„Engem nem a politikai érdek irányít abban, hogy hol állok, ki vagyok. Akkor is jobboldali voltam, amikor ők még a KISZ-t erősítették, és akkor is jártam templomba, amikor ők még csuhásokról és cápalátogatásról beszéltek.” (Gémesi György)
Ez csak egy idézet a sok izgalmas cikkünkből. Magyar Nemzet Magazin – keresse minden hétvégén az újságárusoknál!
Bezár az úrkúti mangánbánya. Egy tollvonással veszítette el száz ember a munkahelyét, mert a Dunaferr a jövőben inkább az ukránoktól vásárol acélgyártáshoz szükséges alapanyagot. Noé bárkája volt eddig az úrkúti bánya, mert többen a közelmúltban bezárt urán-, szén- és bauxitbányákból szerződtek ide. Most a vájárok számára nem maradt más hátra, mint a lassú temetés: a föld alatti gépek szétszerelése, a vájatok lezárása és a függőleges aknák kőzettel való feltöltése.
Elfogadhatatlan, ha valaki azt mondja, nincs politikai alternatíva, ezért is kezdett új mozgalom felépítésébe Gémesi György, Gödöllő polgármestere, korábbi országgyűlési képviselő, aki elképesztőnek nevezi a kormány centralizáló törekvéseit, és felháborítják a bűncselekménnyel felérő közéleti botrányok.
Miközben a kurdok két éve vívják elkeseredett harcukat az Iszlám Állammal iraki területeik megvédéséért, már a háború utáni időkre is gondolnak: úgy vélik, a térségben a tartós stabilitást csak az önálló kurd állam létrejötte szavatolhatja. Ehhez azonban a nagyhatalmaknak is lesz egy-két szavuk – korántsem biztos, hogy a kurdok évszázados függetlenségi harca az Iszlám Állam legyőzésével véget ér.
Közgondolkodásunk torzulásaként fogható föl, hogy Trianonról szólva rendre csak előzményei és következményei kapnak figyelmet. Azt azonban nem szokás hangoztatni, hogy a nemzeti tragédia elkerülhető lett volna. Sőt a történelemtudományban is erős nyomást fejt ki az az irányzat, amely Trianont elkerülhetetlennek, törvényszerűen bekövetkezőnek állítja be.
Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a kis lépések prímása 1986. június 30-án hunyt el. Személye, egyházvezetői tevékenysége azóta is megosztja a közvéleményt. Mit köszönhetünk neki, s mi az, amit azóta cipel teherként az egyház? Ezt vizsgáltuk – pró és kontra.
