Négy kerék ajándék autóval – Magazin-ajánló

Rosivall László beszél az egyetemi kilátóról és Ferenc pápa üzenetéről, és írunk a magyarok balkáni halálmarsáról.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

A legtöbb nyugati ország szembemegy a nyitott piacok elveivel, ha ezt kívánják érdekei

A liberalizmus elvei mellett kiálló országok a gyakorlatban több alkalommal ennek pont az ellenkezőjét követik, ha szükséges, így gazdaságpolitikai eszköztárukban a liberális mellett az antiliberális-illiberális eszközök is megférnek. Főleg a 2008-as pénzügyi válságot követően leginkább az Egyesült Államok nem tartotta be a szabad piacok liberális elveit, de az Európai Unióban is számos példa van a „progresszív protekcionizmusra” és a nyílt állami dotációra. Ezeket az intézkedéseket olyan területen alkalmazzák, ahol a liberális gazdaságpolitika nem volt fenntartható vagy ésszerűtlenek bizonyult. Ezekről a „kivételes esetekről” ad körképet Szabó Anna.

Sok esetben úgy hozták a gazdasági élet változásai, hogy a liberális államok azért hoztak antiliberális-illiberális gazdaságpolitikai intézkedéseket, mert a liberális modell csődöt mondott, és nem lehetett kezelni vele az adott problémát. Az alábbiakban azokat a példákat gyűjtöttük össze, amelyeket liberálisnak mondott államok alkalmaznak, de ellentmondanak a piacgazdaság, a szabad kereskedelem, a tisztességes kereskedelem elveinek és a jogi értelemben vett egyenlőségnek, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának. A szavakban liberális eszméket valló országok előszeretettel használják az antiliberális-illiberális módszereket, ha gazdasági érdekük úgy kívánja. Így járnak el az állami beavatkozástól kezdve a külföldi piaci szereplőkkel szemben alkalmazott kettős mércéig vagy a törvény előtti egyenlőség megszegéséig.

A 2008-as pénzügyi válság kitörése után a több száz milliárd euró közpénzbe kerülő magánbankmentő programok a liberális berendezkedés feladását jelentették szinte az összes uniós tagállamban. A legtöbb pénzt, csaknem 900 milliárd dollárt a liberálisnak mondott Nagy-Britannia állampolgárainak kellett kifizetniük, hogy megmentsék a válság előtt kirívóan felelőtlenül gazdálkodó nagy bankokat, amelyek bőven vásároltak a kétes jelzálogalapú amerikai értékpapírokból. Bár az unió szigorúan tiltja az állami mentőövet, a pénzintézetekre külön szabályozást léptettek érvénybe, amely lehetővé tette a központi segítséget, és ezzel élt is a tagállamok többsége. A brit bankszanálási alapból és a kedvezményes állami hitelekből részesült egyebek között a Royal Bank of Scotland és a Lloyd’s, konzekvenciákkal járó felelősségre vonásra egyik banknál sem került sor.

Az írek is élen jártak a bankmentésben, ők a Nemzetközi Valutaalap és az EU pénzén szanálták az ingatlanpiaci buborék kipukkadása miatt bajba került pénzintézeteket. Kifejezetten antiliberális-illiberális intézkedésnek könyvelték el Írországban az úgynevezett rossz bank létrehozását, amely állami pénzből kivásárolta a bankok bedőlt követeléseit azért, hogy ki lehessen tisztítani a mérlegüket. Spanyolország százmilliárd eurót fordított bankjai feltőkésítésére, amit szintén nem kifogásolt az unió versenyhivatala. A bankmentésnek még távolról sincs vége: nemrég Portugália második legnagyobb bankja, a Banco Espírito Santo kapott gyors állami támogatást az IMF–EU hiteléből majd ötmilliárd euró értékben.

Ám az antiliberálisnak minősülő gyakorlatra nemcsak a pénzintézetek megmentése szolgál példával, hanem az úgynevezett progresszív protekcionizmus, amely a hazai piacokat és munkahelyeket védelmezi. A francia kormány tavaly például megakadályozta, hogy az amerikai Yahoo! felvásárolhassa a párizsi Dailymotion videómegosztó vállalatot, amely a YouTube riválisa Franciaországban. Friss példa, hogy Párizs hosszú idő után csak nemrég engedélyezte, hogy a francia tulajdonú Alstom többségi tulajdonát az amerikai General Electric vásárolhassa meg. A 17 milliárd dolláros üzletet azért ellenezte a kabinet, mert semmiképpen sem akarta külföldi kézbe engedni az egyik legerősebb nemzeti vállalatot, Franciaország egyik gyöngyszemét.

De nem csak Franciaországban ragaszkodnak a kormányok ahhoz, hogy védjék a nemzetgazdaság számára érzékeny ágazatokat, bár ezzel nyíltan megsértik az uniós versenyjogot. A legkirívóbb példa az EU piacellenes Közös Agrárpolitikája, amely nyílt állami támogatással segíti az uniós gazdákat. Ezenkívül tipikusnak mondható a nemzeti légitársaságok burkolt állami támogatása, amely antiliberális gyakorlat, ám a gazdaság egészét nézve összességében megéri a kormányoknak a zsebükbe nyúlni. Olaszország például sokadjára menti meg az Alitaliát, ez turisztikai nagyhatalomként többszörösen megtérül az államnak. Legutóbb a nemzeti posta és Olaszország két legnagyobb bankjának segítségével szanálták az Alitaliát, egyúttal a kormány nem engedélyezte az Air France – KLM-konzorciumnak, hogy bővítse részesedését az olasz légitársaságban.

A stratégiai ágazatok másik területe a telekommunikáció, amely sok uniós tagállamban érzékeny pontnak számít, olyannyira, hogy még a versenytörvényt is megszegve igyekeznek minél nagyobb részben nemzeti kézben tartani. Az olasz kabinet idén a Telefónica ajánlatát utasította vissza, a spanyol cég a legnagyobb olasz telekommunikációs vállalatot, a Telecom Italiát vette volna meg. Enrico Letta kabinetje azzal indokolta a vétót, hogy a társaságot nemzeti stratégiai vállalatnak tartják, és jobb, ha nemzeti tulajdonban marad. Ezen az alapon mutattak ajtót az olasz gépgyártó óriás, a Finmeccanica távol-keleti kérőinek is.

Másik kulcsfontosságú szektor, ahol az állam antiliberális-illiberális eszközökkel közbelépett, az a válság miatt bajba jutott autógyártó ipar. Németországban és Franciaországban több milliárd eurót fordítottak az úgynevezett roncsprémiumra. A német kormány 2500 euróval járult hozzá minden egyes használt autó lecseréléséhez. Megkönnyítették a rövidített munkaidő alkalmazhatóságát, így az iparág elkerülhette a tömeges elbocsátásokat. Az intézkedéscsomag végül bevált, és már 2010 elejére kikerült a bajból a Volkswagen és a BMW.

Sajátosan érvényesülnek a liberális elvek a szabad kereskedelemben, amelynek legfőbb szószólója az Egyesült Államok és az Európai Unió. A liberális berendezkedés ellentmondásaira azonban éppen a tavaly kezdődött transzatlanti szabad kereskedelmi tárgyalások során felmerült nehézségek mutattak rá. A világ legnagyobb szabad kereskedelmi övezetét létrehozó paktum, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség kapcsán a liberális elveket hangoztató EU – mellesleg jogosan – harcol azért, hogy az unióban addig ne hozhassanak forgalomba egy élelmiszer- vagy gyógyszeripari terméket, amíg az előállító vállalat nem bizonyította a veszélytelenségét. Mindez azonban sérti például a génmódosított élelmiszerekkel, takarmányokkal és hormonkezelt húsfélékkel foglalkozó amerikai óriáscégek érdekeit, amelyek mindenáron szeretnének betörni az unió félmilliárdos fogyasztói piacára. A 820 millió főt és a világ GDP-jének majdnem 40 százalékát érintő szabad piacról szóló tárgyalások során mindkét „liberális” fél a saját érdekei szerint próbál kereskedelmi korlátozásokat bevezetni a másik rovására – saját iparát védendő, ami érthető.

Négy kerék ajándék autóval
Évek óta a tehetséges roma származású, orvosi pályára készülő fiatalok felzárkóztatása és folyamatos segítése köti le Rosivall László vesekutató, egyetemi tanár idejének jelentős részét. Szerinte az egész ország érdeke, hogy minél többüket segítsük bekerülni az egyetemre. Ez szerinte nem pozitív diszkrimináció, hanem hátrányos helyzetük részleges ellensúlyozása. Molnár Csaba interjúja. (23. oldal)

Ha begurul néhány busz
Javában tart a kétmilliárd forintos turisztikai fejlesztés Hollókőn, szépül az ófalu. Azok a helyiek viszont bajban vannak, akik eladnák műemlék házukat, ahogyan azok is, akik ilyesmit vennének. A szigorú szabályok és az egekbe szökő árak miatt a tulajdonosváltás ritka, mint a fehér holló – írja Szabó Emese. (24. oldal)

Hatujjú Máriácska
Múlt hét végén rendezték meg Gyöngyösön a palócok második világtalálkozóját. A rendezvényen, majd a Palócföld egy részét bebarangolva kiderült, hogy Budapesttől alig nyolcvan kilométerre máig különös mesevilág alussza álmát. Bár a táj turisták tömegeiért kiált, a lehetőségek hagyományosan kihasználatlanok maradnak. Wekerle Szabolcs járt a Palócföldön. (25. oldal)

Félháború
A múlt héten az Egyesült Államok megkezdte Irakban a célzott légitámadásokat az Iszlám Állam csapatai ellen. Az akciók az északi területeket érintik, elsősorban a bajban lévő kurdok megsegítése a cél. Túl késői vagy túl elhamarkodott a csupán légicsapásokra szorítkozó amerikai beavatkozás, amellyel a dzsihadistákat akarják megállítani? Pósa Tibor helyzetértékelése. (28–29. oldal)

Hallgass, Musztafa!
Még az Isonzónál és a Doberdónál is kevesebbet emlegetjük az első világháború balkáni frontját. Pedig Közép-Európa e szegletében borult lángba a világ 1914-ben, ezekben a hegyekben folytak hősiesen reménytelen harcok egy jobb világért, itt tárták szélesre a 20. századi terror kapuját, itt kezdődött el a nagy háború már évekkel a hivatalos kezdetek előtt, és innen masíroztak fogságba vagy a halálba magyar hadifoglyok tízezrei. A foglyok útján megyünk mi is – száz évvel a harcok után szinte minden megváltozott, és szinte semmi sem Margittai Gábor múltidézése. (30–31. oldal)

Kis császárok
Kína gazdasága harminckét év alatt csaknem a harmincszorosára növekedett, ezzel a világ második legerősebb pénzügyi hatalmává, egyben legnagyobb exportőrévé vált. A gazdasági csoda az egész országot, így a fővárost is átformálta: Peking lakossága huszonegymillió főre duzzadt, az idelátogató szinte mindenütt vásárlásra, fogyasztásra buzdító nyugati áruk hirdetéseivel találkozik. A hirtelen jött vagyon azonban épp a társadalmi értékrendben rejlő potenciált kezdi ki: a hagyományos kínai gondolkodást megfertőző konzumkultúra látszólag mély nyomot hagyott a fővárosi fiatalokban. Buzna Viktor pekingi riportja. (34. oldal)

Felség a mosóteknő alatt
Egyenlő jogok és esélyek alapján a történelmi megbékélést és a magyarság kulturális egységét kívánják szolgálni ma is azok a nevükkel századok óta nagy szent királyainkra, Szent Istvánra, Szent Lászlóra emlékeztető települések, amelyek tizennyolc évvel ezelőtt létrehozták a Szent Király Szövetséget. A keresztény magyar államot megalapító István augusztusi ünnepét minden évben együtt köszöntő falvak közül ezúttal a Baranya megyei Szabadszentkirályt mutatja be Lőcsei Gabriella. (36. oldal)

Minek számít, ha az ember kajakozik a Balatonon?
A csónakázásra vonatkozó szabályok merevek, életidegenek, még a kölcsönzőkből bérelt strandkajakokra, -kenukra vonatkozó előírások is könnyen félreérthetők, mutatja a tapasztalat. Nehezíti a helyzetet, hogy például a Balatonon alig vannak vízitúrázáshoz szükséges kikötők, az egyre gyakrabban feltűnő tengeri kajakról a hajózási szabályzat pedig említést sem tesz. Pethő Tibor jelentkezik a nádas mellől. (40. oldal)