Túrkeve tizenhárom szélmalmából mindössze egy maradt állva. A második világháború után a szovjet katonák estek neki a vitorláinak, később a malomköveit szedték ki, és tettek a helyére villanymotort. A történelmi barbarizmus dacára a Molnár-féle szélmalomban mégis egészen a Kádár-korszak végéig őrölték a gabonát és darálták a kukoricát. A „forráshiányt” azonban már nem bírta ki, ezért 2016. május 11-én ez az épület is összedőlt. Mivel a malom kétharmad részben egy ellenzéki politikus által vezetett egyesület birtokában van, a földre hullott cserepek és a romok alá szorult néprajzi értékek között a nagypolitika is kutakodni kezdett.
Nyertes pályázatuk nyomán nem is olyan régen súlyos milliárdok hullottak egy állami hátterű kft. ölébe, amely fölött a Hortobágyi Nemzeti Park gyakorolja a tulajdonosi jogokat. A pályázatban szerepet kapott egy fontos múzeumi koncepció is. A hortobágyi kitelepítések eseményeit középpontba helyező helytörténeti kiállítás azonban éppúgy vált semmivé, mint a pusztai délibáb.
„Mezítelen voltam, éhes voltam, szomjas voltam ” – hirdeti a húszas évekbeli flamand szecessziós plakát. Miért segített Belgium korábbi háborús ellenfele, Magyarország nyomorgó kisgyermekein, és milyen emlékeket őriznek erről ma az érintettek? Múltidézés a belga–magyar gyermekmentő akció nyomán, amely gyakran legkevésbé sem a gyermekek érdekeit szolgálta.
Magyarországon a normális emberek vannak többen, ez a tanulságuk a támadásoknak. Kovács Ákos arról is beszél, kik látogatnak el a koncertjeire, és egyeztetett-e vele a kormány, amikor „megbüntették” a mobilszolgáltatót.
