Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál.
Betelt az ócsai lakópark – „Egyesek azt hitték, ha idejönnek, tálcán fogják nekik felszolgálni a reggelit\"
Tarackos föld
Betelt az ócsai lakópark. A banki hitelüket törleszteni nem tudó első beköltözők két évvel ezelőtt vették birtokukba az állam által ötszázezer forintos négyzetméteráron építtetett ingatlanokat. Mára a nyolcvan házat többnyire az életük alakulásával elégedett, munkába járó emberek lakják. Sokan azt remélik – mondták el Varga Attilának –, hogy megépül az idetervezett 420 ház is, s új, immár szolgáltatásokat nyújtó falu létesülhet a puszta közepén.
A házakhoz tartozó ezer négyzetméteres földek nagyobb része parlagon hever. A Tölgyfa út, Hársfa út, Kőrisfa út, Jegenyefa út, Szilfa út, Platánfa út házainak földjein a tarack lassan felfut a kerítésekre. Van, aki raklapokat állított a drótkerítése mellé, hogy ne lássák a parlagot, máshol óriási méretű, puha falú úszómedence kéklik a gyomok között. Az egyik portát leharcolt személyautó és egy kettévágott Mercedes hátsó fele ékíti.
Üdítő kivétel az a gondosan művelt kert, ahol egy munkaruhás férfi acélbográcsban cementet kever.
– Újságíróval nem tárgyalok – kiáltja felénk, bizalmatlanul méregetve. Mivel nem tágulunk, leteszi a bográcsot, megtörli a kezét, és lassan közeledik. Felháborodva mondja:
– Mindegyik az igazságért jött ide, és hülyeségeket írt. Az első húsz beköltöző devizahiteles az elmúlt két év alatt kapott hideget-meleget. Azért költöztem ide Borsodból, hogy megkönnyítsem az életemet, s nem azért, hogy megnehezítsem. Mert ami az interneten ment rólunk, az mind hazugság! A híradót nézve azzal a kérdéssel hívnak ismerősök, hogy tényleg itt halunk-e éhen, vagy itt fognak megölni minket a cigányok Az igazságot viszont még nem írta le senki. Azt, hogy ez viszonylag békés vidék. Nem úgy, mint Ózd vagy Salgótarján egyes részei. Én Ózd mellől jöttem, rendszeresen vittem haza az autómmal egy mozdonyvezetőt Taktaharkányba, aki a saját házába is riasztópisztollyal a kezében lépett be.
– Na, és maga itt megtalálta a számítását? – próbálom lecsillapítani.
– Meg. Négyütemű Wartburggal érkeztünk, és nézze meg, most két jobbfajta autó áll az udvaron! Főállásban Budapesten dolgozom. Ha itt egy húsz kilométeres körzetben körbemegyek, ötven helyre el tudnék helyezkedni.
( )
A banki hitelek kárvallottjainak épülő ötszáz házas negyed tervét 2011 nyarán jelentette be a kormány, és 2012 márciusában szerették volna az első házakat átadni. Bár kiemelt beruházásként a projekt minden könnyítést megkapott, a gyorsított eljárás ellenére több hónapot csúszott a belterületbe vonás, a telkek kitűzése, illetve a szakhatósági engedélyek begyűjtése, s csak harmadik nekifutásra tudtak győztest hirdetni a kivitelezői közbeszerzési tenderen is. A VeszprémBer Zrt., tartva a határidőket, 2013 márciusára készre jelentette az első nyolcvan házat. Az első húsz család 2013 júniusában költözhetett be. A pályázatra az jelentkezhetett, akinek a lakását 2011. október 1. és 2012. november 30. között kényszer-értékesítésre jelölték ki. A lakásnak a hitelszerződésben meghatározott forgalmi értéke nem lehetett több Budapesten és a megyei jogú városokban 25 millió, más településen pedig húszmillió forintnál. További feltétel volt, hogy a pályázó háztartásában legalább egy 25 év alatti fiatal éljen, aki családi pótlékra jogosít vagy még tanuló. Miután a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. első pályázatára kevesen jelentkeztek, az újabb pályázatot már módosított feltételekkel írták ki, viszont arra is csak 23 érvényes jelentkezés érkezett. Elemzők szerint a kudarc oka a kilátástalan helyzetbe került adósok csodavárása és a sajtóban az ócsai lakóparkról rajzolt sötét kép volt. Pedig az Ócsához tartozó Alsópakonyba épített s magától a falutól négy kilométerre található lakópark nem „devizafalva”, nem „büntetőtelep” és nem „szegregált szocgettó”. Miután kevés volt a pályázó, a harmadik meghirdetésre már szociális helyzetük miatt is jelentkezhettek családok. Ma minden ház lakott. Az érintettek többsége Pest megyéből költözött Ócsára, de Nyíregyházáról, Püspökladányból és Szekszárdról is érkeztek családok. A felnőttek egy részének van munkája, másoknak olyan a szakmájuk (festő-mázoló, targoncás, bolti eladó), amellyel a főváros közelében jó eséllyel el lehet helyezkedni. A 350 lakos fele kiskorú. Az ötven négyzetméteres házak havi bérleti díja 16 800 forint, a hatvan négyzetmétereseké 19 500, a hetven négyzetmétereseké 21 100 forint. (17., 22–23. oldal)
A tehén tőgye
Nyolcvanéves Csányi Vilmos etológus. Az ország talán leghíresebb tudósa életében szinte menetrendszerűek az olyan horderejű váltások, amelyek sokunk számára egyszer is elképzelhetetlenek. Sosem volt hajlandó bezárkózni egy szűk tudományterületre, viszont emiatt pályatársai sehol sem fogadták be igazán. Molnár Csaba interjúja. (19. oldal)
Anyagcsere
Lehallgatási botrány, húsznál is több áldozatot követelő fegyveres összecsapások, minisztercserék, háborús veszéllyel riogatás. Történik mindez pár száz kilométerre tőlünk, Macedóniában és térségében. A szomszédban, Boszniában közben az Iszlám Állam tűzi ki zászlait. Borbély Tamás helyzetértékelése. (20. oldal)
Vörös vonalak
Nagy-Britanniában David Cameron már munkába is kezdett második kormányával. A május eleji választások – dacára minden előzetes híresztelésnek – sokkal tisztább képletet eredményeztek, mint a korábbi koalíciós együttműködés – írja Pósa Tibor. A nyugodt kormányzást legjobban zavaró tényező, hogy a szigetország marad-e az Európai Unió tagja. (25. oldal)
Ki fonja a „maradékkosarat”?
Felkeltette a világsajtó figyelmét, mikor a nőnapi ünnepekre készülve feminista mozgalmárokat börtönzött be a kínai hatóság. Buzna Viktornak nyilatkozó ázsiai hölgyek beszámolóiból azonban kiderül, nyugati társaikhoz hasonló és sajátos problémákkal egyaránt küzdenek. Harcos karrierista, kiszolgáltatott cselédlány vagy a családi kassza felett őrködő házisárkány? – a kínai nők társadalmi szerepe is gyorsan változik. (24. oldal)
Keleti nyitás
Anh Tuan vietnami származású magyar divattervező kis szériás ruha- és táskakollekcióit New Yorktól Hanoiig ismerik, neki mégsem életcélja, hogy meghódítsa a világot. Tervez, alkot, inspirálódik, sőt a főzőkanalat is szívesen kézbe veszi. Színekről, ízekről, nagy utazásokról beszélgetett vele Sashegyi Zsófia. (26. oldal)
A túszok parancsra hallgattak
Negyvenkét éve történt. Egy határőrtiszt két fia fegyverekkel túszul ejtette egy balassagyarmati középiskola leánykollégiumának tizennégy diákját. A Nyugatra készülő két túszejtő feltankolt autóbuszt és pénzt követelt, s a lányok kivégzésével fenyegetőzött. Egyiküket mesterlövészek lelőtték, míg a másik fiú a börtönbüntetését követően az ország másik végén megváltoztatott néven új életet kezdett. Egy balassagyarmati lány, Hatala Csenge úgy érezte, hitelesen fel kell tárnia a történteket. Megtalálta a történet szereplőit: az egykori túszejtőt s túszaikat is. Hírzárlat című könyve májusban jelenik meg. Varga Attila eleveníti fel a szerzővel a drámai eseményeket. (28. oldal)
Preparált bőröndök
Milyen érzés egyetlen fillér nélkül megérkezni egy másik kontinensre, miután vélhetően a budapesti repülőtéren kilopták az utas pénztárcáját a kézipoggyászból? Az egyre növekvő légi forgalomban egyelőre nincs megoldás az emberi tényező kiküszöbölésére: öt hónap után sincs tettes, pedig jól behatárolható a kör, ki férhet hozzá egy adott járat csomagteréhez. Lukács Csaba „élménybeszámolója”. (32. oldal)
