Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál.
A Rákóczi és a Petőfi híd között található Infopark Budapest az ország fejlődésének egyik szimbóluma. Világcégek jól fizetett alkalmazottai és egyetemisták járnak-kelnek a modern épületek, gondozott parkok között. A híd túloldalán a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája várja a művészetekre fogékony fővárosiakat. A híd alatt egész más világba csöppenünk. Vig György ad helyzetképet a hazai hajléktalanvilágról – a tervezett új kormányzati stratégia véglegesítése előtt.
Nagyon meglepődtem, amikor hátat fordítva a hatalmas IBM emblémának először mentem le a Rákóczi híd budai hídfője alatt átvezető gigantikus aluljáróba. Az egyik bejárata autókra méretezett kétsávos út. A túloldalon már lépcsőkön kell felmennie annak, aki innen szeretne eljutni a város egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé fejlesztett Kopaszi-gátra. A föld alatti átjáró egyik oldala úgy fest, mintha egy szegény családok életét bemutató televíziós sorozat díszletei közé került volna az ember. Fotelek, ágyak, óriási plüssfigurák. Az oszlopok köré tekert köteleken ruhák és élelmiszeres zsákok lógnak. Az egerek miatt kell őket felakasztani. Tövükben evőeszközök, edények. Ha az ember túlesik az első meglepetésen, és jobban körülnéz, kiderül, hogy egy falevél, papírfecni vagy eldobott csikk sem hever a földön. Rend van és tisztaság. Az itt élő hajléktalanok tartják rendben a helyet, ez az otthonuk.
Beszélgetőtársam egy rendezett külsejű, frissen borotvált, szinte divatosan öltözött, ötvenes évei elején járó férfi volt. Azt kérte, hogy még neve kezdőbetűit se írjam le. Attól fél, ha ráismernek, elveszti a munkáját.
Magáról annyit árult el, hogy tíz éve még jó egzisztenciával rendelkező géplakatos volt. A kérdésre, hogy lett belőle hajléktalan, egy szóval válaszol: játékgép. Volt felesége és fia ma is sikeres vállalkozók. Nem tartja velük a kapcsolatot, nem kér segítséget. A fiával három éve beszélt utoljára. Akkor – ezt maga is belátja – hibázott, és részegen hívta fel a gyerekét.
(20., 22–23. oldal)
