Haramiák – Magazin-ajánló

E heti Magazinunkban írunk a brutális afrikai vérengzésekről az iszlám nevében, Európa bevándorlási politikájáról és a passzív futballromantikáról.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál

Brutális afrikai vérengzések az iszlám nevében

Miközben Franciaország a terror áldozatait gyászolja, kevés figyelem irányult Afrika középnyugati részére, ahol sok száz embert mészároltak le néhány óra alatt az iszlamisták. A veszély nagy, Nigériában és néhány környező országban új „Iszlám Állam” kikiáltását tervezik a szélsőségesek.

Néha még mindig elborzadunk a Közel-Keletről, Afganisztánból érkező híreken, hiába váltak 2003 óta mindennapossá a merényletekről, túszejtésekről, kivégzésekről szóló beszámolók. Pedig mindent egybevetve a valóság az, hogy Afrikában sokkal-sokkal több vért ontottak ki ez idő alatt is, ráadásul legtöbbször jóval brutálisabb módon, mint a CNN fókuszában lévő „felkapott” konfliktuszónákban. Irakban, Afganisztánban legalább még többé-kevésbé számoljuk az áldozatokat, a fekete kontinens egyenlítői részén történtekről azonban legtöbbször még csak nem is értesül a közvélemény – írja György Zsombor.

Legutóbb néhány óra alatt több száz embert mészároltak le Nigéria északkeleti szegletében, de nem tudhatjuk, pontosan mennyi az áldozatok száma, s valóban „csak” a helyiek beszámolóira építkező jelentésekben szereplő települések érintettek-e. Avagy úgy égettek fel még tucatnyi falut, mészároltak le további több száz embert, hogy arról itt, Európában soha senkinek nem lesz tudomása. Történik mindez a párizsi merényletek árnyékában, amikor a vén kontinens – amúgy érthető módon – nehezen lép túl tizenhét ember lemészárlásának tényén.

Sosem felejtem el, ugandai fiatalasszonyok meséltek az ország akkor még háború sújtotta északi részén arról, milyen kegyetlenkedéseken mentek át. Merthogy a nigériai Boko Haramhoz hasonló szervezetek működnek szerte a kontinensen; barbárságában semmiben sem maradt el tőlük a Joseph Kony vezette úgynevezett Úr Ellenállási Hadserege (LRA). A milicisták rendszeresen raboltak el nőket rabszolgának, többségüket teherbe ejtették, a legkíméletlenebb bánásmódnak vetették alá őket, s mindezért feltétlen hűséget vártak. Az egyik asszony, aki valamiért nem felelt meg az elvárásoknak, úgy bűnhődött, hogy „tartótisztje” a fején főzte meg a reggeli kávét. Rátette búbjára az izzó faszenet, majd megmelegítette az italt. A másik lánynak gyilkolnia kellett: azt kapta parancsba, hogy pangával (bozótvágó késsel) darabolja fel társát, akit szökésen kaptak. Ha nem teszi meg, mondták neki, szeme láttára fognak ugyanígy eljárni a kisfiával, választania kellett, melyikük haljon meg, majd az ítéletet végre is hajtatták vele. Akivel egyszer embert öletnek, annál valami végleg megtörik, általában a gyerek katonákat is így trenírozzák. Az élet arrafelé sokkal kevesebbet ér.

Most, látva a nyugat-afrikai eseményeket, okkal kell tartanunk attól, hogy újabb „Iszlám Állam” jöhet létre, részben a közel-keleti mintát követve. A Boko Haram nevű terrorszervezet arról álmodik, hogy nigériai központtal, érintve csádi, nigeri és kameruni területeket is, önálló országot hoz létre, mint ahogyan az a szíriai és iraki terülteken de facto már megtörtént. A több ezer ember haláláért felelős csoport neve is a nyugati eszmék, tanítás elutasítására utal, a már uralmuk alá hajtott mintegy húszezer négyzetkilométeres területen pedig bevezették a sariát, az iszlám szélsőségesen értelmezett ítélkezését. Az emberéletek kioltásához nem kell sok. Legtöbbször nem katonák harcolnak itt katonákkal, elég, ha egy-egy település törzsi, vallási alapon eltér a felkelők nézeteitől (például keresztény), vagy vezetői nem hódolnak be a dzsihadistáknak, s máris tömegmészárlás a válasz.

A múlt hét végi gyilkosságsorozat a csádi határ közelében fekvő Baga városban és térségében zajlott: a felégetett területeken a támadók mindenkivel végezni próbáltak, korra, nemre, erőre tekintet nélkül, ami önmagában szembeköpése az iszlámnak. Persze egyértelmű, ahogy az ostoba párizsi támadók, az ijesztően erős közel-keleti felkelők vagy a végtelenül barbár Boko-haramiák csak az iszlámra hivatkozva, de valójában legkevésbé sem a vallás tanításai szerint cselekszenek.

A Boko Haram a kétezres évek elejétől kezdve létezik, de igazán 2009-től ismert, ekkor hajtotta végre első jelentősebb támadásait. Több ezer ember haláláért felelős a szervezet, az általuk gerjesztett háborúskodás miatt másfél millió ember menekült el lakóhelyéről. Emlékezetes eset, hogy tavaly áprilisban 276 iskolás lányt raboltak el arra hivatkozva, hogy a kormányzat által ösztönzött nyugati típusú oktatási rendszer elfogadhatatlan Nigéria számára.

A kilátások nem jók, a nyugati világ, elsősorban az Egyesült Államok és az egykori gyarmattartók a földrajzi és kulturális értelemben is jóval közelebbi Közel-Keleten is csak korlátozott támogatást nyújtanak a terroristák ellen tényleg életük árán is harcoló erőknek. Afrikában viszont, néhány rövid, célzott műveletet leszámítva – mint amilyen a franciák akciója volt 2013 elején Maliban –, senki sem lép.

Mostani terrortámadásuknak a hírek szerint sok idős ember és gyermek esett áldozatul, olyanok, akik nem tudtak elég gyorsan elmenekülni. A felégetett falvakban és városrészekben napokkal az eset után is holttestek hevertek szerteszét, mivel senki sem mert visszatérni és eltemetni a halottakat. (17. oldal)