Sodrásban – Magazin ajánló

E heti Magazinunkban olvashatnak az ebolajárványról, a devizahiteles törvényről és az újrainduló Orient expresszről.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

Több nyugat-afrikai ország tehetetlenül áll az ebola terjedése előtt

Alig néhány lézengő a piacokon, elhagyott mezőgazdasági területek, bezárt bányák, repülőjáratok felfüggesztése, akadozó kereskedelem – Nyugat-Afrikában már most ez az ebolajárvány gazdasági következménye. Nem kell sokáig várni arra, hogy a polgárháborúktól épphogy megszabadult térség visszaessen régi állapotába – írja Pósa Tibor. Ha nem tudják kordában tartani a betegség terjedését, akkor hónapokon belül kitörhet a politikai káosz – éhséglázadásokkal, fegyveres csoportok garázdálkodásával tarkítva.

Szegény országok szegény embereinek betegsége – ezt tartják az eboláról, amely Nyugat-Afrikában öt hónap alatt az idei tavaszon és nyáron több mint ezerötszáz halálos áldozatot szedett. Nem új vírusról van szó, főként a rossz higiéniás körülmények közt élők kapják el ezt a magas lázzal, hányással, hasmenéssel, kivételes legyengüléssel járó betegséget. Már majd negyven éve, 1976-ban is pusztított Közép-Afrikában, nevét ekkor kapta a zaire-i Ebola folyóról, amelynek völgyében először felbukkant.

Négy évtized múltán is csak kísérleti stádiumban lévő készítmények vannak az emberiség kezében, hogy felvegye a harcot azzal a betegséggel, amelyet ha valaki megkap, ötvenszázalékos eséllyel meghal. Egy gyógyszer kikísérletezése hatalmas költségekkel jár, ráadásul a betegség a világ legszegényebb államaiban bukkant fel eddig, tehát valamiféle ellentételezést várni ezektől az országoktól, hogy pénzügyileg támogassák a kutatást, ugyancsak hiú ábránd volna.

A kérdés továbbra is az, hogy a négy nyugat-afrikai ország – Guinea, Sierra Leone, Libéria és Nigéria – kontrollálni tudja-e a járvány terjedését. A jelenlegi helyzet szerint van, ahol kedvező jelek mutatkoznak, és van, ahol katasztrófa kezdete. Nigériában, ahova egy libériai kormányalkalmazott hurcolta be a betegséget, úgy tűnik, hogy felkutatták és orvosilag ellenőrzésük alatt tartják a fertőzést. Nigéria gazdasági fővárosában, Lagosban, amely tízmillió lakosával az afrikai földrész legnagyobb települése, bukkant fel a betegség. Nem kell különösebben ecsetelnünk, milyen pusztítást okozna itt a járvány, ha nem tudják ellenőrzésük alatt tartani. Afrika legnépesebb országában, a kétszázmilliós Nigériában eddig öt ember halt meg, és a megbetegedések száma sem haladta meg a húszat.

Guineából, ahonnan a jelenlegi járvány kiindult, viszonylag kedvező hírek érkeztek. Bár a halálos áldozatok száma meghaladta a négyszázat, a vírustól megbetegedettek száma mintha csökkent volna. Persze fenntartásokkal kell fogadni a guineai tájékoztatást, ugyanis az ország elnöke, Alpha Condé már az előző hónapban bejelentette, hogy sikerült megfékezni a járványt. Ennek a próbálkozásnak csupán egy oka volt: nem akarta végleg elijeszteni hazájától a külföldi befektetőket.

Sierra Leonéban és Libériában nem lassul a megbetegedések terjedésének sebessége. Ez a két ország az, ahol a közelmúltban évekig polgárháború pusztított. Csodálkozhatunk-e azon, hogy a térségben százezer lakosra egy, jobb helyen két orvos jut? Képzeljük el, hogy Budapesten kerületenként egy orvos látná el a betegeket! Most meg aztán, mivel különös veszélynek van kitéve az ebolás betegekkel foglalkozó egészségügyi személyzet, menekülnek el az országból a doktorok.
A belháború alatt majd minden orvosi diplomás elhagyta Sierra Leonét és Libériát, az egészségügyi ellátás gyakorlatilag megszűnt. A beinduló egyetemeken továbbra sincs orvosképzés. A libériai fővárosban, Monroviában már az is eredménynek számít, hogy az 1,3 milliónyi lakosra egyetlen kórház jut. Ennek az egészségügyi létesítménynek kellene ellátnia a több ezer ebolával fertőzött beteget.

A két ország elnöke, a Sierra Leone-i Ernest Bai Koroma és a libériai Ellen Johnson Sirleaf különböző drákói intézkedéseket foganatosítottak a betegség elterjedésének megakadályozásáért. Csak az a kérdés, ezeket ki tartja be. Libériában a múlt hét elején a legfertőzöttebb területeken karantént hoztak létre, ahova se ki-, se bejutni – elméletileg – nem lehetséges. Az elnök asszony a rendőrség és a hadsereg alakulatain kívül az országban tartózkodó 7500 ENSZ-békefenntartóra is számít.

A főváros 75 ezer lakosú, West Point nevű külvárosát is érinti a rendelkezés, azt a helyet, ahol a múlt héten fegyveres lázadók megostromoltak egy ebolás központot, amely iskolában működött. A kiszabadult betegeket pár nap múlva megtalálták, de nem tudni, vajon a támadók közül hányan kapták el a széthurcolt matracokról, az eltulajdonított egészségügyi eszközökről a betegséget.

A szigorított határellenőrzések, az éjjeli kijárási tilalom, a közösségi és szórakozóhelyek bezárása ellenére e két helyen nem csökken a betegség terjedésének üteme. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO minap közölt jelentése is legalább fél évre teszi, amíg ebben eredményt tudnak felmutatni. Arról nem beszélve, hogy milyen későn vették komolyan az ebolajárványt. Egy-egy elszigetelt esetre az elmúlt évtizedekben is volt példa, valószínűleg a szakértők is csupán ezzel számoltak a tavaszi fertőzések megjelenésével, nem gondoltak ilyen jelentős terjedésre. Ma már számos egészségügyi illetékes beismeri, hogy alábecsülték a járvány súlyosságát.

És akkor csak az egészségügyi hatásokról beszéltünk, még szó sem esett a „járulékos veszteségekről”, amelyek érintik a térség – és az egész kontinens – gazdasági és politikai helyzetét. A szegény országokat még az ág is húzza – talán a közmondás efféle átirata illik a legjobban a nyugat-afrikai állapotokra. Alig sikerült kilábalniuk az évtizedes testvérháborúból, most a szegénység miatt kell ismét egy helyben járniuk. Vajon ki tudja megmondani, mennyit esik vissza a térség országainak nemzeti összterméke? Sierra Leone, amely rakétasebességgel megindult a fejlődés útján – évi tizenhat százalékot ért el tavaly a GDP-növekedése, persze volt is honnan, de Libéria (hat százalék) és Guinea (4,5 százalék) előző évi gyarapodása is figyelemre méltó –, most jelentős visszaeséssel számol.

A járvány miatt a kereskedelem is akadozik. Ma már csupán három nemzetközi légitársaság tartja fenn járatait a három országba. A járatok felfüggesztése valójában kettős büntetés az adott térségeknek: egyrészt elesnek a kereskedelmi szállításoktól, másrészt a segélyek, gyógyászati eszközök csak kerülővel jutnak el hozzájuk. A városok, falvak eddig zsúfolt piacain szinte alig lehet embert látni, az árusok katasztrófáról beszélnek, persze ők a nyakukon maradt árura gondolnak. De valószínűleg ez sem lesz sokáig így, mert egyszerűen nem lesz mit eladni. A helyszíni tudósítók arról számolnak be, hogy az emberek a fertőzés veszélye miatt nem mennek ki a földekre dolgozni, így belátható időn belül élelmiszerhiány léphet fel. (Összeállításunk a 21., 26. és 27. oldalon.)

Sodrásban
Medúzacsípések és cápafenyegetés után boldogan lépett Hokkaidó partjára Mányoki Attila, miután teljesítette az Ocean’s Seven második, legnehezebb állomását, a Cugaru-szorost. A sportembert, aki átszelte hosszában a Balatont is, a hosszútávúszó magányosságáról is kérdeztük. Hanthy Kinga interjúja. (23. oldal)

Pénzváltó
Jó a jogszabály, hiába hivatkozik bármelyik pénzintézet egyedi megállapodásokra, jelen állás szerint ki kell fizesse a kompenzációt ügyfeleinek. Ezt állítja az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke, miközben a devizahitelekre szakosodott ügyvédek szerint az állam jogi képviselői „beengedték a trójai falovat”. Az adósságcsapdába került százezrek számára az ősz derekán tisztulhat a kép – írja György Zsombor. (25. oldal)

Meghasadt eperfák
Miközben Szerbia minden követ megmozgat, hogy az első világháború kitörésének centenáriumán átírja a történelmet, s a fogolylágerek kegyetlenkedő őreiből mártírt faragjon, addig a honi történetírás és kegyeleti munka nagy adóssága e lágerekben elveszett magyar katonák rehabilitációja. Hogy tisztább képek kapjunk elfeledett sorsukról, végigjártuk a Balkánt, az ő halálmarsuk nyomait kutatva. Expedíciónk Koszovóban évszázados barátokra lelt. Margittai Gábor történelmi visszapillantása. (32–33. oldal)

Cár a mozdonyban
Hamarosan luxusvonatokat indít a MÁV Nosztalgia Kft. Budapestről Teheránba, a legendás Orient expressz hangulatát idézve – adja hírül Molnár Csaba. Minden idők leghíresebb vonata legalább annyit köszönhet híres utasainak, mint a kocsik nyújtotta, ötcsillagos szállodákat idéző pompának. (40. oldal)

Kezdjük kávéscsészével!
A hazai kézműves porcelánkészítés szimbóluma Herend. Hatvan országban keresik termékeit, az USA-ban gyűjtői klubokba tömörülnek a herendi porcelán kedvelői. A zárt, kisebbségi részben állami tulajdonú részvénytársaságnál egyetlen másodosztályú termék sem hagyhatja el a gyár területét. Varga Attila gyárlátogatása. (24. oldal)

A kézműves porcelánkészítés szimbóluma Herend, amely hadat üzent korunk silány termékvilágának. A csúcsminőségről annyit: a zárt, kisebbségi részben állami tulajdonú részvénytársaságnál egyetlen másodosztályú termék sem hagyhatja el a gyár területét.
A Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.-nél nyolcszázan dolgoznak. Formázók, gipszforma-készítők, korongosok, mázolók, égetők, porcelánfestők. Egy számítás szerint 42 munkafázison megy át a termék, míg a vevőhöz kerül.