Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
A temetkezés évi százmilliárdos piac. Magántemető nincs Magyarországon – igaz, a haszon nem is ott képződik, hanem a kegyeleti szolgáltatásoknál. Nem véletlen, hogy ezen a területen könyörtelen verseny folyik a vállalkozások között, melyben sokak szerint a boncmesterektől az orvosokon át sok mindenki részt vesz.
A nem éppen átlagos magyar népdalkincsen belül is kiemelkedő műfaj a „hajnali”: ezeket a keservessel rokon, az élet nagy kérdéseit taglaló dalokat egy-egy mulatság után, kora reggel énekelték. Szövegükben rendre megmutatkozik az „egyszerű” magyar ember költőisége. Az egyik kalotaszegi hajnali például így hangzik: „Olyan házat csináltatok, ablakot rá nem vágatok, abba reám földet hánynak, ott, tudom, nem taszigálnak.” Nos, ott már nem. De addig azért történhet egy s más a porhüvelyünkkel.
Ha egy szerettünk meghal, többféle módon gondoskodhatunk földi maradványai elhelyezéséről. Igénybe vehetünk hamvasztási szolgáltatást, amely az egyik, magát legolcsóbbnak hirdető budapesti irodánál 59 900 forintba kerül (vidéken általában olcsóbb). Ez magában foglalja a hamvasztási és hűtési díjat, a hamvasztókoporsó árát, a szállítást, az ügyintézési díjat, a kerámiaurnát, az urnaterítőt. Szórásos temetésért a Szent Margit-templomban 35 ezer forinttól kezdődik az ár, az Új köztemetőben 86 900-nál, míg dunai hajós temetésre 59 900 forinttól kérhetünk árajánlatot. Ami a koporsós temetést illeti, ennek ára 84 900 forint, amelyben nincs benne a búcsúztatás, és amelyhez hozzájönnek a temetői díjak – ezek sírkerttől függően eltérőek lehetnek, de egy sírhely 25 éves bérletének megváltása a fővárosban akár 300 ezer forintot is kóstál.
Nem véletlen, hogy az utóbbi években trendforduló figyelhető meg a temetkezés módjában. Míg a hamvasztás az 1980-as évek közepéig a temetések alig húsz-harminc százalékát tette ki, Budapesten ma már a gyászolók alig 15 százaléka vesz igénybe koporsós temetést, és a tradícióit hagyományosan nehezebben elhagyó vidéken is visszaszorult negyven százalékra, tudjuk meg Tóth Gábortól, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. szolgáltatási igazgatójától. Ennek egyfelől a választék bővülése az oka, valamint az, hogy míg az egyházak eleinte ellenezték, vagy legalábbis nem támogatták a nem koporsós temetéseket, ma már számos templom rendelkezik urnatemetővel. A legfontosabb szempont azonban a gazdasági. A hamvasztás végösszege még temetéssel együtt is jóval alacsonyabb (sok egyéb mellett azért, mert egy urna földbe helyezése harmadakkora helyet igényel, ilyenformán háromszor olcsóbb is, mint egy koporsóé), ám ha valakinek gondot okoz a temetés finanszírozása, úgy jár a legjobban, ha szerettét hamvasztatja, majd az urnát magával viszi. Ez még a temetkezési törvény tavalyi módosítása óta is így van, pedig az új szabályozás egyik leglényegesebb változása épp az urnák hazavitelének lehetőségét korlátozta. Szigorítás történt, tiltás azonban nem: az urnát hazavivő személynek mindenesetre nyilatkoznia kell arról, hova teszi az urnát, azt méltó helyen kell elhelyeznie, és biztosítani köteles, hogy más személyek is gyakorolhassák a kegyelet lerovásának jogát. A szegények eltemetésére találták ki a sokat támadott szociális temetést, amely ha minden igaz, némi halasztás után jövő év elejétől lép érvénybe.
