„Azt látom a legfontosabbnak, amit egy szegény sorsú gyereknek meg kell tanulnia, hogy ne nyafogjon, ne hisztizzen, ne sajnálja magát, hanem küzdjön az életéért. Az erdőben húsz őzike közül két-három nő fel, a többit megeszik a farkasok. A Jóisten egyetlen éjszaka alatt levadászhatná az összes farkast, de nem teszi meg. Azért nem, mert a létért való küzdelem nagyon fontos.” (Böjte Csaba)
Ez csak néhány a sok figyelemre méltó mondat közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Keresse hétvégén az újságárusoknál!
Aki gyakran utazik villamossal vagy távolsági busszal, akár mindennap találkozhat Salgótarján nevével. Méghozzá a jármű ablakaira gravírozva, hiszen a nógrádi megyeszékhely hosszú időn át volt az üveggyártás fellegvára. Ma már ennek csupán nyomai látszanak, egy-egy vállalkozást leszámítva az egykor ezreket foglalkoztató üzemek helyén csak romokat találunk. Megesett az is, hogy a gyárakat az új tulaj kifejezetten azért kaparintotta meg, hogy aztán bezárja. Salgótarjánban időközi választásra készülnek, de a politika keveseket hoz már lázba. Nem úgy a foci. Helyszíni riport.
„Ha a versekért becsuknak, akkor ne írj verset” – intette annak idején a Rákosi-korszak börtönét fiatalon megjárt, paraszti származású költőt édesanyja. A tavaly év végén nyolcvanadik életévét betöltő, vései születésű Bertók László azonban szerencsére nem hagyta abba annak idején a versírást, így vált a többek között Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor és Pilinszky János fémjelezte gondolati költészet meghatározó kortárs képviselőjévé és a Jelenkor című rangos pécsi irodalmi folyóirat oszlopos tagjává. A mostanában rövid firkákat író költővel a vidéki élet reménytelenségéről, a meghurcolásokról és a politikai szakadékok természetéről beszélgettünk.
Hiába szigorodtak a termékbemutatók rendezésének feltételei, ezrek és ezrek vásárolnak kacatokat méregdrágán, így taszítván magukat élethosszig tartó adósságba. A célcsoport a nyugdíjas korosztály. A becsapottak a hosszú élet reményében minden pénzüket kidobják a semmiért. Riport.
