítja Hoffmann Henrik, a balatoni TDM-szövetség vezetője. – Ma már nincs gond a termékkel, a szolgáltatások adottak, a baj az, hogy elavult turizmusirányítási rendszerekkel dolgozunk. A Balaton pedig különösen jó helyzetben lenne, hiszen talán az egyetlen tájegység az országban, amelynek saját régiós öntudata van, miközben régiója valójában nincs hozzá: a tó és települései három megye – Somogy, Vas és Zala – peremvidékét képezi, egyben három statisztikai régió peremvidéke is. Ebből következik, hogy a Balatont nem egységként kezeljük, ahogyan kellene, hanem amerre járunk a partján, mindenütt különböző koncepciók munkálnak.
Így ma szétaprózódik a balatoni kínálat, mert az egyik falu polgármesterét nem érdekli, mi történik a települése tábláján túl. Pedig, véli Hoffmann, rivalizálás helyett már réges-rég egyben kellene megjeleníteni és kínálni az egész tavat, mert így lenne esély arra, hogy elszipkázzák a vendéget egy-egy konkurens úti céltól. A Nyitott Balaton épp ennek az együttműködésnek a főpróbája. A majdani látogatók számától függetlenül máris siker abban az értelemben, hogy a tó körül működő több mint négyszáz szolgáltató csatlakozott a rendezvényhez. A Magyar Turizmus Zrt. pedig csaknem ötvenmillió forinttal támogatja az esemény kampányát.
Hoffmann szerint a turizmustörvény eddig részben azért nem születhetett meg, mert az önkormányzatok – érthető módon – foggal-körömmel védik bevételi forrásaikat, például az idegenforgalmi adót. Pedig előbb-utóbb ki kell találni, miből jutnak kiszámítható forráshoz a turizmust szervező civil egyesületek. Az idegenforgalmi adó egy részéből vagy valamilyen új kis adóból? Ausztriában és Németországban épp a jól működő finanszírozásban rejlik a turisztikai térségek sikerének titka. (21., 24. oldal)
Gólöröm
A csoportélet törvényszerűségeit kutatja az élsportban és a nagyvállalatoknál. Bár jogász, inkább pszichoterapeutaként és edzőként dolgozott. Görgényi István irányításával Ausztrália női vízilabda-válogatottja a 2000-es nyári olimpián aranyérmet nyert. És még azt is tudja, miért beteg a magyar futball. Varga Attila interjúja. (23. oldal)
Bankkivonat
Az árfolyamrögzítéskor meghatározott sávok feletti tartozások elengedése is elképzelhető a kormány újabb devizaadós-mentő intézkedéssorozatának részeként. A döntés károsultanként százezres, milliós könnyebbséget jelenthet, így minden bizonnyal óriási felháborodást okoz majd a pénzintézetek körében. Érdemi előrelépés néhány hónapon belül várható – írja György Zsombor. (25. oldal)
Rettenthetetlenek
Az ősz elején megrendezendő skóciai népszavazás előtt a közvélemény-kutatásokban egyre inkább felzárkózik a függetlenségpártiak aránya az azt elvetőkéhez. Vajon a hátralévő öt hónapban megtörténik-e a fordulat, amely magával vonná a tartomány kiválását az Egyesült Királyságból, és fejfájást okozna az Európai Uniónak? – teszi fel a kérdést Pósa Tibor.
(27. oldal)
Meghurcoltak
Negyedszázada kezdeményezték hivatalosan az akkori pártvezetők az 1956-os ügyekben elítéltek, elsősorban Nagy Imre és társai rehabilitálását. Azóta négy semmisségi törvény adott jogi elégtételt a megtorlások áldozatainak. A bűnösök felelősségre vonása viszont jóval később kezdődhetett csak el. Pethő Tibor visszatekintése. (28. oldal)
Bálna a menzán
A hágai Nemzetközi Bíróság kimondta minapi ítéletében, ami eddig is nyilvánvaló volt mindenki számára: a japán bálnavadászatnak nincs semmilyen tudományos értéke, az évente megölt rengeteg tengeri emlős csak a bálnavadászok profitját gyarapítja. Bár az Antarktisz környéki vizeken most betiltották a vadászatot, a japán kormány máris a döntés kijátszásán dolgozik. Molnár Csaba cikke. (30–31. oldal)
Gyümölcsöt fájáról
Gyümölcsfák ültetésével és gondozásával próbálják felelősségtudatra nevelni a máskülönben gyakran elkallódó gyerekeket a borsodi Ongán. De a telepítés nemcsak pedagógiai módszer, hanem egyben kísérlet is. A kisváros hétköznapi hősei a helyi értékek megbecsültetésén, az önellátó gazdálkodás kiépítésén dolgoznak. György Zsombor járt a gazdaságban.
(33. oldal)
Bastyaluki uram álma
Autodidakta módon tanulta ki a képregényrajzolást. Az 1960-as években a Pécsi Bőrgyár ezermester-dekoratőreként sok szovjet katonát kellett megörökítenie a nagy szocialista ünnepekre, miközben mindig is inkább elhallgatott közelmúltunk érdekelte. Az utóbbi időben „vezeklésképpen” a doni hősökről és Trianonról rajzol – kérdés, van-e befogadó közeg a történelmi témájú képregényekre. Wekerle Szabolcs lapozta fel a kötetet. (34. oldal)
Gleccsertörés
A Csomolungma nemrégi legsúlyosabb tragédiája megrázta a hegymászó-társadalmat: tizenhat ember halt meg a csúcs felé vezető úton lezúduló lavinában. A katasztrófa áldozatai egytől egyig serpák voltak, akik éppen a jól fizető hegymászóknak építették az útvonalat. Molnár Csaba is azt kérdezi: vajon mire lennének képesek a nyugati „felfedezők” e névtelen emberek nélkül? (40. oldal)
