Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
Két élhető falu, két különböző élethelyzet. Az egyik településen tizenhárman is bejelentkeztek a polgármesteri pozícióra, a másikban senki sem. A tápióságiak a józan eszükre hallgattak – értékelik a helyiek a vígjátékba illő fordulatokat –, Aparhanton, a „behálózott” Tolna megyei faluban viszont jövő év elejéig kell megfelelő jelöltet találni. György Zsombor választások utáni terepszemléje.
Jó egy óra alatt érünk Budapestről Csehországba, pedig nem repülünk. Autóval megyünk, Pest határában még araszolunk is kicsit a dugóban. A nagypapa történeteivel úgy szokott lenni, hogy az idő múlásával egyre kalandosabbak a sok évtizedes történetek, és egyre javulnak az iskolai eredmények, ezzel a bizonyos Csehországgal azonban egészen más a helyzet.
A korabeli feljegyzések a Tápió mentén bujkáló huszita harcosokról szóltak, majd ezt cseh bevándorlókra finomították, erre ezen az őszi reggelen kiábrándítanak minket: mindössze egy szem cseh bácsi költözött valamikor a mai Bicskei útra, miatta nevezték el az egész környéket Csehországnak. Itt járunk egészen közel székes fővárosunkhoz, 55 kilométerre, Tápióság településen. Ahol azonban igen érdekes események történetek az elmúlt hetekben, a település sokat szerepelt a sajtóban, illetve ahogy egyik beszélgetőtársunk fogalmaz a Cimbora italboltban: „rajtunk röhögött az egész ország”. Ezen mi szívünk szerint finomítanánk, de tény: a 2700 lelkes község rekordokat döntögetett, legalábbis emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy tizenhárman is induljanak egy falu vezetéséért. Vígjátékalapnak remek történet, Menzel mostanában úgyis a közelben rendez. (Mármint a pesti Operában.)
Akadt olyan jelölt, aki mindössze négy szavazatot kapott, el is játszunk a gondolattal, ha nagyobb a család, komoly feszültség lehetett abból otthon, ki vallja be, hogy bizony ő sem a „Lacira” szavazott.
A tápiósági önkormányzat tanácstermében Halasi Anita már a választás végeredményét ismerve fogad bennünket: immár biztos, utolsóból ő lett az első. Mármint utolsó jelentkezőből, lévén a jelölési határidő előtti estén dőlt el, hogy függetlenként elindul a megméretésen, október 12-én viszont a tápióságiak kicsit több, mint 26 százaléka neki szavazott bizalmat. (52 százalékos részvétel mellett.)
Nem vezetett éppenséggel egyenes út idáig – Tápiószecsőn a jobb kanyarnál például egészen elbizonytalanodunk, jó-e az irány. Tápióság belterületén aszfaltoznak éppen, néhány napon belül másodszor, az első terítés nem sikerült a legjobban, vissza kellett bontani, úgyhogy a hivatal előtt kerülgetjük az úthengereket, de némi késéssel csak befutunk.
Halasi Anita nemcsak a tápióságiaknak okozott meglepetést, hanem most nekünk is: kedves, érezhetően elszánt és értelmes fiatalasszony fogad minket. Nem mintha Tápióság nem érdemelne kedves, érezhetően elszánt és értelmes fiatalasszonyokat, de lássuk be, a mindezen tulajdonságokkal felvértezett édesanyák ritkán vállalják megannyi pénzügyi, társadalmi problémával küzdő település vezetését! Nem a leghálásabb feladat ez, tudja jól, amikor szembesítjük azzal, mi minden várhat rá a következő öt évben.
Halasi Anita ráadásul elárulja, közgazdász- és aranykalászos mezőgazdász-végzettséggel jól menő budapesti banki állást hagyott hátra, férjével közös birtokuk révén is volna bőven munkája, ő mégis kitűzte maga elé a hatalmas célt. Idézzük, így hiteles: Tápióság „tök jó falu lesz”! A program ennél persze jóval kidolgozottabb, ez csak a végállomás.
A település élén húsz éven át ugyanaz a népszerű vezető állt, aki négy évvel ezelőtt, nyugdíjba vonulásával adta át a stafétát. Most nehéz időszakon vagyunk túl, mondja az újdonsült polgármester, főként az utolsó hónapok rengeteg vitával, személyeskedéssel teltek, miközben a falu helyben járt, vagy talán még inkább visszafelé lépkedett. A „langyos víz” politikája, ahogyan Halasi Anita fogalmaz, sokakat bőszített, ezzel magyarázható szerinte, hogy ennyien mutatkoztak tettre késznek, s változást követeltek.
Négy, pártoktól független társával képviselő-testületi tagságon gondolkoztak csak, ám látva a kihívók mezőnyét, meghozták végül a döntést, hogy tizenharmadikként beállnak a sorba, polgármesterjelöltet állítanak. A döntés jónak bizonyult. (A hattagú testületbe végül három független, két fideszes s egy MSZP-s támogatottságú, de nem a párt által indított képviselő jutott be.)
Az új polgármester nem főállásban, hanem társadalmi megbízatásban kívánja ellátni tisztségét, az alpolgármester és a képviselők is várhatóan lemondanak tiszteletdíjukról, így máris legalább ötmillió forintot megspóroltak – feleli felvetésemre, hogy közgazdászként mit fundált ki a pénzügyi stabilitás megteremtéséhez. Ipar hiányában kevés a helyi adóbevétel, de azt tervezik, hogy olyan kedvezményrendszert dolgoznak ki, amellyel több céget is Tápióságra csábíthatnak, hogy itt fizesse az iparűzésijét. Jelenleg a raklapgyártó cég, a pékség, néhány kisvállalkozó és a hivatal foglalkoztat helyieket, de ez kevés.
Halasi Anita azonban nem győzi hangsúlyozni, a kampányhajrában sem ígért olyat, hogy csodát tud tenni, hogy minden szegény ember munkát, tisztességes bért kap egyik pillanatról a másikra. Ő nem állt be azok közé, akik ingyenpálinkával és nagyotmondással próbáltak szavazatot gyűjteni. Azt annál inkább ígéri, hogy minél több tápiósági véleményét szeretné meghallgatni a döntések előtt, újraindítja az újságot, mindenki minden közügyről tudni fog.
Sok jóravaló család inkább elküldte nagyvárosokba tanulni, dolgozni a gyermekét innen, ezt a folyamatot is fékezni kellene. Helyettük viszont jöttek „bevándorlók”, köztük tisztességes és kevésbé tisztességes családokkal és olyan városiakkal, akik itt olcsóbban jutottak ingatlanhoz, ezzel együtt némi lépéselőnyhöz. A közbiztonság viszonylag jó, bár a külterületi, magára hagyott házakat gyakran feltörik – igaz, már nem olyan gyakran, mint néhány éve. Akadnak problémás figurák, őket nehéz bármilyen értékes tevékenységbe bevonni, számukra a segély a fő motiváció.
Halasi Anita nyilván nem tud mindenkit megnyerni terveihez, de szeretné visszaadni a lelkesedés örömét a kiábrándult, megkeseredett embereknek. A megválasztott polgármester asszony fejleszteni szeretné a közparkokat, játszótereket, teret engedne a közösségi rendezvényeknek, civil szervezeteknek. Öt év múlva megkérdezzük, mi sikerült. (21., 26. oldal)
