„Nézze, Orbán akkor a fiatalságával, dinamikájával, energiájával egy liberális Magyarországot reprezentált. Jól emlékszem például, amikor Bill Clinton 1992-es kampánya idején New Yorkban járt, és nálam is gyakran megfordult, milyen komoly elvárásokkal viszonyultam hozzá. Az amerikai demokráciát ugyanis annak minden hibájával és bűnével együtt elismerem, és ezzel ő is így volt.” (Charles Gati)
Ez csak egy idézet a sok izgalmas cikkünkből. MEGÚJULT a Magyar Nemzet Magazin. Keresse minden hétvégén az újságárusoknál!
Keleti Éva, akit a szakma nemes egyszerűséggel a magyar fotográfia nagyasszonyaként emleget, küzdősportolónak született. Igaz, ő nem a kardvívás mezején, de az élet minden egyéb területén a túlélésre, a felszínen maradásra játszott. És nyert, méghozzá nem keveset. Kimagasló karriert, boldog éveket, szép családot tudhat maga mögött, pedig a viharos huszadik század őt sem kímélte. Valaki azonban mindig vigyázott rá.
Charles Gati életműve megosztja a magyar társadalmat: az ország egyik fele respektálja, míg a másik egyenesen hazánk ellenségének tartja. Véleményére azonban mindkét oldal odafigyel. Ezért kérdeztük az amerikai választások előtt többek között a világ változásairól, a magyar demokrácia állapotáról és 1956-ról a Clinton-adminisztrációhoz közel álló, magyar származású amerikai politológiaprofesszort, közírót.
Eljött az idejük a roncskereső könnyűbúvároknak, mert a balatoni üdülőszezon véget értével a fodrozódó víz alatt immár övék a sötét titkokat rejtő, sejtelmes világ.
A napokban mutatják be világszerte az új, japán gyártású Godzilla-filmet. Bár a gumiruhába bújtatott ember által játszott, makettvárosban totyogó szörny ma már inkább megmosolyogtató, semmint félelmetes, a távoli szigetországban készült alkotásokat mindig áthatotta az adott kor közhangulata. A mostani darab – mely a hagyományt megtörve már számítógépes trükkökkel készült – pedig politikusabb, mint valaha.
Amikor kitört a forradalom, még csak kevés embernek volt fényképezőgépe Magyarországon. Akinek viszont volt, azonnal előkapta, hogy megörökítse az utókornak a rendkívüli pillanatokat. Később a megtorlástól tartva évtizedekig rejtegették a képeket. Így tett Wünsch Pál is, akinek fotói csak most, hatvan év után kerültek elő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!