Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál!
Négykaréjos templom: ásatások Székesfehérvár szívében
Pontos válaszokkal nem rendelkezünk a magyar történelem első századairól, és csupán egyetlen királyunk földi maradványa előtt tiszteleghetünk. Valóban tudományos szenzáció lehetne, és talán válasz is néhány tisztázatlan kérdésre, ha a székesfehérvári régészek rátalálnának Géza nagyfejedelem sírjára.
Írott források hiányában a föld mélyén kell keresni múltunk emlékeit, s épp e forráshiány az oka, hogy bizonyos korokról több a feltételezés, mint a tudományosan is igazolható tény. Géza nagyfejedelemről, első királyunk apjáról sem találunk sok írott adatot, ezért is veszik komolyan a történészek és a régészek azt a sírhelyéről szóló egyetlen megemlékezést, bármilyen késői is, amelyet egy lengyel krónikás, Jan Dlugoss jegyzett le.
I. Ulászló 1440-ben megrendezett koronázása alkalmával járt Székesfehérváron, s a Szent Péter- és Pál-templommal kapcsolatban megemlítette: itt van eltemetve Géza fejedelem és felesége, Adelhaid.
Több elképzelés is született arról, honnan vehette Dlugoss a hírt. A szakemberek egy része szerint csak hallhatott róla, mások úgy gondolják, láthatta is a sírt, olvashatta a feliratát. A kutatóknak csak egy része fogadja el Székesfehérvárt Géza nyughelyeként, mások ezt kétségbe vonják, arra hivatkozva, hogy a magyar krónikák a fejedelemnek egyetlen feleségéről, Saroltról tudnak. Ez valóban így van, azonban nem feltétlenül következik belőle, hogy Dlugoss adatát nem tekinthetjük hitelesnek – magyarázza Kulcsár Mihály, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régész igazgatóhelyettese Hanthy Kingának. Ismerjük ugyanis IV. Béla és felesége, Mária királyné, valamint fia, Béla herceg esztergomi sírfeliratát, melyen név szerint csak Béla királyt említik meg. Tudjuk továbbá azt is, hogy a lengyel forrásokban Géza fejedelem lengyel feleségeként jelenik meg Adelhaid. Az esztergomihoz hasonló módon elképzelve Géza és felesége fehérvári sírfeliratát, könnyen érthetővé válik a hazája krónikairodalmát pontosan ismerő Dlugoss tudósítása.
A lengyel krónikás feljegyzése korábban felkeltette Kralovánszky Alán régész figyelmét is, aki 1965-től kezdve dolgozott Székesfehérváron, feltárta a koronázási templomot, az ő nevéhez fűződik Szent István sírhelyének pontos meghatározása. Kralovánszky 1971-ben ásatást végzett a Dlugoss által említett területen, tehát a valamikori Szent Péter- és Pál-templom, a jelenlegi bazilika előtti részen, ahol épület maradványaira bukkant: négykaréjos centrális templom állt a bazilika tengelyében, annak a bejárata előtt. A romjait a feltárás után a régészek visszatemették, csak az útburkolaton jelezték, mit rejt a föld.
A maradványokból hozzávetőleg tízszer tíz méteres centrális templom alaprajza bontakozott ki, magyarázza Kulcsár Mihály, aki a szeptemberben elkezdett újabb feltárás vezetője. Egyes régészek szerint az épület X–XI. századi, mások a XII. századra datálják.
Történelmileg elfogadott tény, hogy Székesfehérvár Géza fejedelem egyik központja volt, erről sincs ugyan írásos forrás, ám meggyőző régészeti adatok állnak rendelkezésre. Székesfehérvár mocsár közepére épült, a történelmi városmag egy ebből kiemelkedő száraz részre. A környező szárazulatokon körkörösen katonai telepekre utaló fegyveres temetők kerültek elő. Ezek elhelyezkedéséből nyilvánvaló a tervszerűség. Mivel a legkorábbi katonai temetők a X. század második feléből valók, akkor már bizonyosan megvolt a központi akarat a katonai telepek kiépítéséhez. Ebből arra következtethetünk, hogy a fejedelmi udvarhelyet védték. A fejedelmi udvarhelyre utalhat, hogy előkerült egy előkelő rusz (orosz-varég) harcos sírja is. Róluk pedig tudható, hogy zsoldosként a X–XI. században a magyar uralkodók testőrségében kaptak szerepet, Imre herceg is volt a vezetőjük – foglalja össze Kulcsár Mihály a bizonyítékait annak, hogy Fehérvár fejedelmi-királyi székhely volt a kor legfontosabb nemzetközi útvonala mellett, a mocsaras terület pedig jól védhető, biztonságos. Az Árpád-kori viszonyok között ez fontos szempont.
Kralovánszky Alán hetvenes évek eleji munkálatai óta senki nem próbálta megválaszolni a kérdést, nyugodhat-e Géza fejedelem fehérvári földben. Most azonban, hogy a bazilika épületén helyreállítási munkákat terveznek, újabb kutatásokra nyílt lehetőség. Vajon kiderül-e, hogy a két épület, a X. századi négykaréjos templom és a IV. Béla által 1235-ben építtetett, és a továbbiakban a koronázási szertartásban szerepet játszó Szent Péter- és Pál-templom építészetileg kapcsolatban volt egymással? És kiderül-e történelmi viszonyuk?
A bazilikát a harmincas években restaurálták, akkor a barokk köpeny alatt középkori falakat és gótikus mérműves ablakokat találtak, ezek ma már láthatók a tornyokon. A mostani helyreállítási munkák következtében újabb alkalom nyílt a régészeti feltárásra is. Ám még így is korlátozottan lehet csak hozzáférni a centrális templomhoz, mert a területet behálózzák a közművek, amelyeknek az építése jelentős károsodásokat okozott a régészeti lelőhelyen. A feltáró munka szeptemberben kezdődött, különböző korokból származó falak mellett előkerült az Árpád-kori templom alapjának egy részlete, valamint egy késő középkorból származó boltozott objektum, amelyet osszáriumként használtak. A régészek két és fél méter mélyre ástak le, de a feltárásnak még nincs vége. Nagyon sok csontmaradvány került elő, hiszen ezen a területen volt a bazilika középkori temetője, ezek tehát nem a négykaréjos templomhoz köthető maradványok. A keleti szentély a járda alatt van, amelyhez most nem nyúlhattak. A nyugati apszishoz a közművek miatt nem férhettek hozzá. Sikerült azonban feltárni az északi szentélyt, valamint a déli karéj indítását, amelyet Kralovánszky Alán annak idején csak részben kutathatott. Az volt a véleménye, hogy egy XVIII. századi kriptaépítéssel elpusztították. Kulcsár azt mondja, ez be is igazolódott, azonban az újabb kutatások eredményei alapján már bizonyosra vehető, hogy létezett. Továbbá ma már az is biztos, hogy ez a négykaréjos templom volt azon a helyen a legkorábbi épület. Innentől kezdve elegendő adat hiányában logikai következtetésekre vagyunk utalva, valamint nyitott kérdések is vannak. Itt van a mocsárral körülvett központi szárazulatnak a legkiemelkedőbb pontja.
Tudjuk, hogy a középkorban általában a település legmagasabb pontjára építették annak legfontosabb épületét, a templomot. Több száz éven keresztül használt területről van szó, amelyik még a XVIII. században is a bazilika temetőjeként szolgált, és sok korábbi réteget amortizált, de annyi bizonyosan kijelenthető, hogy ez a négykaréjos centrális templom nagyon jelentős építmény volt. Egykori szerepével, jelentőségével kapcsolatban joggal tehetjük fel a kérdést: Szent István király miért nem a korban szokásos módon, a várost uraló legmagasabb ponton, a mai püspöki székesegyház dombján jelölte ki a királyi koronázó- és temetkezőbazilika helyét? Talán mert ott már olyan jelentőségű épület állt, melynek áthelyezése valamilyen okból nem volt lehetséges?
A feltárások most szünetelnek. Fehérvár történelmi belvárosa sűrűn beépített, nehezen kutatható. A későbbi korok sok réteggel terhelték meg, a legalsó rétegekhez nehéz hozzáférni. A jelenlegi kutatás Székesfehérvár város önálló, tematikájában a körvonalazódó kormányzati Árpád-ház-programhoz igazodó kezdeményezése. Előkerülhet-e végül Géza fejedelem sírhelye? Valóban szenzáció lenne.
(17., 27. oldal)
