Csizmás pandúrok

Orosz Mihály Zoltán önkénteseinek fénylő csizmái Tiszavasváriban. Fesztbaum Béla-interjú. Magazin.

Magyar Nemzet
2017. 05. 19. 7:25
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„– Jogvédők, mi? Vagy újságírók? – kérdezi, ahogy töprengőn végigtekint rajtunk, majd egy ujjal a földre fújja az orrát. Azért jobb ezt, mármint a váladékürítést a focipályán elvégezni, mert a fűben nem akad úgy meg a tekintet az eredményen. – Má’ megint egy cigánycikk Aztán csak keményen – teszi hozzá, és köszönés nélkül elindul.” (Csizmás pandúrok)

Ez csak néhány erős mondat a számos közül a szombati Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív - hetilap a napilapban. Keresse szombatonként!

 Tavaly februárban a jobbikos vezetésű város szerződést kötött az érpataki gyökerű Becsület Légiója Egyesülettel, hogy a „rend és tisztesség” legyen a mértékadó viselkedési norma Tiszavasvári – kimondatlanul – romák lakta településrészein. Az egy évre kötött kontraktust – a szerződésben foglaltak teljesülésére hivatkozva – 2016 decemberében felbontották. Lássuk akkor, milyen rendet tapostak ki Orosz Mihály Zoltán önkénteseinek fénylő csizmái.

Nem zavarja, hogy ritkán kap főszerepet, csak arra figyel, hogy este héttől tízig a lehető legmagasabb szinten kiszolgálja a közönséget – mondja Fesztbaum Béla. A Jászai Mari-díjas színészt azonban nem csak a gyakorlat vonzza. Két színpadi jelenése között írta meg doktoriját a Vígszínház egykori legendás igazgatójáról, Ditrói Mórról. Egyszemélyes estjein Seress Rezső, Kosztolányi Dezső és Molnár Ferenc alakját idézi meg.

Szimbolikus, a kormányt nem kötelező határozatot hozott a madridi parlament Franco tábornok földi maradványainak az Elesettek völ­gyé­ből való eltávolításáról. A kérdés, akár a falangista rezsim bűneinek értékelése és az akkor történtekkel kapcsolatos jogi felelősségre vonás, sokáig félig-meddig tabunak számított. A francóista múlttal való szembenézés azokra maradt, akik tevőlegesen nem vehettek részt a rendszerben.

Huszonöt évvel ezelőtt, 1992. május 23-án gyilkolta meg a maffia Giovanni Falcone vizsgálóbírót, a bűnszervezet elleni harc jelképét. Két hónappal később ugyanígy végezte társa, Paolo Borsellino is. A keresztapák azonban elszámították magukat, és végső soron ezek a gyilkosságok okozták a bűnszervezet jelenkori válságát. Falcone rá sem ismerne a mai, elnyomástól megszabadult Palermóra.

Moldova Györgyöt Orbán Viktor néhány éve „a magyar nemzeti szellem megtestesítőjének” nevezte. Ötvenhatban eleinte fegyverrel harcolt a rendszer ellen, később Kádár feltétlen híve lett, a volt első titkárt „proletár szentnek” tartja. Amikor Kádár János bűneiről faggatnánk, elutasító lesz, erről látha­tóan nem szívesen beszél. Arról annál inkább, hogy szerinte lesznek még Kádár-szobrok Magyarországon.

Forgács Károly méltatlanul feledésbe merült életműve a portréfotózás aranykorát idézi. Képein neves politikusok, művészek és közéleti szereplők tűnnek fel. Testi hátrányból fakadó, zabolátlan ambíciójának hála páratlan huszadik századi külföldi és magyar arcképek sokaságát felvonultató történelmi tabló maradt utána.

Témák a Magazinból

Csizmás pandúrok
Integrációs célú normaátadás – szelíd erőszakkal – a tiszavasvári szegregátumban (17., 20–21. oldal)

Utolsó rántott hús a Kispipában
Fesztbaum Béla Seress Rezsőről, Molnár Ferencről, a Vígszínház múltjáról és jelenéről, a szakmai alázatról és a politikai megosztottságról (18–19. oldal)

Csodaszarvas a digitális tábla felett
Örmények nyomában (2.) (21. oldal)

Római köszönés remegő kézzel
Tovább zajlik Spanyolország „francótlanítása” – Nem nehéz észrevenni a magyar párhuzamokat (22–23. oldal)

Bunkerbíróság
Huszonöt évvel ezelőtt gyilkolták meg Giovanni Falcone vizsgálóbírót – Hogyan lett Palermo a maffia fővárosából a kultúra központja? (24. oldal)

A kártyaasztaltól a dollármilliárdokig
Égeti a háború a donyecki oligarcha pénzét, miközben a szeparatista régiók blokádja tovább erősíti a Donbasz önállóságát (25. oldal)

Író vagyok, a nép szolgája
Interjú Moldova Györggyel Kegyelemkenyér című kötetének megjelenése kapcsán (26–27. oldal)

Nem a halál, hanem az élhető élet
Az utolsó pillanatig: látogatás Demeter Katalin hospice-ápolónál (27. oldal)

Elszánt fejvadász
Günter Grasstól Konrad Adenauer kancelláron át Brezsnyevig számos egykori híresség portréját örökítette meg a majdnem elfeledett magyar fotós (28. oldal)

Mesél helyettük is
Realityirodalom: szociális érzékenység és hétköznapi drámák – Megjelent Herczeg Szonja novelláskötete (29. oldal)

Minek nevezzelek?
Apuci édes kicsi kutyája! – Természetes névtévesztések (32. oldal)

Csécsi László arról, hogy egyre veszélyesebb tereppé válik az internet. Gazda Albert a Bözsi néni-eset tanulságairól. Plusz Hegyi Zoltán, Kiss Gy. Csaba, Szántó T. Gábor és Győrffy Ákos tárcái. 

 

 

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.